A refluxbetegség tüneteit súlyosbító gyógyszerek
frissítve:
A refluxos panaszokon számos gyógyszer ronthat, vagy a záróizmok funkciójának rontásán, vagy a nyelőcső irritálásán keresztül. A reflux szempontjából kedvezőtlen mellékhatással is rendelkező gyógyszerek között számos gyakran használt fájdalomcsillapító, vérnyomáscsökkentő is található.
A reflux kialakulásáért bizonyos védő (protektív) és károsító (agresszív) faktorok egyensúlyának megbomlása tehető felelőssé.
A védőfaktorok a következők: az ún. antireflux barrier, azaz egy olyan védelmi vonal, amely több tényező együttes segítségével megakadályozza a gyomorban lévő volumen, sav és epe nyelőcsőbe történő visszaáramlását. Ezt az anatómiai „védőgátat” a következő alkotók képezik: az alsó nyelőcső-zárógyűrű (szfinkter), a két rekesszár és a gyomor görbülete és a nyelőcső lefutása által bezárt megfelelő szög. Fontos védőfaktorok a lenyelt nyál és a nyelőcsőmirigyek lúgos váladéka, a nyelőcső gravitációval elősegített, gyomor felé irányuló továbbító mozgása (perisztaltika), valamint a nyelőcső nyálkahártyájának védekező funkciója. Károsító faktoroknak bizonyultak a gyomorsav és az általa aktivált ún. pepszin, valamint az epesav.
A refluxbetegség tüneteit rontó gyógyszerek a fenti védőfaktorokat károsíthatják
- vagy azáltal, hogy az alsó nyelőcső-zárógyűrű funkcióját csökkentik,
- vagy azzal, hogy a nyelőcső nyálkahártyáját irritálják.
Gyógyszercsoportok
Az alsó nyelőcső-szfinkter nyomását a következő gyógyszerek csökkenthetik: az atropin, az ún. antikolinerg szerek (bizonyos depresszió, vagy a Parkinson-kór kezelésében használt gyógyszerek), az ún. béta izgatók (asztmában és hörgőgyulladásban használt szerek) és a teofillin (szintén asztmában és hörgőgyulladásban használt szer), a nitrát készítmények, melyeket a koszorúsér szűkülete-keltette mellkasi fájdalom esetén használunk, bizonyos nyugtatók, az ún. kálciumcsatorna-blokkolók, melyeket elsősorban vérnyomáscsökkentőnek vagy szívritmuszavar kezelésére használunk, az ösztrogén hormonok és a kábító fájdalomcsillapító morfin-készítmények.
A nyelőcső nyálkahártyájának károsításával hatnak a fájdalom-, láz-, gyulladáscsökkentő ún. nem-szteroid gyulladásgátlók, amilyen az aszpirin is, mely utóbbinak vérrögképződést megakadályozó hatását is kihasználjuk a gyógyításban, a tetraciklin antibiotikumok, az alendronat (a csontritkulás kezelésére használt szer), a ritmuszavarban használt kinidin, a vaskészítmények és a kálium. Ezeknél a gyógyszereknél gyakran azt javasoljuk, hogy a direkt nyálkahártya-károsítás kivédése céljából álló testhelyzetbe, legalább 2 dl folyadék elfogyasztásával történjen a bevétel.
Amennyiben a beteg refluxbetegségben szenved, és a kórtörténet felvétele során a fenti gyógyszerek szedésére derül fény, érdemes átgondolni, hogy lehet-e azokat helyettesíteni más, a védő faktorokat nem befolyásoló készítményekkel.
A téma fontos cikkei
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szigeti Nóra, gasztroenterológus
