Személyiségtípusok szerepe a párkapcsolatban, stresszkezelésben

Vannak olyan pszichoszomatikus betegségek (lelki problémák által generált testi tüneteket kiváltó betegségcsoport), amelyekben jellemzően egy-egy személyiségtípushoz tartozóak betegednek meg.

Számtalan felosztása létezik a személyiségtípusoknak a pszichológiai irodalomban. Most ezek közül kettőt vegyünk alapul a probléma átgondolásához.

Passzív személyiség: Kapcsolati függőségben élő, agresszivitásában és érzelmeinek kifejezésében gátolt, passzív személyiségek. Jellemző betegségeik pl. a colitis ulcerosa, hipochondria, szivneurózis.

Aktív személyiségek:

• Álfüggetlenségben élő személyiségek (olyan mintha független lenne, de nem az, csak úgy tesz), agresszivitása küszöb alatti, alig észrevehető, de van! Ezt nevezzük „A” (aktív) - típusú személyiségnek. Jellemző betegségeik pl. Crohn-betegség, gyomorfekély, az esszenciális hypertonia „gátlásos” fajtája.

• Független személyiség, aki az agresszivitásában közvetlenül megnyilvánul. Jellemző betegségeik pl. az anorexia nervosa, esszenciális hypertonia eruptív, azaz robbanékony típusa.

A passzív személyiség inkább elhárít, az aktív inkább ütközik, konfrontálódik. A passzív inkább alárendelődik, látszólag elfogad, de gyakrabban betegszik meg. Az aktív inkább robban. Indulatait levezeti, gyakran igazságtalan, inadekvátan, ráterhelve indulatait a környezettére.

Párkapcsolataikban hasonlóképpen működnek. A baj akkor van, ha egymást provokáló, egymást pusztító személyiségek kerülnek össze.

Elhárító mechanizmusok stresszhelyzetben

Stresszhelyzetekre a különféle személyiségek más és más módon reagálnak, vagyis más és más elhárító mechanizmusokat működtetnek:

• elfojtás: a belülről jövő, vagy kívülről ható ingerek tudatból való kiszorítása;

• projekció, vagyis saját késztetéseit másnak tulajdonítja: ”nem én vagyok veled agresszív, hanem te velem”;

• reakcióképzés, vagy ellentétbe fordítás: eltúlzott jóságba fordított agresszivitás;

• racionalizálás: valamit megmagyaráz, pl.: a róka nem éri el a szőlőt, amire vágyik, ezért azt mondja, nem is vágyik rá, mert az savanyú;

• eltolás: az agresszió arról a személyről, akit illet, átevődik egy kevéssé veszélyesre (főnökről pl. a gyerekre, partnerre);

• azonosulás az agresszorral: az elviselhetetlen félelmet úgy bírja megoldani, hogy átáll a támadó oldalára;

• regresszió: a kellemetlen impulzus elöl úgy tér ki, hogy visszazökken egy korábbi fejlődési szakasz fázisába, pl. úgy viselkedik, mint egy gyerek (megsértődik, körmét rágja, tombol, követel, sír).

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Kazimir Ágnes, pszichológus