Az Asperger-szindróma

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrumzavarok közé tartozó fejlődési rendellenesség, amely az egyén társas kommunikációját, viselkedését és érdeklődési köreit érinti.

Az állapotot először Hans Asperger osztrák gyermekorvos írta le az 1940-es években, de szélesebb körben csak a 20. század végén vált ismertté. Az „Asperger-szindróma” kifejezés a Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének (DSM) legújabb, 5. kiadásában már nem szerepel, az csak egy kifejezést használ: autizmus spektrum zavar. Az emberek azonban még mindig használják ezt a kifejezést. Köznyelvben az autizmus enyhébb, jobban funkcionáló formájának tüneteire utalnak vele. Bár az „Asperger-szindróma” kifejezés ma már tehát ritkábban szerepel az orvosi diagnózisokban – helyette az autizmus spektrumzavart láthatjuk, vagy esetleg ennek részeként hivatkoznak rá –, a fogalom és az állapot pontos megértése hozzájárulhat az érintettek jobb támogatásához.

Mondjunk búcsút az Asperger-szindróma kifejezésnek!

2013-ig az autizmus spektrum zavarral (ASD) élő gyermekeket három címke egyikével jelölték meg: a súlyosabb károsodásokkal küzdőket autistaként diagnosztizálták. Az enyhébb fogyatékkal élőkről azt mondták, hogy Asperger-szindrómában szenvedtek, azokat pedig, akik egyik kategóriába sem tartoztak, pervazív fejlődési rendellenességgel küzdőnek minősítették (PDD-NOS). Sok szülő és orvos továbbra is használja ezeket a kifejezéseket, bár ez a megkülönböztetés már nem korszerű.

A korábbi diagnózisok (autizmus, Asperger-szindróma, PDD-NOS) között gyakran voltak átfedések, és a címkézés nem tükrözte pontosan a gyermekek szükségleteit. Például a PDD-NOS "közepes" tünetekre utalt, de nem adott útmutatást a kezelésekhez.

Az új irányelvek szerint a szociális, játék- és kommunikációs késések, valamint bizonyos viselkedési minták (például atipikus, intenzív érdeklődés vagy ismétlődő viselkedés) esetén autizmus spektrumzavart diagnosztizálnak. Ez a diagnózis a súlyosság leírásával együtt érkezik: enyhe, közepes vagy súlyos. Ha lehetséges, a klinikusok figyelembe veszik a gyermek kognitív képességeit is, mivel az autista gyermekeknél fennállhat a fejlődési késések veszélye.

Az új rendszer így az egyéni tünetek súlyosságát osztályozza (enyhe, közepes, súlyos), figyelembe véve a szociális, kommunikációs és kognitív képességeket, hogy ezáltal jobban támogassa a célzott terápiákat. A minőségi ellátás megköveteli az egyén erősségeinek és szükségleteinek világos érzékelését – ez nem tükröződik pontosan az Asperger-féle logikában. Bárkinek, akinek olyan szociális vagy kommunikációs késései vannak, amelyek rontják a mindennapi életét, olyan kezelésre van szüksége, amely segíti a felzárkózást, függetlenül attól, hogy milyen elnevezést használunk az állapotára. Ez az új gondolkodásmód ösztönzi a fókuszált fejlesztési tervek készítését egy adott gyermek egyéni képességei alapján. Még ennek ellenére is a diagnózis sokszor a diagnosztikai helyek túlterheltsége miatt sokszor késik, a nők pedig gyakran aluldiagnosztizáltak maradnak.

A kifejezések változásáról szóló vita sok esetben heves volt. A szülők és az egészségügyi vagy fejlesztéssel foglalkozó szolgáltatók gyakran még ma is előnyben részesítik az „Asperger-szindróma” elnevezést. Sok webhely és könyv ragaszkodik a kifejezéshez, így az enyhébb autizmussal kapcsolatos információk továbbra is könnyebben megtalálhatók erre a kifejezésre keresve. Emiatt és a korábbi terminológia miatt ebben a cikkben még ezt a kifejezést használjuk, hogy összefoglaljuk az enyhébb autizmus spektrumzavar jellemzőit.

Mi az Asperger-szindróma?

Az Asperger-szindróma tehát a spektrumzavar enyhébb formái közé tartozik, így legtöbb esetben az érintettek képesek önálló életvitelre, és az intelligenciájuk is gyakran az átlagos vagy annál magasabb szinten van. Azonban bizonyos szociális készségek területén nehézségeket tapasztalnak, például az érzelmek felismerésében és kifejezésében, a társas helyzetek megértésében vagy a kommunikáció során felmerülő nem verbális jelek, mint pl, a testbeszéd értelmezésében.

Az Asperger-szindrómával élő személyek gyakran rendelkeznek rendkívüli érdeklődési körökkel, amelyek mély és intenzív figyelmet kapnak. Ez lehet egy adott tudományterület, hobbi vagy akár szűkebb témakör, például egy adott történelmi esemény vagy technológiai újítás részleteinek alapos ismerete.

A tünetek és megjelenési formák

Az Asperger-szindróma tünetei igen változatosak, és egyénenként igen eltérőek lehetnek. Az alábbi főbb jellemzők segíthetnek az állapot megértésében:

1. Szociális nehézségek

Az érintetteknek nehézséget okozhat a társas helyzetekben való eligazodás, egyes esetekben például a beszélgetések kezdeményezése vagy fenntartása, a másik fél érzelmeinek megértése és a megfelelő reakciók megfogalmazása. Gyakran tűnhetnek visszahúzódónak vagy akár tapintatlannak, de ez nem szándékos viselkedés, hanem az eltérő szociális működés következménye.

2. Kommunikációs különbségek

Az Asperger-szindrómával élők beszédstílusa lehet formális, szokatlanul precíz vagy akár monoton. A beszélgetések során előfordulhat, hogy nem érzékelik a társalgás dinamikáját, például túl hosszan beszélnek egy számukra érdekes témáról, figyelmen kívül hagyva a másik fél reakcióit.

3. Speciális érdeklődési körök

Az intenzív érdeklődési körök jelentős szerepet játszanak az Asperger-szindrómával élők életében. Ez lehetővé teszi számukra, hogy mélyreható tudást szerezzenek egy adott területen, de előfordulhat, hogy az érdeklődésük beszűkülése miatt nehézséget tapasztalnak más tevékenységekben való részvételben.

4. Rutinok és szabályok fontossága

A megszokott rutinok és szabályok biztonságérzetet nyújtanak számukra, és a változások gyakran stresszt vagy szorongást okozhatnak. Ennek megfelelően nehezen alkalmazkodhatnak váratlan helyzetekhez vagy új környezetekhez.

5. Érzékszervi érzékenység

Az érzékszervi túlérzékenység gyakori az Asperger-szindrómában: az érintettek érzékenyebben reagálhatnak bizonyos hangokra, fényekre, textúrákra vagy ízekre. Ez a mindennapi életben néha nehézségeket okozhat, például egy zajos helyszínen való tartózkodáskor.

Bővebben és részletesebben ide kattintva olvashat még az Asperger szindrómáról.

Az Asperger-szindróma diagnózisa

A diagnózis felállítását általában multidiszciplináris szakértői csapat végzi, amely magában foglalhat gyermekpszichológust, gyermekpszichiátert, fejlődésneurológust és más szakembereket. A diagnózis során figyelembe veszik az érintett személy szociális, kommunikációs és viselkedési jellemzőit, valamint az életkorának megfelelő fejlődési mérföldköveket. A magyarországi szakmai irányelvek ennek mentén kerültek megfogalmazásra.

Fontos megjegyezni, hogy a diagnózis nem „bélyeg”, hanem egy eszköz, amely segíthet az érintett személy és családja számára a megfelelő támogatás és szolgáltatások elérésében.

Az Asperger-szindrómával élők támogatása

Az Asperger-szindrómával élő emberek támogatása jó, ha több szinten is megvalósul, beleértve az oktatást, a munkavégzést és a mindennapi életet. Néhány kulcsfontosságú megközelítés ebben az esetben:

1. Egyéni fejlesztés

Az érintettek számára kidolgozott fejlesztő programok, például szociális készségfejlesztés vagy kognitív viselkedésterápia, gyógypedagógiai technikák hozzájárulhatnak a társas helyzetekben való jobb eligazodáshoz.

2. Családi támogatás

A család szerepe kiemelkedően fontos az érintett személy jóllétének biztosításában. A szülők, testvérek és más közeli hozzátartozók számára nyújtott edukáció és tanácsadás segíthet az Asperger-szindrómával járó kihívások megértésében és kezelésében.

3. Oktatási és munkahelyi támogatás

Az iskolák és munkahelyek egyaránt támogathatják az Asperger-szindrómával élő személyeket azáltal, hogy rugalmas hozzáállást tanúsítanak, és lehetőséget biztosítanak az erősségeik kibontakoztatásában, biztatóak és toleránsak.

4. Közösségi tudatosság

A társadalmi elfogadás és megértés kulcsfontosságú az Asperger-szindrómával élők életminőségének javításában. Az ismeretterjesztés és az inkluzív környezetek kialakítása elősegítheti, hogy az érintettek teljes értékű tagjai legyenek a közösségnek.

Erősségek és lehetőségek

Bár az Asperger-szindróma bizonyos szempontból nehézségekkel jár, számos érintett kiemelkedő tehetséggel és egyedi perspektívával rendelkezik. A részletekre való odafigyelés, a kitartás és az analitikus gondolkodás gyakran olyan területeken nyilvánul meg, mint a művészet, a tudomány vagy a technológia. Az egyéni képességek felismerése és fejlesztése hozzájárulhat ahhoz, hogy az érintettek sikeres és teljes életet éljenek.

Az Asperger-szindróma megértése és elfogadása nemcsak az érintettek életminőségét javíthatja, hanem a társadalom egészének is előnyére válik. Az empátia, a tudatosság és a megfelelő támogatás biztosítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy az Asperger-szindrómával élők képességeiket kibontakoztatva kiteljesedhessenek. Az autizmus spektrumának részeként az Asperger-szindróma különleges látásmódot és értéket hozhat a világba – mindez pedig arra emlékeztet bennünket, hogy az emberi sokszínűségben rejlik az igazi gazdagság.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta
Felhasznált irodalom: Say Goodbye to Asperger Syndrome