A mentális retardáció

A mentális retardáció tulajdonképpen nem klasszikus értelemben vett betegség, hanem inkább egy kóros állapot, amikor a szellemi képességek fejlődése elmarad, megreked egy bizonyos szinten.

Maga a megnevezés számos kórokból kifolyólag kialakult szellemi visszamaradottság gyűjtőfogalma, korábban az oligofrénia volt használatban szakmai körökben, a köznyelvben pedig gyengeelméjűségnek nevezik.

Minden falunak megvolt a maga "bolondja", a közösségek többnyire elfogadták ezeket és ellátták ezeket a fogyatékos embereket, akik megtalálták helyüket a hétköznapokban. Napjainkban azonban jelentősen megnőttek az egyénnel szembeni elvárások, a rohanó életforma mellett nem jut idő a fogyatékosok gondozására, irányítására már kisebb közösségekben sem. Ezeket a feladatokat bentlakásos otthonok vették át, itt folyik a betegek lehetőség szerinti, szerencsés esetben minél teljesebb rehabilitációja. A cél minél nagyobb önállóság megszerzése, legalább részmunkaidős foglalkoztatás elérése, így az életminőség javítása is.

Kórokok, előfordulási gyakoriság

A mentális retardáció, mint említettük, gyűjtőfogalom, számos különböző okból kialakult szellemi visszamaradottságot foglal magába. Az esetek kb. kétharmadában az ok kideríthető, vagy legalábbis sejthető, minél súlyosabb fogyatékosságról van szó, annál valószínűbb, hogy az okokat is sikerül felderíteni. Jelenleg oki tényezőként kb. 800-1000-féle betegség, ártalom is felmerül, sok esetben ezek kombinációja észlelhető.

Főbb csoportok:

• genetikai rendellenességek (kromoszóma-rendellenességek, közülük legismertebb a Down-kór, anyagcsere-zavarok pl. fenilketonuria),
• prenatális károsodások (méhen belüli hatások, pl. fertőzések, méhlepény-rendellenességek, Rh-inkompatibilitás, anyai betegségek, drogok, alkohol),
• perinatalis károsodás (születés körüli károsodás, pl. koraszülés, hypoxia, sérülések),
• csecsemő-, és kora gyermekkori betegségek, hiányállapotok, mérgezések
• pszicho-szociális tényezők (ingerszegény környezet, érzelmi elhanyagolás).

Ez utóbbiak szerepe különösen fontos, tekintve, hogy megelőzhetőek lennének. A gyermekotthonban felnövekvő gyermekek estében a tartós érzelmi kötődés hiánya nemcsak visszamaradott érzelmi életükben, szociális viselkedésükben, de intelligenciájuk gyengébb fejlődésében is megmutatkozik. Ezért lenne fontos minél családiasabb környezet kialakítása, illetve a mielőbbi örökbefogadhatóság támogatása.

A mentális retardáció előfordulási gyakorisága a lakosság körében körülbelül tíz százalék, de szerencsére ezek túlnyomó többsége enyhe fokú, esetleg csak részleges hiány, egyenetlenség. Igazán súlyos állapotok kb. 1%-ban fordulnak elő a népesség körében. Az ő ellátásuk, gondozásuk, lehetőség szerinti fejlesztésük komoly terheket ró mind a családra, mind a társadalomra.

Kivizsgálás

Értelmi fogyatékos az, aki életkorának megfelelő szinten nem képezhető, teljesítménye elmarad az életkora alapján elvárhatótól, és még jó pedagógiai körülmények között sem képes a normál szintet teljesíteni.

A kivizsgálás során leggyakrabban az intelligenciatesztek valamelyik formáját (MAWI, Wechsler, Benton) végzik el, a teljesítményt intelligencia hányados (IQ) formájában adják meg. Amennyiben ennek értéke 70 alatti, akkor beszélünk szellemi visszamaradottságról. Persze a diagnózis nem kizárólag ezen a teszten alapul, árnyalja a képet a beteg részletes vizsgálata, a szülőktől, nevelőktől nyerhető információ, ezen felül a beteg viselkedésének, kommunikációjának megfigyelése is.

Az okok kiderítéséhez szükség lehet agyi CT-, EEG-, laborvizsgálatokra anyagcsere- rendellenesség, genetikai betegség, specifikus anomáliák megerősítésére vagy kizárására. A retardációk közel 10 százalékát teszi ki a Down-kór, ennek szűrését ezért ma már rutinszerűen végzik terheseknél, gyanú esetén magzatvíz-vizsgálattal kombinálva, hogy még legyen mód a terhesség megszakítására, ha a család nem tudja, nem akarja vállalni a betegséggel járó súlyos érzelmi, anyagi terheket.

Szintén fontos azon betegségek, állapotok kiszűrése, melyek első ránézésre mentális retardáció benyomását kelthetik, de nem azok. Ilyenek a gyermekkori skizofréniák, érzékszervi károsodások, epilepsziák, részképesség zavarok, autizmusok egy része, beszédzavarok, stb.

A mentális retardáció fokozatai

A mentális retardációkat súlyosságuk alapján osztályozzuk. Skálája az egészen enyhe, szinte észrevétlen formáktól a súlyos, magatehetetlen, kommunikáció képtelen állapotokig terjed. Az állapot súlyossága egyben meghatározza a terápiás, fejlesztési lehetőségeket, intézményi ellátási formákat. Négy fokozatot különböztetünk meg.

Debilitás, enyhe mentális retardáció

Legjobb prognózisú az enyhe mentális retardáció, más néven debilitás. Az intellektus mérőszáma 50-69 pont. Ezek az ember képes egyszerű körülmények között jól teljesíteni, egyszerűbb munkaköröket betölteni, akár családot alapítani is.

A legtöbb nehézséget a magasabb szellemi funkciók (ítéletalkotás, elvont fogalmak) terén élik meg, az iskolai követelményekkel nehezen birkóznak meg, általában kisegítő iskolai osztályok elvégzésére azonban képesek.

A prognózist jelentős mértékben befolyásolja a szociális készségek szintje. Jó készségek esetén a beteg beilleszkedése még viszonylag súlyosabb értelmi fogyatékosság mellett is sikeres, míg antiszociális viselkedés mellett komoly problémák jelentkezhetnek. Ezért nagyon fontos a korai, következetes fejlesztés szerepe.

Imbecillitás, közepes mentális retardáció

Közepes mentális retardáció, azaz imbecillitás esetén az IQ értéke 35 és 49 pont között van. Ezeknél a betegeknél teljes autonómia már nem érhető el, többnyire ők maguk is tisztában vannak korlátaikkal. Állapotukat már korai gyermekkorban felismerik. Megfelelő képzéssel az írás, olvasás elemeit esetleg elsajátíthatják, közösségi tevékenységekbe bevonhatókká válhatnak, felügyelet mellett egyszerűbb munkafolyamatokat is elvégezhetnek. Gyakori, hogy készségeik színvonala egyenetlen, bizonyos területeken jobban teljesítenek, míg más területeken súlyosabb a lemaradás.

Súlyos és igen súlyos fokú mentális retardáció

Súlyos mentális retardációról 20-34 pont közötti IQ esetén beszélünk. Itt már a motoros készségek terén is károsodás észlelhető, szókincsük szegényes, nehezen kommunikálnak, a mindennapi teendők során folyamatos segítségre szorulnak. Bizonyos képességek azonban még itt is fejleszthetőek.

Igen súlyos mentális retardációról akkor beszélünk, ha az IQ 20 alá esik. Ezt nevezzük idióciának. Ezek a betegek tulajdonképpen "ösztönlények", gyakran mozgásképtelenek, nem beszélnek, vagy artikulálatlan hangokat hallatnak, nem tudnak önállóan étkezni, öltözni, mosakodni, inkontinensek (székletüket, vizeletüket nem tudják tartani). Állandó felügyeletre, gondozásra, ápolásra szorulnak.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter