Diszlexia, az olvasás zavara

Ahhoz, hogy a gyermek pszichésen is megfelelően fejlődjön, a központi idegrendszer optimális fejlődésére és bizonyos környezeti feltételekre is szükség van. Ha az idegrendszer működésében hiba keletkezik, vagy a környezet nem megfelelő, a pszichés fejlődésben is zavar támadhat.

Ezekhez a sajátos zavarokhoz a beszélt nyelv, az iskolai követelmények teljesítéséhez - írás, olvasás, számolás - szükséges képességek, illetve a mozgás területén észlelt eltérések tartoznak.

Kisgyermekkorban a beszéd és a mozgás normál ütemétől eltérő fejlődése - akár késése, akár felgyorsulása - a későbbiekben a tanulással kapcsolatos zavarokat vonhatják maguk után. Természetesen nem csak a fejlődés üteme, hanem a minőségi paraméterek eltérése is kórjelző lehet, úgymint a beszédértés zavarai, fonetikai észlelés, azaz a beszédhangok megkülönböztetésének zavara. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a gyermeknek az iskolai évek alatt mindenképpen problémája lesz a tanulással.

Miért alakulhat ki a diszlexia?

A részképességzavarok előfordulása viszonylag gyakori, az átlagnépesség 5-10 százalékánál találkozhatunk vele. Az enyhe forma gyakoribb, mint a súlyos olvasási nehézség.

Két dolgot kell kiemelni. Az egyik, hogy a koraszülöttek körében sokkal magasabb ez az arány (akár 25 százalék is lehet). A másik, hogy valószínűleg sokkal több a részképességzavarral küzdő gyermekek száma, mint amennyiről tudunk. Bár napjainkban időnként hallhatjuk, hogy egyre több a diszlexiás gyermekek száma, ennek hátterében azonban valószínűleg az áll, hogy egyre több esetet ismerünk fel.

A diszlexia kialakulásának oka mind a mai napig nem tisztázott, bár tudjuk, hogy közel 20 agyi terület együttes működése és összhangja szükséges a folyamatos, értő olvasáshoz. Mind genetikai, mind környezeti tényezők szerepet játszanak a kialakulásban. Fiúk körében lényegesen nagyobb gyakorisággal fordul elő és szintén gyakoribb olyan családokban, ahol a felmenők között van diszlexiás.

Honnan tudjuk, hogy diszlexiás a gyerek?

Diagnosztizáláshoz standard teszteket használnak, melyek segítségével elég pontosan meghatározható a lemaradás mértéke. A diagnózis felállításához szükséges kritériumok:

• Az iskolai teljesítmény klinikailag egyértelmű zavara.
• Az érintett területnek megfelelő teljesítmény jóval a gyermek intelligenciaszintjének megfelelő nívó alatt van és nem magyarázható intelligenciacsökkenéssel.
• A teljesítményzavarnak 5. osztályig meg kell jelennie.
• A teljesítménycsökkenés nem lehet hiányos tanulási lehetőség következménye.
• Nem korrigált látási vagy hallászavar, ill. egyéb mozgásszervi, neurológiai vagy pszichiátriai megbetegedés nem állhat fenn.
• Nem a már korábban megszerzett iskolai teljesítmény elvesztéséről van szó.

A gyermek gyakran nem is emiatt kerül pszichológushoz, gyógypedagógushoz, gyermekpszichiáterhez, hanem az iskolában jelentkező magatartászavarok miatt. A korábban lelkes gyermek egyre nehezebben megy iskolába, nem érzi jól magát az intézményben, a szülő gyakran elmondja, hogy a gyermek szenved az iskolában.

Mindez érthető, ha arra gondolunk, hogy a gyermek bármennyire is igyekszik/igyekezne, a feladatok elolvasása után nem tudja megoldani a rá bízott munkát, mert gyakorlatilag nem is érti meg, hogy mi a feladat.

Leggyakoribb megnyilvánulási formaként hangok, betűk, szavak kihagyása, eltorzítása, betoldása, felcserélése jellemző. A mondatot nehezen kezdi el, gyakori a sortévesztés. A gyermek általában szokatlanul lassan olvas, az elolvasott szöveget nem érti, kis idő elteltével, vagy akár azonnal sem képes a tartalmát felidézni, visszamondani, inkább a korábbi emlékei alapján válaszol a feltett kérdésekre. A diszlexiás gyermek nem szeret olvasni, ezért kerüli a hangos olvasással járó szituációkat.

Felismerés után

Az olvasási zavar kezelése általában több évig tartó fejlesztést jelent, speciálisan diszlexiával, tanulási zavarokkal foglalkozó szakemberek segítségével. Napjainkban jól kidolgozott stratégiák állnak rendelkezésre, több helyen csoportos diszlexia korrekcióra is lehetőség van. Rendkívül fontos a környezet, az iskola és a család megértése, támogató magatartása. Gyógyszeres terápiát nem szoktunk alkalmazni, alapjában véve a gyógyszerek itt nem hatásosak.

Az állapot prognózisát illetően, mint fentebb olvasható, a korai felismerés, akár csak a gyanú esetén is szakemberhez fordulás rendkívül fontos. A legjobb eredmények mindig az adott készség kialakulásának időszakában érhetőek el, ezen időszak lezáródása után akár véglegesen is rögződhetnek a hibás funkciók, bár a legújabb módszerekkel még ilyen esetekben is lehetséges valamennyi korrekció.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szimuly Bernadett, általános orvos