Gyomorégés és a savközömbösítők - Mikor alkalmazzunk gyógyszert?

A savközömbösítők (közismertebb nevükön savlekötők) a gyomorsav semlegesítésére szolgáló készítmények, melyek régebben nagyon fontos gyógyszerek voltak a gyomorfekély kezelésében, ma már azonban a korszerűbb gyógyszerek megjelenése miatt inkább csak a gyomorégés és egyéb emésztési panaszok esetén szedik őket.

A savlekötők enyhe gyomorégéses panaszok esetén alkalmazhatóak tüneti kezelésre, ugyanakkor mind refluxbetegség, mind gyomorfekély gyanúja esetén specifikus kezelésre és más típusú gyógyszerekre (pl. protonpumpagátlók) lehet szüksége.

A savközömbösítők egyik legnagyobb előnye a többi szerhez képest, hogy recept nélkül is kaphatók.

A savközömbösítő hatóanyagok működése

A savlekötők hatásmechanizmusa egyszerű: a gyenge lúgként viselkedő savlekötők közömbösítik a gyomorban található sósavat (gyomorsav), és a reakció során sót képeznek, ezáltal a sav mennyisége csökken. Hatásuk attól függ, hogy az egyes vegyületek milyen mértékben oldódnak vízben (gyomornedvben), illetve hogy az őket alkotó ionoknak milyen élettani hatásaik vannak.

Sok savlekötő hatóanyag van forgalomban. A legnépszerűbb a nátrium-hidrogénkarbonát (nátrium-bikarbonát, szódabikarbóna), ami percek alatt csökkentheti a gyomorfájást. A gyomorsav közömbösítése során szén-dioxid keletkezik, ami gyorsítja a gyomor ürülését, másrészt viszont feszítő érzést, böfögést vagy széltolulást okozhat. Ha túl sokat veszünk be belőle, túl sok nátrium szívódhat fel, ami szív- és vesebetegeknél, illetve magasvérnyomás-betegségben szenvedőknél problémákat okozhat.

Egy másik gyakran előforduló savközömbösítő hatóanyag a kalcium-karbonát, melynek tartós vagy gyakori alkalmazása során több dologra is oda kell figyelni. A kalcium-karbonátot tartalmazó készítmények komplexképzés révén számos más gyógyszer felszívódását gátolhatják (pl. szívglikozidok, egyes antibiotikumok, vas- és fluoridtartalmú készítmények), és kölcsönhatásba léphetnek a tiazid típusú vízhajtókkal is. Amennyiben szedése alatt nagy mennyiségű tejet fogyasztunk, akkor tej-alkáli-szindróma alakulhat ki, melynek oka a nagy mennyiségű kalcium- és nátriumbevitel. Tünetei a fejfájás, gyengeség, hányás, székrekedés, hasi fájdalom, kalciumtartalmú vesekő/vesekövek képződése. A kalcium-karbonátot tartalmazó készítményeket vesebetegség vagy vesekövességre való hajlam esetén csak gondos körültekintéssel lehet alkalmazni.

Magnézium-oxid és magnézium-hidroxid is alkalmazható savközömbösítőnek, gyorsan hatnak, viszont hashajtó hatásuk van. A magnézium-triszilikát és magnézium-karbonát savközömbösítő hatása lassabban alakul ki, viszont tartósabb. Minden magnéziumsóra jellemző, hogy csak kismértékben szívódnak fel, de veseelégtelenségben nagyon lelassul a kiürülésük, és ekkor mellékhatásként lelassíthatják a szív működését.

Az alumínium-hidroxid – bár gyenge savközömbösítő, mégis – hasznos lehet savtúltengésben, mert a sósavval reakcióba lépve a képződő alumínium-klorid kocsonyaszerűen bevonja a gyomornyálkahártyát, és védi azt a sav károsító hatásától. Tovább haladva a bélben megköti a foszfátot, ezt terápiásan magas foszfátszint csökkentésére is alkalmazzák, de akinek normális ez az érték, annál a foszforhiány tüneteit, vagyis étvágytalanságot, izomgyengeséget és csontképzési rendellenességeket okozhat. Ha veseelégtelenség miatt nem tud normálisan ürülni az alumínium, akkor idegrendszeri problémák okozója lehet, és székrekedést is okozhat.

Csak orvosi felügyelet mellett

Tévhit, hogy ezek a szerek korlátlanul szedhetők bármiféle orvosi ellenőrzés nélkül, ugyanis sok más gyógyszer hatását módosíthatják. Nagyon sok gyógyszernek gátolhatják a felszívódását és ezáltal a hatását azzal, hogy a bélrendszerben komplexként megkötik ezeket.

Ilyen hatóanyagok például a szívelégtelenségre szedett szívglikozidok, a béta-blokkoló vérnyomáscsökkentők, a kinolon, tetraciklin és cefalosporin típusú antibiotikumok, a csontritkulás elleni biszfoszfonátok, a pajzsmirigy-problémákra alkalmazott levotiroxin, a koleszterincsökkentők, sőt még a H2-blokkoló savcsökkentők is. Emiatt legalább 2 órának kell eltelnie a két gyógyszer bevétele között.

A nátrium-hidrogénkarbonátra jellemző, hogy például az acetilszalicilsav kiválasztását gyorsítja, így annak a hatása csökken. Ezt figyelembe kell venni aszpirin bevételekor, de akkor is, ha acetilszalicilsav-tartalmú véralvadásgátlót szedünk.

Amennyiben a gyomorsavtúltengés panaszai 1-2 hétnél tovább fennállnak, a közömbösítő hatású savlekötők tartós (és ezáltal kockázatos) szedése helyett mindenképp keresse fel kezelőorvosát további segítségért.

Ez is érdekelheti Táplálkozási tippek gyomorégés ellen

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Dr. Kovács Anikó, gyógyszerész
Aktualizálta: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia, szakgyógyszerész