Vudu-halál a modern intézményekben
megjelent:
A vudu-halál a modern idősek otthonában, elfekvőkben észrevétlenül, csendesen szedi áldozatait. Mindannyian hallunk hasonló történeteket, de nem vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy test és lélek szorosan összefonódó egységet alkot.
A vudu-halál fogalma klasszikus értelemben a természeti népeknél a törzsi közösségekben őrzött, a beavatatlanok elől elzárt fétis, majd a tabu megsértésével áll összefüggésben.
Ha egy kíváncsi személy valamilyen vallási képzetből eredő rituális, avagy társadalmi előírást megszeg, s ezen rajtakapják, a közösség azzal bünteti őt, hogy elfordul tőle, kiközösíti az adott társadalomból.
Idősellátás - nemcsak szociális otthonban |
| Nem minden család engedheti meg magának, hogy valamelyik szülő, közeli hozzátartozó gondozásához valaki kiessen a munkából. De megoldást mindenképpen találni kell. Ellátási lehetőségek, amelyek az időseknek, magatehetetleneknek járnak. De ki, mikor és mire jogosult? Az idősellátásról |
A kiközösített személy reményvesztett lesz, elkülönül a társaitól, lefekszik kunyhójában, élelmet sem vesz magához, s a körülményekhez képest nagyon gyorsan, néhány nap alatt meghal anélkül, hogy orvosilag bármiféle betegség kimutatható lenne nála.
A tudomány ezt a fajta halált kiközösítéssel járó vagy szociális halálnak, a közösség által kiváltott halálnak nevezi.
A vudu típusú halál egy másik változata, amikor valaki önként vállalja, anélkül, hogy bárki is kényszerítené erre. Rohanó világunkban is megfigyelhető ez a jelenség.
Kapaszkodás, kötődések - Testi-lelki kötelékek
Mindannyian ismerünk olyan idős házaspárokat, akik egymásba kapaszkodva élik le az életüket, majd pedig, ha egyikőjük elindul a Nagy Útra, a másik egy-két héten belül követi.
| Kapcsolatfüggőség |
| A kapcsolatfüggőség divatos kifejezés, manapság gyakran használatos. Amikor valaki minden cselekedetét a másik véleményétől és beleegyezésétől teszi függővé, miközben ez nem kölcsönös, és ebben a szituációban nem boldog egyik fél sem, erős a gyanú a kapcsolatfüggőségre. A kapcsolatfüggőségről |
(Olykor minden kimutatható szervi elváltozás, komolyabb betegség nélkül, egyszerűen „belehal a bánatba”, ahogy mondani szokták.)
A kapaszkodás már a születés pillanatában elkezdődik, hiszen létezni sem tudnánk édesanya nélkül, ez egy ősi ösztönkésztetés. Kamaszkorban a barátok, majd a társ keresésével folytatódik a kötődések további alakulása.
A megkapaszkodásra azért van szükség, mert a szoros testi-lelki kötelék indítja el a szeretet kialakulását - ami valójában nemcsak egy elvont fogalom, hanem létező, mérhető bioenergia, ami élettanilag meghatározható, az „emberi anyag” mérhető része.
Elfekvőben ér véget az élet?
Az idős emberek kapaszkodói gyakran - ha házastársukat már elveszítették- csak a gyermekek. Mégis, milyen gyakran találkozni azzal a jelenséggeli, hogy papát-mamát „bedugják” az elfekvőbe, szociális otthonba, azt a látszatot keltve, hogy gondoskodtak szeretteikről - de valójában nagyon hamar elfeledkeznek az idős emberről, aki vagy megtalálja a helyét az új közösségben, vagy- és ez a gyakoribb - magába zárkózik, életkedvét- életenergiáját elveszíti.
Az időskori elbutulás korai előjelei |
| Már korai jelek utalhatnak a Parkinson- vagy az Alzheimer-kórra, még mielőtt a tényleges tünetek jelentkeznek. Az időskori elbutulás korai előjelei |
Mindez testi tüneteket is hordoz magával: étvágytalan lesz, esetleges szervi betegségei, tünetei felerősödnek. Ha az idős ember törékeny lelki egyensúlyát elveszíti, mindez kontrollvesztéssel jár együtt, ami szorongáshoz vezet, ez pedig egy idő után „tanult tehetetlenségbe” csap át, aminek egyenes kifutása a depresszió.
Ezek az emberek, mielőtt végleg apatiába süllyednének, általában még segélykérő jeleket küldenek a külvilág felé: ilyenkor szoktak „kekeckedni” a nővérrel, mindenért ugráltatják - ez jelzésértékű, innen még van visszaút: törődésre, szeretetre vágynak.
A modern vudu halál és a többgenerációs családmodell hiánya
Ha ezt nem kapják meg hozzátartozóiktól, végleg letargiába süllyednek, és bekövetkezik a modern vudu-halál: a kitaszított, kapaszkodók nélküli ember látszólag értelmetlen, hirtelen halála.
Az a társadalom halálra van ítélve, ahol az erkölcsi elveket, értékrendet felrúgják. Pedig az idős emberektől lehetne tanulni - szemléletet, hagyományok őrzését.
Ha a társadalom újra tudna élni a lehetőségekkel, és kihasználná a többgenerációs családmodell előnyeit, nemcsak a fiatalok járnának jól, de a kórházakban, szociális otthonokban is kevesebb élettelen (látszólag) lélektelen élőhalott ember várná megadóan a sorsát.
(WEBBeteg - Nyerges Szilvia, újságíró)
