Műtéti körülmények között végzett urológiai diagnosztikai módszerek

Milyen műtéti körülmények között végezhető urológiai vizsgálati módszerek léteznek? Milyen panaszok, betegségek esetén kell vagy érdemes ezeket elvégez(tet)ni? Mi a teendő a beavatkozások előtt? Hogyan zajlanak ezek a vizsgálatok? Mi a teendő a beavatkozások után?

A két legfőbb csoport a műtéti körülmények között végzett urológiai diagnosztikai módszerek esetén az endoszkópos beavatkozások, illetve a prosztatabiopszia.

Endoszkópos beavatkozások

Endoszkópos beavatkozás alatt a – legtöbbször – természetes testnyíláson át (urológia esetén kézenfekvő a húgycső) üreges szervben (húgyutak) végzett diagnosztikus vagy terápiás beavatkozásokat értjük.

A leggyakrabban végzett endoszkópos urológiai beavatkozás a húgyhólyagtükrözés (cisztoszkópia). Segítségével áttekinthető a húgycső, a húgyhólyag, a húgyvezetékek szájadékai, illetve az azokból ürülő vizelet. Legfőbb célja a húgyhólyagban felmerülő elváltozások pontos megítélése, de hozzájárul a prosztatamegnagyobbodás, a húgycsőszűkület, az ondódomb eltérései, a húgyhólyag-divertikulum (kiboltosulás), illetve a húgyhólyagkő megállapíthatásához, vagy legalábbis jelentős lépéssel hozzájárul a diagnózis felállításához. Ha a felső húgyutak vizsgálata is szükséges, akkor uréterkatéter használatával és röntgen kontrasztanyaggal kombinálva a húgyvezeték teljes hossza, a vesemedencék és a vesekelyhek is feltérképezhetőek.

A cisztoszkópia nőgyógyászati vizsgálati pózban történik. A műtői körülmények fenntartása a fertőződés megelőzésének céljából és a speciális műszerek iránti igény miatt szükséges. A beavatkozás során speciális eszköz kerül bevezetésre a húgycsövön keresztül a húgyhólyagba, majd folyadékkal feltöltik a húgyhólyagot. Fényforrás segítségével át lehet tekinteni a húgycsövet és a húgyhólyag belső felszínét. A vizsgálat közben feszítés a húgycsőben és intenzív vizelési inger jelentkezhetnek. A férfiak számára a hosszabb húgycső miatt a húgyhólyagtükrözés kellemetlenebb. A vizsgálat után irritatív tünetek (gyakori vizelési inger, vizeletcsípés) és enyhén véres vizelet előfordulhatnak, azonban hamar megszűnnek.

Amennyiben a felső húgyutakban elzáródás igazolódik (pl.: húgyvezetékkő), az is megoldható endoszkópiával, bár az már a terápiás módszerek közé sorolandó. Az adott oldali húgyvezeték húgyhólyag felé eső nyílását felkeresve, abba vékony (kb. 3 mm vastag) katéter vezethető be, amennyiben az a vizelet elfolyását akadályozó ok mellett át képes jutni. Ez ideiglenesen vagy tartósan megoldhatja a problémát. Bizonyos ilyen katétertípusok tartósan (DJ katéter: 6-8 hétig) viselhetőek, utána azonban cseréjük vagy eltávolításuk szükséges.

Prosztatabiopszia

A másik leggyakoribb, műtéti körülmények között végzett urológiai diagnosztikai módszer a prosztata-mintavétel (biopszia).

Amennyiben a prosztata tapintása alapján és prosztataspecifikus antigén (PSA) emelkedett értéke miatt felmerül a prosztata rosszindulatú daganatos megbetegedése (prosztatakarcinóma, prosztatarák), akkor mintát kell venni a betegség jelenlétét megerősítendő vagy kizárandó a megfelelő kezelés kiválasztásának céljából.

Ez az egyetlen megbízható módszer a prosztatarák diagnózisának felállításához. Minden egyéb eljárás a szövettani vizsgálat szükségességét hivatott eldönteni.

Mintavétel előtt – speciális esetektől eltekintve – tájékozódnak a véralvadási képességről vérvétel útján, és az esetlegesen szedett véralvadásgátló gyógyszert ki kell hagyni vagy alacsony molekulasúlyú heparinra cserélni. Az egyes intézményeknek eltérő a gyakorlata a beavatkozás előtt adott antibiotikumok adagolásában. Lehetőség van tabletta formájában már több nappal a mintavétel előtt tabletta szedésére, de bizonyos helyeken közvetlenül a beavatkozás előtt injekció formájában történik a beadás.

Az érzéstelenítés módja nagyon eltérő, és még nemzetközi porondon is zajlik vita az alkalmazásáról, hiszen a beavatkozás rövid, a beteg 6-12 tűszúrást érez, és az altatásnak, gerincvelői érzéstelenítésnek, akár még a vénába vagy izomba beadott fájdalomcsillapító gyógyszereknek is vannak veszélyei. Egyéni konzultációval történik az érzéstelenítés módjának megválasztása. A mintavétel végbélen keresztül történik ultrahangos vizsgálófej vezérletével. Egyénenként változó az eltávolított minták száma, általában 6 és 12 között, melyeket hosszú tű segítségével nyernek. Ismételt mintavétel esetén a minták száma magasabb lehet. Beavatkozás után előfordulhat enyhén véres vizelet, vér szivárgása a végbélből, azonban az első 24 órán belül ezek egészséges véralvadási értékek mellett megszűnnek. A minta kórszövettani szakértő (patológus) kezébe kerül szövettani elemzésre. Az eredmény elkészülése általában két hetet vesz igénybe. Minden prosztatarákgyanú esetén el kell végezni, de negatív mintavételi lelet még nem zárja ki a rosszindulatú daganat jelenlétét.

A prosztatabiopszia leggyakoribb lehetséges szövődménye a prosztatagyulladás. Ez magas lázzal, vizelési nehezítettséggel járhat, melyet célszerű kórházban ellátni speciális gyógyszerekkel és módszerekkel.

Tovább A prosztatarák tünetei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Benyó Mátyás, urológus, andrológus