Miben különbözik a homoszexuálisok agya?

Svéd kutatók arra a felfedezésre jutottak,hogy az emberek szexuális irányultsága az agy működésben és felépítésében is tükröződik. A kérdéssel már régóta foglalkoztatja a tudósokat, csakúgy, mint maga a homoszexuális orientáció.

Voltak előtanulmányok ezzel kapcsolatban:patkányokon végrehajtott kísérletek a hatvanas években azt sejtették, hogy endokrinológiai magyarázata van a jelenségnek. A kutatók abból a feltevésből indultak ki, hogy a hím és nőstény agyrendszer azonos.

A hetvenes évekre azonban ez a tézis megdőlt, mivel a hím patkányok agyrendszerében szexualitásukra jellemző különbségeket találtak, melynek kialakulásához a hímeknek életük első öt napjában megfelelő mennyiségű tesztoszteronra (férfi nemi hormon) van szüksége.

Ennek hiányában nőstényaggyal nőnek fel a genetikusan hím állatok, aminek következménye viselkedésükön is kimutatható. A hetvenes évek végére szexualitásra jellemző két strukturális különbséget is kimutattak a patkányagyban, pontosabban a hipotalamuszban.

Kiderült, hogy az agysejtek összeköttetését több szinaptikus membrán biztosítja a nőstényagyban, és a hipotalamusz egy sejtcsoportja szemmel láthatóan nagyobb a hím agyában. Ezt felfedezője, Roger Gorski „szexuálisan dimorf magnak” (sexually dimorphic nucleus) nevezte el.

Néhány éven belül hasonló morfológiai eltéréseket találtak az emberi agyban is. 1982-ben Christine de Lacoste-Utamsing és Ralph Holloway megállapították, hogy az agy hemiszféráit összekötő „corpus callosum” egy része, a „splenium”, szemmel láthatóan nagyobb a női agyban.

Noha ezt a felfedezést mások kutatásai nem erősítették meg mégis általánosan elfogadottá vált. Egy holland kutató, Dick Swaab, a szexuálisan dimorfikus mag emberi változatát is megtalálta.

Ugyanez a kutató 1990-ben azt is megállapította, hogy ez az úgy nevezett „suprachiasmatic nucleus” majdnem kétszer akkora homoszexuális férfiakban,mint heteroszexuális társaikban.(Ez a szerv azonban nem a szexuális funkciókat szabályozza, tehát a felfedezett különbséget nem oknak, hanem okozatnak kellett tekinteni.)

A homoszexuális férfiak rosszabbul tájékozódnak

A kilencvenes években a kutatások új fordulatot vettek:kiderítették, hogy amíg heteroszexuális férfiak esetében a bal agyfélteke dominál(azaz a férfiak realisztikusabban, logikusabban gondolkodnak, jobbak a "kétkezi" dolgokban) homoszexuális férfiakra a két félteke egyenrangúbb és kiegyensúlyozottabb működése jellemző.

Ennek okát a féltekéket összekötő kérges test, a corpus callosum fent említett különbségében találjuk.

Ez meleg férfiaknál mintegy 34%-kal több idegrostot jelent , a nőkhöz hasonlóan lehetővé téve a két félteke intenzívebb együttműködését.

A férfi-női gondolkodásmód jellegzetes sajátosságai is megváltoznak. A nőkre kifejezett jobb verbalitás, míg a férfiakra a jobb térbeli tájékozódási képesség jellemző.

Homoszexuális férfiak esetében azonban pont fordítva van:a verbalitás jobb (gondoljunk csak a homoszexuális költőkre, írókra: Oscar Wilde, Hans Christian Andersen,stb.) a térbeli tájékozódó képesség rosszabb heteroszexuális társaikhoz viszonyítva. Leszbikus nők esetében viszont pont ennek ellenkezője mutatkozik.

A leszbikus lányok akcióközpontúbbak

Két tudós, Ivan Savic, és Per Lindström nemrég kilencven vállalkozó szellemű embert, homo-és heteroszexuálisok agyát vizsgálta meg MRI-vel, majd PET CT-vel.

Az MRI mágneses rétegfelvétel, tulajdonképpen egy jóval nagyobb felbontású röntgen, amely "szeleteket"mutat az adott szerv működéséről. Kiderült, hogy a heteroszexuális férfiak és a leszbikus nők agya hasonlóságot mutat:a jobb félteke kissé nagyobb, mint a bal, a meleg férfiak azonban szimmetrikusabb agyfelépítéssel rendelkeztek, csakúgy, mint a hetero nők.

Ezután következett a PET CT, a pozitron emissziós komputertomográfia, amivel szintén nagyfelbontású képeket lehet készíteni az agyról, immár működés közben.

Arra voltak kíváncsiak, hogy az amygdala, amely az fontos érzelmekért felelős, úgy mint félelem, agresszió, hogyan aktiválódik meleg férfiaknál, és heteroszexuális férfiaknál, leszbikus nőknél és hetero nőknél.

Arra a megállapítsra jutottak, hogy a meleg férfiaknál és a hetero nőknél az amygdala jobban kapcsolódott olyan agyterületekhez, amelyek a depresszióval, aggodalmaskodással vannak összefüggésben.

(A melegek között-persze nem csak ezzel összefüggésben-jóval nagyobb az öngyilkosság aránya, mint heteroszexuálisoknál.)

A hetero férfiaknál, és leszbikus lányoknál az amygdala a striatum nevű törzsdúccal, és a szenzomotoros kéreggel volt összefüggésben-ez a terület a "harcolj vagy menekülj"viselkedésért felelős.A leszbikus lányok ezek szerint jóval akcióközpontúbb agyműködéssel rendelkeznek, mint a hetero nők.

Fiúk, ne sírjatok!

Még nagy út van a kutatók előtt, hogy rájöjjenek, miért alakult ki a homoszexualitás,és miben különbözhet még a homoszexuálisok agya a heterokétól.

Az előbbi vizsgálat azonban az utóbbi évek legátfogóbb kutatása volt,amivel meg lehet magyarázni a különbségeket.

Ettől függetlenül a társadalmi elfogadás változatlanul nagyon fontos, és bár a meleg fiúk érzékenyebbek, szinte ugyanolyan érzékenyek, mint a heteroszexuális nők, sokszor nagyon jó barát lehet belőlük, mert éppen ezért fogékonyak az érzelmekre, és nagyon empatikusak.

Annyi bizonyosnak látszik, hogy a homoszexuálisok agya különbözik heteroszexuális társaikétól - ezekkel a vizsgálatokkal talán közelebb kerülhetünk a homoszexuálisok megértéséhez, és ezzel elfogadásához.

(WEBBeteg - Nyerges Szilvia, újságíró)