Hogyan birkózhat meg az amputációval?

Az amputáció radikális beavatkozás, mely minden szinten érinti a beteget és a családját is. Cikkünkkel azok számára próbálunk segítséget nyújtani, akiknek ezzel kell szembenézniük.

Az amputáció fizikai, érzelmi, szociális, szellemi és anyagi szinten is jelentős kihívást jelent a beteg számára. Nem ritka az sem, hogy ilyen esetben az érintett átmenetileg elveszti a józan gondolkodó- és problémamegoldó képességét.

Az amputációt gyakran egyfajta gyászfolyamatként élik meg a betegek és a hozzátartozók is. A beavatkozásra adott érzelmi reakció egyénenként és családonként változik, nagyban függ a beteg személyiségétől, értékrendjétől, korábbi élettapasztalataitól, a család és barátok támogatásától, illetve attól, milyen jelentést tulajdonít a végtagvesztésnek.

Mit érezhet az amputáció után?

Érezhet szorongást, haragot (ez irányulhat önmagára, a családjára vagy az egészségügyi személyzetre), depressziót, sokkot, tagadást, reménytelenséget, tehetetlenséget, de akár teljes érzéketlenséget is, mint aki „kikapcsolt” az életből.

Azoknál, akiknél az amputációt elhúzódó, súlyos fájdalmak előzték meg, és a végtag-eltávolítás már várható volt, előfordul, hogy a beavatkozás után megkönnyebbülnek, mert így végleg megszabadulnak a kínzó fájdalmaktól. Ez az érzés – akárcsak a többi – ijesztő és nyomasztó, és a beteg gyakran azt hiszi, megbolondult. Pedig ez egyáltalán nem így van!

Az érzések az optimista gondolatoktól a teljes kétségbeesésig és depresszióig széles skálán, gyakran egymást váltva mozognak, és a beteg gyakran érzi úgy, hogy csak kevés kontrollal rendelkezik az élete felett. Ezek az érzések mind teljesen normálisak és hozzátartoznak a gyógyulási folyamathoz.

Az új érzések mind befolyással vannak arra, hogyan birkózik meg a mindennapi élettel. Amputáció után gyakori, hogy a beteg nehezen tud koncentrálni, így gyakran a korábbiaktól merőben eltérő, új stresszkezelési módszereket kell keresni ahhoz, hogy sikerüljön megbirkózni az amputáció okozta heves érzelmekkel és a stresszel.

Mi segíthet?

Az amputáció egy óriási veszteség, mely minden szinten érinti az egyént és a családját is. A hozzáállás és a mód, amit az amputációval való megbirkózásra választ, alapvetően meghatározza a beteg életminőségét. Csak Önön múlik!

A másoktól való függés, illetve az az érzés, hogy elvesztette az irányítást az élete felett, az egyik legfrusztrálóbb változás, amit a beavatkozás után tapasztalhat. Fontos felismerni, hogy mit tud irányítani, és melyek azok a dolgok, amik az Ön kontrollálásán kívül esnek. Az életének újbóli irányítása kis lépésekkel kezdődik:

• A lehető leghamarabb vegye át az irányítást a döntéshozatalban. A családnak csak addig kell döntenie Ön helyett, míg annyira beteg, hogy képtelen arra.
• Legyen őszinte magához és másokhoz is abban, mit képes egyedül megtenni, és hogyan tudnak segíteni Önnek, ha az szükséges.
• Jó, ha tudja, hogy a másoktól való függése miatt érzett frusztrációja jelentősen csökken, amint visszanyeri a függetlenségét, valamint könnyebben kér segítséget, ha szükséges.
• Beszéljen olyanokkal, akiknek pozitív kisugárzásuk van és szívesen meghallgatják Önt, és akiknek fontosak az Ön érdekei. Kérjen őszinte visszajelzést! A meghallgatás által ismeri fel sok beteg, hogy mit is érez valójában, mit jelent számára az amputáció, és hogyan tudja folytatni az életét.
• Értékelje, hogy a teste még mindig működik! Arra koncentráljon, mije van, ne arra, mit veszített. Vegye számításba, mennyi erőfeszítésbe került az életében eljutni odáig, ahol most tart, merítsen belőle erőt, és ne adja fel!
• A múlt elengedése segíthet a jelen és a jövő lehetőségeire fókuszálni. Ha a jelenre koncentrál, az segít elfogadni mindazt, ami megváltozott, és kihozni a legtöbbet a mából.
• Rögzítse egy naplóban a fontos események dátumát, az elért eredményeket, és így tovább. A legtöbb betegnek segít, ha naplózza az érzéseit, az előtte álló kihívásokat és sikereket, a célokat és a jövőbeni álmaikat. Mindez segít követni, milyen messze jutott az amputáció óta.
• Próbáljon meg nem aggódni amiatt, hogy mások elfogadják-e az amputációját! Az emberek általában annyira érzik kényelmesen magukat az Ön társaságában, amennyire Önnek is sikerült elfogadnia magát. Ezért is fontos a pozitív hozzáállás.
• Kérhet segítséget pszichológustól is, sőt ez javasolt is! Érdemes már a műtét után a kórházban megtenni ezt. Minden szomatikus osztályon elérhető pszichológus végzettségű szakember. Kérje kezelőorvosa segítségét ebben! Ha osztályos pszichológus nincs is, konzíliumba bármikor hívható az aktuális ügyeletes pszichológus, esetleg pszichiáter.
• Az amputált betegek gyakran számolnak be arról, hogy az első nyilvános találkozásuk másokkal nagyon ijesztő. Segíthet, ha megfelelően felkészül rá. Menjen el a találkozó színhelyére, derítse fel, hol van a mosdó/parkoló/lépcső/lift és hogy ezek mennyire akadálymentesek. Döntse el, ki fogja elkísérni, és milyen eszközökre lesz szüksége. Ez a próba segít elkerülni a váratlan kihívásokat, így pozitív tapasztalatokkal zárulhat az első találkozás.

Tanácsok amputáció után

• Figyeljen oda az egészségére, hiszen ez most fontosabb, mint valaha!
• Szokjon le a dohányzásról és kerülje a túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztást, hiszen ezek növelhetik az elesés kockázatát.
• Fontos, hogy új mozgásformákat találjon annak érdekében, hogy a protézis megfelelően illeszkedjen.
• Figyeljen oda étrendjére!
• Tudja, hogy mikor kell segítséget kérni!

Ha úgy érzi, depressziós, vagy a családtagoknak/barátoknak aggályai vannak amiatt, hogy hogyan sikerül megküzdenie az új életével, fontolja meg egy egészségügyi szakemberrel való beszélgetés lehetőségét: Vegye fel a kapcsolatot orvosával vagy egy pszichológussal, aki tanácsaival segíti az új életével való megbirkózást.

Tovább

• A depresszió kezelése - Pszichoterápia és/vagy gyógyszeres kezelés
• Hogyan ápoljuk a műtét után hazaérkezett beteget?
• A fantomfájdalom
• Cukorbetegség: hogyan előzheti meg az amputációt?

Forrás: WEBBeteg
Cs. K., fordító; nshealth/MTI
Lektorálta és aktualizálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos