A refluxbetegségről kicsit másképpen

A refluxbetegség fogalma az utóbbi évtizedekben vált közismertté. A nyugati világban manapság minden harmadik-negyedik felnőtt szenved a változatos tünetektől.

Gyomorégés, mellkasi fájdalom, száraz köhögés, nyelészavar és a torokban érzett gombócérzés keserítheti a betegek életét. Ráadásul olyan kórképről van szó, ami makacsul kísérthet éveken, évtizedeken át, többféle gyógyszeres kezelés ellenére. Miért van az, hogy ilyen nehezen boldogulunk ezzel a látszólag egyszerű problémával?

Kérdések és ellentmondások, amelyek a mai gyakorlatot jellemzik

A refluxról az él a köztudatban, hogy a gyomorból a nyelőcsőbe visszaáramló savas gyomortartalom okozza a nyelőcső irritációját, és ennek következtében a szerteágazó tüneteket.

1. ábra: gyomor-nyelőcső reflux

Ez azonban nem teljesen igaz. A gyomorszáj záróizmának elernyedése és a savas reflux ugyanis egészséges állapotban is rendszeresen létrejön, anélkül, hogy panaszokat okozna. Ráadásul a betegek jelentős részénél részletes vizsgálatokkal (pl. endoszkópia, nyelőcső pH-mérés) sem lehet látható, mérhető elváltozásokat kimutatni: ép a nyelőcső, nincs gyomorsav-túltermelés, nem gyakoribbak a refluxos epizódok.

(Endoszkópos Atlasz, Medical Online)
2. ábra: Nyelőcső-gyulladás endoszkópos képe

(Endoszkópos Atlasz, Medical Online)
3. ábra: Ép nyelőcső endoszkópos képe

2-3. ábra: Gyulladásos és ép nyelőcső endoszkópos képe-mindkét esetben lehetnek a betegnek refluxos tünetei

Azt is tudjuk, hogy a gyomorsav túltermelődése (hiperaciditás) elsősorban NEM refluxbetegséget, hanem egyéb kórképeket (pl. gyomorhurutot, gyomorfekélyt) okoz. Mégis, az orvosi gyakorlatban jelenleg a refluxbetegség gyógyszeres kezelésének gerincét a gyomorsav termelésének csökkentése jelenti. Nyilvánvaló, hogy a hatékony gyógyítási stratégia itt is, mint sok más betegség esetében, túlmutat a „szedjen naponta 2x1 tablettát” módszeren.

Mi lehet a magyarázat?

A reflux tüneteinek hátterében álló közvetlen ok az, hogy a refluxbetegek fokozott érzékenységet mutatnak a gyomorszáj területét ért savhatásokra, részben a nyálkahártya, részben a központi idegrendszer túlérzékenysége okán.

Tudjuk, hogy az emésztőrendszer és a központi idegrendszer között szoros kapcsolat van. Ezt példázzák a közismert szófordulatok, mint például „hányingerem van tőle”, „nem veszi be a gyomrom” stb.

A tartós stresszhelyzetben élő és depresszióban szenvedő emberek között többszörös a refluxbetegség előfordulása az átlag népességhez képest. Ezeknél a betegeknél ugyanakkor sokkal kevésbé hatékony a hagyományos gyógyszeres kezelés, és érthető módon gyakran az antireflux műtétek sem hoznak érdemi eredményt.

Arra is vannak adataink, hogy azok a betegek, akiknél semmilyen, endoszkóppal kimutatható elváltozás nem áll a panaszok mögött (ezt hívjuk nem-erozív refluxnak), gyakrabban szenvednek valamilyen lelki betegségben. Olyan betegségről van tehát szó, amely csak akkor kezelhető hatékonyan, ha a lokális, szervi tünetek mellett figyelmet fordítunk a beteg lelkiállapotára is.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A refluxbetegség diagnózisa és első vonalbeli kezelése természetesen a gasztroenterológus szakorvos feladata. Az ajánlott életmóddal és étrenddel kapcsolatos kérdéseket természetesen vele lehet megbeszélni.

Soha nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a lelki tényezőket:

• a refluxbetegség kezelésében helye van a pszichológusnak is: pszicho-, hipno- és kognitív terápiával nagyon jó eredmények érhetők el;
• relaxációs technikák (jóga, autogén tréning) elsajátítása is hasznos lehet;
• antidepresszáns kezelés is szükségessé válhat súlyos, egyéb kezelésre nem reagáló, lelki zavarokkal küzdő betegek esetében.

Meggyőződésem, hogy tartós gyógyulást csak a betegség esetleges lelki okainak kezelésével lehet elérni, és amíg ez nem történik meg, a tünetek nagy valószínűséggel vissza fognak térni. A tartós, esetleg több évig tartó gyomorsav-csökkentő gyógyszeres kezelésnek pedig egyébként is sok veszélye van.

Természetesen ez csak a betegek együttműködésével lehetséges. Az orvosok egyik legfontosabb feladata, hogy megértessék betegeikkel: a gyógyuláshoz mindig a páciens aktív részvétele szükséges.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Pászthory Erzsébet, gasztroenterológus, belgyógyász