Megkockáztassák-e az idősek a nagyműtétet?

Egy új kutatás iránymutatással szolgálhat. Egy fontos és új tanulmány szerint csaknem minden hetedik nagyműtéten átesett idős személy egy éven belül meghal.

Kik a legveszélyeztetettebbek?

Különösen kiszolgáltatottak a demenciában szenvedők (33%-uk egy éven belül meghal), a gyengébb általános állapotúak (28%), valamint a sürgősségi műtéten átesettek (22%).

Az előrehaladott életkor szintén növeli a kockázatot: a 90 éves vagy annál idősebb betegek hatszor nagyobb valószínűséggel haltak meg, mint a 65 és 69 év közöttiek.

A Yale Orvosi Karának (Yale School of Medicine) kutatói által közzétett, a JAMA Sebészeti folyóiratban (JAMA Surgery) megjelent tanulmány egy jelentős kutatási hiányosságot orvosol: bár az Egyesült Államokban az összes műtét közel 40%-át 65 éves vagy annál idősebb páciensen végzik el, ezeknek az invazív beavatkozásoknak az eredményeiről, kimeneteléről nagyrészt nem állnak rendelkezésre adatok.

„Nagyon hanyagok voltunk a szakterületünkön, amikor nem elemeztük kellően az idősebb páciensek nagyműtét utáni várható életkilátásait" – mondta Dr. Zara Cooper, a Harvard Orvosi Egyetem sebészprofesszora, a Brighami Geriátriai Sebészeti Központ és a Bostoni Női Kórház igazgatója.

Rendkívül fontos jelentőséggel bír az az információ, hogy a nagyműtétek után egy éven belül hány idős hal meg, szerez valamilyen fogyatékosságot, vagy válik önellátásra képtelenné, esetleg hányuknak romlik jelentős mértékben az életminősége.

Mit mutatnak a kutatások?

1. Mi várható a nagyműtét után idősebb korban?

„Az idősebb betegek legfőképpen azt szeretnék tudni, hogy milyen lesz az életük, életminőségük a műtétek után, de ilyen jellegű adatokkal korábban nem tudtunk szolgálni” – mondta dr. Cooper.

Az új tanulmányban Dr. Thomas Gill és a Yale munkatársai az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi és Öregedési Felmérésének 2011. és 2017. közötti időszakra vonatkozó kutatási adatait vizsgálták meg, hogy válasszal szolgálhassanak a fenti kérdésre.

Nagyműtétnek számítottak azok az invazív beavatkozások, amelyeket általános érzéstelenítésben műtőben végeztek el a betegeken. Többek között ilyenek például a csípőprotézis-műtét, a különböző szívműtétek, mint például billentyűműtétek vagy például a bypass-műtét, a vastagbélrák műtéti kezelése, az epehólyag-eltávolítás vagy a sérvműtétek is.

Általánosságban elmondható, hogy az idősek általában akkor tapasztalnak több problémát a műtét után, ha krónikus betegségekben is szenvednek (például szív-érrendszeri vagy épp vesebetegségben); ha már gyengébbek, vagy nehezen mozognak, illetve ha az önellátásra való képességük veszélybe kerül; vagy ha kognitív problémáik is vannak – jegyezte meg dr. Gill, a Yale Orvostudományi Karának epidemiológus professzora.

2. Hogyan lehet növelni a gyógyulás esélyét?

Két évvel ezelőtt dr. Gillnek és csapatának egy kutatása feltárta, hogy hat hónappal az elvégzett nagyműtét után 3 idősből 1-nek nem sikerül visszatérnie a műtét előtti állapotához, nem funkcionálnak a hétköznapokban úgy, mint azelőtt.

Legnagyobb valószínűséggel pedig azok az idősek gyógyultak meg maradéktalanul, akiknek olyan tervezett műtétjeik voltak, amelyekre jó előre fel tudtak készülni.

3. A műtét ellen, vagy amellett döntsünk?

Egy másik tanulmányban, amelyet tavaly tettek közzé egy sebészeti lapban (Annals of Surgery) a kutató és csapata azt találta, hogy évente csak az USA-ban körülbelül 1 millió nagyobb műtétet hajtanak végre 65 éves és idősebb személyeken, köztük jelentős számban vannak az élet vége felé elvégzett beavatkozások. Rendkívül érdekes, hogy mindeddig hiányoztak az idősebbeken végzett műtéti beavatkozások mennyiségét dokumentáló adatok.

„Ez több, különféle kérdést is felvet: vajon jó okkal végezték-e ezeket a műtéteket? Hogyan határozták meg a megfelelő műtétet? Vajon a műtétek előtt feltérképezték-e a páciensek prioritásait, és aszerint döntöttek-e, hogy a műtéttel ezek biztosan elérhetőek?” – kérdezte Dr. Clifford Ko, az UCLA Orvostudományi Egyetem sebészprofesszora, és az Amerikai Sebésztársaság Kutatási és Optimális Betegellátási Osztályának igazgatója.

Az ilyen döntéshozatali folyamat példájaként Ko egy szépkorú páciens esetét hozta fel, aki 93 évesen tudta meg, hogy korai stádiumú vastagbélrákja van a már meglévő máj-, szív- és tüdőbetegségen felül. Egy alapos megbeszélés után orvosai azt mondták neki, hogy nagy valószínűséggel a műtét nagyon megterhelő lenne számára, s a műtét után valószínűleg jelentősen romlana az életminősége a korábbiakhoz képest. Így a beteg az invazív kezelés ellen döntött: nem vállalta a műtétet. "Úgy döntött, inkább vállalja a lassan növekvő rák kockázatát, mintsem, hogy egy nagy műtéttel és a szövődmények kockázatával kelljen megbirkóznia" – mondta Ko.

Mindezek ellenére a legtöbb beteg mégis a műtétet választja. Dr. Marcia Russell, egy Los Angeles-i egészségügyi szervezet sebésze beszámolt egy 90 éves páciensről, aki egy tüdőgyulladás miatti hosszan tartó kórházi tartózkodás alatt értesült arról, hogy vastagbélrákja is van. "Beszéltünk vele a műtétről, és az volt a célja, hogy minél tovább éljen" – mondta Russell. Ezért előzetes felkészülést javasoltunk a műtétre: vagyis, hogy vegyen részt fizikoterápiában és fogyasszon minél több magas fehérjetartalmú ételt, amelyek segítségével megerősödhet és felkészülhet a jövőbeli műtétre. "Lehet, hogy hat-nyolc hétre is szüksége lesz, hogy megfelelően felkészüljön a műtétre, de motivált benne" – mondta dr. Russell.

Egyes tendenciák, mint az idősődő társadalom, a szaporodó műtéti indikációjú betegségek, és a betegek elsődleges „műtétpártisága” még kritikusabbá teszik az idősek műtéti eredményeinek javítására irányuló erőfeszítéseket. Ez azonban lassú folyamat.

Egyes külföldi kórházakban már a műtétre várakozó időseket szűrik az általános gyengeség alapján. A „gyengének ítéltek” konzultálnak egy geriáterrel, alapos geriátriai kivizsgáláson esnek át, és találkozhatnak egy nővérrel is, aki segít koordinálni az ellátást, otthonápolást a hazabocsátásuk után.

Egyes helyeken kezdeményeznek "geriátriabarát" rendeléseket is a műtétek utáni kórházi ellátásra. Ez magában foglalja az idősebb betegek napi háromszori felmérését a delírium (a mentális állapot akut változása, amely gyakran sújtja nagyobb beavatkozások után az idősebb kórházi betegeket) szempontjából, a betegek mielőbbi mobilizálását, és a nem kábító fájdalomcsillapítók alkalmazását. "A cél az, hogy minimalizáljuk a kórházi kezelés okozta károkat, amely nemcsak a betegek további életminőségére, és a műtéti kimenetelre, hanem általában a gazdaságra is jótékonyan hat" – mondta dr. Cooper, aki ezeket a tevékenységeket irányítja.

A geriáter segítségével egy nagyműtét előtt beállítható az idősek megfelelő gyógyszeres terápiája, alvás-ébrenlét ciklusa, illetve a szakorvos olyan, nem gyógyszeres beavatkozásokat tud javasolni, amik tovább segítik a műtétre való felkészülést csakúgy, mint a műtét utáni mielőbbi komplett javulást.

Tovább

• Hogyan készüljünk fel egy műtétre?
• Hogyan készüljünk föl egy nagyműtétre?
• A műtétek után jelentkező fájdalmat sokszor alábecsülik
• Mellkasi fájdalom műtét után - Mikor kóros?
• A műtétek utáni leggyakoribb panaszok és komplikációk

WEBBeteg - Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichoterapeuta szakorvos
Forrás: Should Older Seniors Risk Major Surgery? New Research Offers Guidance (Medscape)