Mi a különbség a pszichológus, a pszichiáter és a pszichoterapeuta között?
megjelent:
Nap mint nap találkozhatunk a pszichiáter, a pszichológus és a pszichoterepauta kifejezésekkel. Sokan szinonimaként használják ezeket, és habár jócskán van átfedés a fenti szakmákat gyakorlók tevékenységei között, számos különbség is van a kompetenciákban és a nyújtott ellátásban egyaránt.
Az alábbi cikkben a mentális problémákkal küzdő legfőbb segítő szakmák közti különbségekről olvashat, melyet a képződés irányából közelítünk meg.
A pszichológus
Ahhoz, hogy valaki ma Magyarországon pszichológus lehessen, egyetemi végzettség (5 év) szükséges. A képzés a bölcsészettudományhoz tartozik Magyarországon, és osztott rendszerben sajátítható el. Az alapképzést viselkedéselemző, a mesterképzést okleveles pszichológus diplomával abszolválják az azt elvégzők. Az egyetemi képzés jellemzően erősebb elméleti alapokat ad, és kevesebb gyakorlatit, ez utóbbiak a szétágazó posztgraduális szakképzések, vagy módszerspecifikus képzések során pótlódhatnak.
Pszichológus alapdiplomával sokféle munkát lehet végezni, például HR területen, vagy iskolában, illetve a szociális szférában válhatnak segítővé. Kórházi kontextusban, tapasztalt klinikai szakpszichológus kolléga felügyelete alatt végezhetnek a betegekkel explorációt (problémafeltárást), esetvezetést, vehetnek fel különféle pszichológiai teszteket. A diagnózisalkotáshoz (szakvéleményíráshoz) és klasszikus értelemben vett pszichoterápiás kezelés végzéséhez azonban klinikai szakpszichológusi vagy pszichoterapeuta végzettség szükséges.
Szakpszichológusok
Pszichológusként számos szakirányba lehet specializálódni az egyetemi végzettségen túl, melyek posztgraduális egyetemi, szakvizsgára felkészítő képzés után szerezhetőek meg. Ilyen szakvizsgák a pedagógiai szakpszichológus (+2 év), tanácsadó szakpszichológus (+2 év), szexuálpszichológiai szakpszichológus (+2 év), sportpszichológiai szakpszichológus (+2 év), alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus (+3 év), neuropszichológiai szakpszichológus (+4 év), felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, illetve gyermek és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus (utóbbi kettő +4 év képzést jelent az alapdiploma után).
Az egészségügy területén leggyakrabban az utóbbi három szakág képviselőivel találkozhatunk, úgymint az alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus, a neuropszichológiai szakpszichológus, és a felnőtt, illetve gyermek és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológusok.
Az alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológusok elsődlegesen a szomatikus betegellátásban, prevencióban és rehabilitációban vesznek részt a hatékonyabb egészségmegőrzés, betegségmegelőzés és a gyógyító munka céljából, illetve az alap- és szakellátásban, továbbá az egészségfejlesztés különböző színterein dolgozhatnak.
A neuropszichológiai szakpszichológusok elsődlegesen a központi idegrendszer működési zavarai nyomán fellépő pszichés problémák felismerésével és kezelésével segítik a hatékonyabb gyógyító és fejlesztő munka megvalósulását az egészségügyi ellátásban (neurológiai vagy idegsebészeti osztályokon), továbbá a nevelési, pedagógiai szakszolgálati intézményekben.
Hivatalosan önállóan a klinikai szakpszichológus – felnőtt vagy gyermek szakirányon – foglalkozik a klasszikus pszichés betegekkel a pszichiátriai ellátó intézményekben, osztályokon, mentálhigiénés gondozókban stb. Ő végez és értékel a diagnózisalkotáshoz szükséges pszichológiai teszteket (pl. személyiségvizsgálat, intelligenciamérés stb.) és kezeli a mentális betegségekben szenvedőket.
A szakvizsgák megszerzéséhez például minimum 150 óra önismereti célú sajátélményű pszichoterápiában való részvétel is szükséges.
Látható, hogy milyen széles és szerteágazó a pszichológia tudománya, és az is, hogy az egyes specializációk lehetővé teszik a minél szakszerűbb, problémafókuszú kezelést a különböző kompetenciaszintek szerint. Érdemes ezért mindezeket figyelembe venni akkor, amikor magunk vagy szerettünk számára keresünk pszichológiai ellátást.
A pszichiáter
A pszichiáter szintén posztgraduális végzettséggel, szakvizsgával rendelkezik. Alapja az orvosegyetemi végzettség (6 év), ezután legkorábban 5 évvel lehet a szakvizsgát megszerezni. Maga a tudományág orvosi-biológiai szemléletű, a lelki betegségek biológiai alapjaival foglalkozik. Alapvetően az idegrendszeri ingerületátvivő anyagok (úgynevezett neurotranszmitterek) módosulásait célozza meg gyógyszeresen a pszichés zavarok kezelésében.
A gyógyítás alapja pszichiátriai szempontból a jól megalapozott diagnózis, eszköze pedig általában különféle gyógyszerek felírása. Pszichiáter szakorvos csak valamilyen pszichoterápiás módszerben való képzettség és pszichoterapeuta szakvizsga megszerzése után végezhet pszichoterápiát (ugyanúgy, ahogy a pszichológus alapvégzettségű szakemberek is).
Mind a klinikai szakpszichológus, mind a pszichiáter végezhet egyébként úgynevezett alappszichoterápiát, de a pszichoterapeuták bizonyos pszichoterápiás irányzatokban továbbképezik magukat.
A pszichoterapeuta
Ez a szakma bármilyen orvosi alapszakvizsgára vagy egyes szakpszichológusi képzettségre "ráépíthető" szakvizsgát takar, ami általában minimum még plusz 3 év képzést jelent a megelőző egyetemi és szakképzési időkön túl. Ráépített szakképzésként Magyarországon tehát ahhoz, hogy valaki pszichoterapeuta legyen, már rendelkeznie kell az egyetemi diplomán túl legalább egy alapszakvizsgával, pszichológusként például klinikai szakpszichológiai, orvosként például pszichiátriai vagy más orvosi szakvizsgával ahhoz, hogy pszichoterapeutának továbbképezhesse magát. A pszichoterapeuta szakvizsga jelenti ma Magyarországon a legmagasabb elérhető végzettségi szintet a pszichoterápiás kezelés és a lelki betegségek gyógyításának szempontjából.
A pszichoterapeuták rendelkeznek azokkal a jogosultságokkal, amire az alapszakvizsgájuk szól, és ezen túl módszerspecifikus pszichoterápiát végezhetnek.
A módszerspecifikus képzettségekhez sorolhatjuk az egyes pszichoterápiás irányzatokat, melyeket jelenleg ma Magyarországon különféle egyesületek oktatnak és gondoznak. Ezek a leginkább ismert módszerspecifikus irányzatok: a kognitív viselkedésterápia, sématerápia, analitikusan orientált rövid és hosszú, illetve csoportanalitikus terápiák, pár- és családterápia, szimbólum és realxációs terápiák, integratív hipno- és hipnózisterápia, mozgás- és táncterápia, pszichodráma, személyközpontú pszichoterápia.
Ezeknek a módszereknek a megismerése, elsajátítása orvos vagy pszichológus alapvégzettséggel megkezdhető, de szigorú szabályai vannak a módszerspecifikus használatukat illetően. Ugyanígy csak az nevezheti magát az egyes szakágakban specializálódott terapeutának, aki a módszerspecifikus terapeutai cím megszerzéséhez szükséges összes feltételt (mint önismereti sajátélmény, elméleti képzés, szupervízió és vizsga) teljesítette.
A pszichoterápia heti rendszerességgel, (módszertől függően) 30-50-90 perces időintervallumú találkozásokat és több hónapig vagy akár évekig tartó munkát igényel. A gyorsabb, gyógyszeres pszichiátriai ellátás, és a klasszikus pszichoterápiás kezelés erőforrásigénye tehát óriási különbséget mutat.
A szakpszichológusokat és pszichiátereket országosan nyilvántartják, működési nyilvántartási számuk van.
Létezik úgynevezett "Pszichoterapeuta kiskáté" c. kiadvány, amiben a pszichoterapeuta szaknévsor is megtalálható (végzettséggel, elérhetőséggel stb.), ezzel kiszűrhetőek az álpszichoterapeuták, akik sokféle néven hirdetik magukat és megtéveszthetik a jóhiszeműen pszichoterápiát keresőket. Ennek a szaknévsornak a frissítése idén 2023-ban zajlik jelenleg is.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
