Kiberzaklatás: a mentális egészség pestise

Azok a tinédzserek, akik társaikat interneten vagy mobiltelefonon zaklatják, nagy valószínűséggel küzdenek testi és lelki problémákkal, így áldozataikat is nagyobb veszély fenyegeti, állapítja meg egy finn tanulmány.

Az amúgy is sebezhető tinédzserek mobiltelefonon vagy weben történő zaklatása egyre súlyosbodó probléma. A felmérés során 2500 tinédzsert kérdeztek meg. A fiatalok 7 százaléka válaszolta azt, hogy zaklatott már mást interneten keresztül, 5 százalék már volt agresszív zaklatás célpontja, 5,4 százalék pedig volt már zaklató és áldozat is.

Nem egyedi krobléma a kiberzaklatás

„Biztos sokan csodálkoznak azon, ha azt mondom, hogy a finn és az amerikai tinédzserek sok hasonlóságot mutatnak, márpedig a közelmúltban publikált nemzeteket vizsgáló kutatásom azt mutatja, hogy a zaklatók és zaklatott tinédzserek aránya megegyezik a két országban” – mondta Dr. Matthew Davis, a Michigani Egyetem gyermekgyógyász docense. Egy nemrég nyilvánosságra hozott egyesült államokbeli tanulmány kimutatta, hogy a 10 és 17 év közötti gyerekek 12 százaléka „bántalmazott” már mást a weben, 4 százalék volt már áldozata zaklatásnak, 3 százalék pedig volt már támadó és célpont is.

A „cyberbullying”, vagy „kiberzaklatás” egy szándékos, agresszív zaklatásfolyamat. A „támadó” mobiltelefonon, interneten, közösségi portálokon vagy más elektronikus eszközökön keresztül zaklatja áldozatát, amely ellen nehéz védekezni. E ártalmatlannak látszó erőszak akkor került a figyelem középpontjába, amikor egy 15 éves massachusettsi tinédzserlányt, Phoebe Prince-t, egy hónapokon keresztül tartó könyörtelen zaklatássorozat hajszolt öngyilkosságba.

A szülőknek nagyon oda kell figyelni gyermekeikre, hogy ne legyenek kiberzaklatás elkövetői, vagy áldozatai. – figyelmeztet Dr. Davis. Az Egyesült Államok és Finnország tinédzsereinek a harmadát érte már zaklatás személyesen, vagy elektronikus formában, ami egy intő jel lehet a közösségeknek, iskoláknak, és családoknak.

Kik válhatnak áldozattá?

A finn tanulmány a Turku Egyetem kutatócsapata Dr. Andre Sourander vezetésével 2215, 13 és 16 év közötti gyermek adatait elemezte. A résztvevőket arról kérdezték, hogy voltak-e már kiber-zaklatók, vagy áldozatok, és egészségi állapotukról is beszámoltatták őket. Azt találták, hogy azok a tinédzserek, akik áldozattá váltak, általában csonka családban nevelkednek, és gyakran érzelmi, koncentrációs, viselkedés- problémákkal küzdenek. Nehezen teremtenek kapcsolatot, és sokuk panaszkodott fejfájásról, gyomorfájásról, alvási zavarokról, valamint arról, hogy nem érzik magukat biztonságban az iskolában.

Ugyanakkor kiderült, hogy a zaklatóknak is „megvan a maga bajuk”. Érzelmi, koncentrációs, és viselkedési zavarok jellemzik őket, többeknél hiperaktivitás és csökkent önkontroll állt fenn. Ráadásul a zaklatók többsége dohányzik, és valamilyen tudatmódosító szert is alkalmaz. Sokuk számolt be gyakori fejfájásról, és ők sem érzik magukat biztonságban az iskolában.

A zaklatások áldozatai elmondták, hogy sosem érzik magukat biztonságukat. Ez a kiberzaklatásnak az a tényezője, ami a hagyományos „iskolaudvari” bántalmazásnál sokkal rosszabb. Itt ugyanis a zaklatott még otthon sem érezheti magát biztonságban, tovább jönnek a fenyegető üzenetek. A kiszemelt áldozat a nap 24 órájában, a hét összes napján rettegésben él.

Richard Gallagher, a New Yorki Egyetem Gyermek Kutatóközpontjának igazgatója szerint az iskolának, a szülőknek, és a gyerekeknek is szerepük van a kiberzaklatás visszaszorításában.

„Vannak olyan iskolák, akik keményen fellépnek az ilyen jellegű támadások ellen” – meséli Gallagher. „A leghatásosabb prevenciós program az, amik a zaklatás passzív szemlélői célozzák meg. Így az iskolatársak, vagy szülők jelezhetik az iskolának, ha tudomást szereznek arról, hogy valakit ilyen módon zaklatnak. Dr. Paul Tarshis, a cupertinoi Bay Area Gyermekközpont szakértője szerint a kiberzaklatás egyre nagyobb probléma. Az online bántalmazás egyetlen „előnye”, hogy bizonyíték marad utána, így könnyen lenyomozható.” Az új tanulmány az Archives of General Psychiatry című pszichiátriai folyóirat júliusi számában jelent meg.

(Medipress)