Laparoszkópia - Tudnivalók a beavatkozásról

A laparoszkópia a kis bemetszésekkel (és nem a nagy nyitott hasi műtétekkel) járó operációk összefoglaló neve. Ez a vezető beavatkozás az egyre népszerűbb minimál invazív sebészetben, más néven "kulcslyuksebészetben".

Laparoszkópia (hastükrözés) során lehetőség van gyakorlatilag az összes hasüregi, hashártya mögötti (retroperitoneális) és kismedencei szerv vizsgálatára egy fényforrással ellátott kamera segítségével, továbbá egyúttal azok műtéti ellátására, a hasfalon ejtett néhány (2-4), nagyjából egy centiméteres vágáson keresztül. Mára olyan elterjedté vált, hogy ez a technika az első körben kötelezően választandó eljárás az epehólyag és a vakbél eltávolítása során, valamint sikeresen alkalmazzák nőgyógyászati, urológiai, általános sebészeti (pl. sérvek), valamint gyomor-bélrendszeri műtétek alkalmával is.

A laparoszkópia előnyei és korlátai

Előnyei

• A laparoszkópiára jellemző kisebb vágás miatt kisebb a sebfájdalom mértéke, kevesebb sebgyógyulási zavarral (pl. varratelégtelenség, hegsérv) kell számolni.
• Gyorsabb a gyógyulás, ezért rövidül a műtét utáni kórházi benttartózkodás ideje is. Laparoszkópia esetén egyes intézményekben már aznap, de a legtöbb helyen 24 órás megfigyelést követően el lehet hagyni a kórházat (egynapos sebészet).
• Ha mégsem lehetne az apró bemetszéseken elvégezni a tervezett beavatkozást, akkor még mindig adott a lehetőség nyitott műtétté átalakítani a beavatkozást, ugyanazon altatás alatt. Nem kell ismételt előkészület, új időpont.
• Az alacsony fertőzéskockázat miatt laparoszkópia esetén nem kell preventív célzattal antibiotikumot adni a műtét előtt vagy után.

Korlátok

• Nem menden hasi operáció végezhető el laparoszkópos módszerrel: bizonyos elhelyezkedésű és méretű daganatok, vagy óriás sérvek nem kezelhetőek apró bemetszéseken át, ezért nyitott hasi műtétre kell váltani.
• Habár a gyakorisága már-már rutinszerűvé teszi a beavatkozást, a sikeresség nagyban függ a sebész laparoszkópos jártasságától, így nem minden esetben eredményes a beavatkozás.
• Bizonyos állapotok - pl. a páciens társbetegségei, vagy a korábbi hasi operációk típusai és száma - befolyásolhatja a laparoszkópos műtétet. A hasi műtétek utáni összenövések jelentősen megnehezítik a munkát.

Előkészületek laparoszkópos beavatkozás előtt

Elegendő, ha a tervezett műtét előtti nap a vacsorát kihagyja a beteg, és éjféltől már folyadékot sem fogyaszt. Ha a bélen szükséges elvégezni a beavatkozást, hashajtást, béltisztítást elrendelhet az operáló orvos.

Amennyiben véralvadásgátló tablettát szed, azt a műtétet megelőző néhány napban módosítani kell injectios készítményre, a műtétet megelőző 24 órában pedig fel kell függeszteni.

A laparoszkópia menete

A laparoszkópos műtéteket is altatásban végzik. Az altatott betegnél az operálandó terület izolálása és lefertőtlenítése után több kisebb bemetszést ejtenek a hasfalon.

Az egyiken bevezetik a Veres-tűt, amin keresztül széndioxidot fújnak a hasüregbe. Ez nagyobb „munkaterületet” biztosít, valamint biztonságosabbá teszi a további portok beszúrását és eszközök bevezetését.

A következő lépésben a fényforrást és a kamerát vezetik be, ami a hasüregben látott képet egy monitorra továbbítja.

A további 5 és 10 mm-es portokon keresztül a legkülönbözőbb kézi eszközökkel (pl. endoszkópos vágó-, varrógépekkel) elvégzik a szükséges műtéteket az adott betegségnek megfelelően.

Az operáció végeztével a hasüregből kiengedik a széndioxidot és egy-egy öltéssel zárják a kis sebeket.

A műtéttel járó lehetséges mellékhatások

Az altatás miatt egyesek zavartan ébredhetnek a műtét után, és hányingert érezhetnek. Ezek a mellékhatások néhány órán belül csökkennek, megszűnnek.

A műtétet követő első néhány napban a bemetszések helyén, illetve az altátás, intubáció miatt a torokban fájdalmat érezhet a beteg.

A hasüreg felfújása miatt enyhe puffadást, hasi görcsöket, sugárzó fájdalom érezhető néhány napig, ami magától elmúlik.

Lásd még A műtétek utáni leggyakoribb mellékhatások és komplikációk

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász