Szorongásoldók, nyugtatók és altatók - Működésük és veszélyeik

A mai túlhajszolt világban sokan érzik úgy, hogy az idegeskedés kihat a mindennapjaikra, a stressz miatt nem tudják normálisan végezni a munkájukat, a családjukkal szemben is ingerlékenyebbek, és az alvással is problémáik vannak.

A legtöbben a megoldást nyugtatók, altatók szedésében keresik, amelyeknek azonban sok veszélyük van. A legrégebbi szorongáscsökkentő szerek az ópium és az alkohol, melyeknek ma is sokan hódolnak. Káros hatásuk és függőséget okozó tulajdonságuk miatt azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire kerülendők.

A nyugtatók, altatók és szorongáscsökkentők hatásukat úgy fejtik ki, hogy az agyban a gátló idegpályák aktivitását erősítik, így általános gátlást okoznak az idegrendszer működésére.

Az egyes hatóanyagcsoportok némileg eltérő hatékonyságúak, ezért más-más javallatban alkalmazhatók. Az alvási apnoéban szenvedő pácienseknek viszont figyelemmel kell lenni, ugyanis a benzodiazepinek és más altatók, különösen alkohollal együtt, növelik az éjszakai légzészavarok gyakoriságát, és megnyújtják a légzéskimaradások hosszát.

Az altatók paradox hatásokat, nyugtalanságot is okozhatnak egyes betegeknél.

A barbiturát típusú nyugtatók és veszélyeik

A 20. század első felében felfedezett barbiturát típusú nyugtatók hatalmas előrelépést jelentettek a korábbi „kábító” szerekhez képest, viszont még mindig veszélyesnek számítottak. Ezeknek a vegyületeknek ugyanis, akárcsak az alkoholnak, a dózis növelésével egyenesen arányosan növekszik a hatásuk: Először a nyugtató hatás jelentkezik, elősegítik az elalvást, mélyítik az alvást, aztán általános érzéstelenítés, sebészeti érzéstelenítés szintje, kóma, majd az adagok egyenletes növelésével akár légzésdepresszió vagy halál is bekövetkezhet.

Összegzésként elmondható, hogy nem nehéz túladagolni őket, mely akár végzetes következményekkel is járhat. Ezeket a szereket ma már nagyon ritkán használják, főleg epilepszia kezelésében fordulnak elő.

A benzodiazepin típusú szorongáscsökkentőkről általánosságban

A hatvanas években jelentek meg a gyógyszerpiacon a benzodiazepin típusú szorongáscsökkentők (pl. alprazolam, klonazepám, diazepám), melyek csak jóval nagyobb dózisoknál idéznek elő alvásnál mélyebb központi hatást, tehát nagyobb hatásszélességű, biztonságosabb vegyületek. Nem meglepő tehát, hogy kiszorították a barbiturátokat a piacról.

A benzodiazepinek kis adagban szorongásoldó hatásúak, kevésbé befolyásolják a szellemi funkciókat, és alig álmosítanak, így nem zavarják a mindennapi teljesítményt. Ráadásul görcsgátló és izomlazító hatásuk is van.

Rövid, közepes és hosszú hatású benzodiazepinek és más típusú hatóanyagok

A rövid hatású hatóanyagokat főképp altatónak használják, ugyanis gyors hatásukkal segítik az elalvást, majd a rövid hatástartam miatt nem okoznak másnap álmosságot. Ilyen például a midazolam. Szintén rövid hatású hatóanyag, de nem a benzodiazepinek csoportjába tartozik pl. a zolpidem és a zaleplon.

Közepes hatástartamúak az alprazolam, a tofisopam és a brotizolam. Ezeket használják szorongásoldóként és altatóként is, utóbbi esetben 5-8 órás alvást biztosítanak. Közepes hatástartamú, de nem benzodiazepin hatóanyag pl. a zopiklon.

A hosszú hatástartamúakat főleg csak nyugtatóként és szorongásoldóként alkalmazzák, ezek a benzodiazepinek közül a diazepám, nitrazepam.

A benzodiazepin típusú szerek veszélyei

A benzodiazepinek is rendelkeznek mellékhatásokkal, a legzavaróbb talán a szorongáscsökkentők szedésekor napközben is jelentkező álmosító hatás. Ritkán gyengeség, fejfájás, szédülés, nyugtalanság és vérnyomáscsökkenés fordulhat elő.

Közepes és nagyobb adagban már álmosítanak, altatnak vagy akár eufória is kialakulhat, ezért alkalmazásuk során mindenképp oda kell figyelni a függőségre, mint kockázati tényezőre. A szer hatásának időtartamára amnézia is létrejöhet, amely az új információ megértésének és megtanulásának nehézségében nyilvánul meg.

Elég nagy adagok bevétele mellett áll fenn a központi légzésbénító hatás, kóma létrejöttének veszélye, így viszonylag biztonságosnak tekinthetők. Ezek a szerek gyorsan felszívódnak, hatásuk 1-2 óra alatt kialakul.

Bejutnak a magzatba és az anyatejbe is, ezért várandósság és szoptatás alatt nem ajánlott szedésük.

A májban bomlanak le, ezért májkárosodás esetén csökkentett adagban lehet csak alkalmazni. Időseknél a lebontó folyamatok lelassulnak, miközben a nyugtató hatás iránti érzékenység nő, emiatt esetükben szintén csökkenteni kell az adagot.

Nyugtatószedés és elvonási tünetek

Viszonylag gyakori vagy folyamatos altató- és nyugtatószedés esetén a hatóanyag szervezetből való kiürülésekor elvonási tünetek léphetnek fel, mint a szorongás, a figyelemzavar és a szédülés.

Az elvonási tüneteket sokszor félreértelmezik, az alapbetegség számlájára írják és „kezelésükre” a gyógyszer szedését folytatják, ami csak tovább fokozza az egyén függőségét. Fizikai és szellemi függőség egyaránt kialakulhat alkalmazásuk során, de inkább a szorongás, nyugtalanság, izomgyengeség és a vérnyomásesés a jellemző. A hosszú hatású szerekre kevésbé alakul ki függőség, mert azok hosszú idő alatt bomlanak le.

Az eddigiek alapján megérthető, hogy ezek elég veszélyes szerek, melyek gyakran okoznak gyógyszerfüggőséget, így nem csoda, hogy csak orvos írhatja fel őket, vény nélkül nem kaphatók, és alkalmazásuk csak a lehető legrövidebb ideig ajánlott. Ha valaki a szorongás vagy az alvászavar enyhe tüneteit észleli magán, azonnali gyógyszerszedés helyett érdemes lehet inkább kikapcsolódni, illetve más természetes gyógymódot keresni, szükség esetén pedig pszichológus, pszichoterapeuta vagy pszichiáter segítségét kérni a probléma megoldására.

Kapcsolódó

• Hogyan kezelhető a szorongás?
• Relaxációval a szorongás és a stressz ellen
• Relaxáció a hétköznapokban - Az autogén tréning módszere és alkalmazása
• Az egészséges, pihentető alvás záloga

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész
Aktualizálta: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész