A sérvek sebészetéről

Sérvnek a hasfal olyan szerzett vagy veleszületett defektusát nevezzük, mely lehetővé teszi valamely hasűri szerv kinyomulását a nyíláson keresztül.

A sérv kialakulásának feltételeit olyan, az ember anatómiai felépítéséből adódó nyílások teremtik meg, ahol normálisan erek, izmok, idegek, vagy egyéb képletek hagyják csak el a hasüreget. Szintén sérv képződésére hajlamosítanak a hasfal szerzett gyengeségei, melyek gyakorlatilag a műtétek után keletkező hegek.

A betegek általában maguk ismerik fel a problémát, leggyakrabban fizikai erőkifejtéskor, köhögéskor, hosszas állás után a bőr alatt megjelenő fájdalmas, szúró, nyilalló duzzanatról számolnak be.

A sérvek típusai és a kizáródás

A kezdődő sérvek általában fekvéskor megkisebbednek, gyakran el is tűnnek, melynek oka, hogy ilyenkor a sérvtartalom visszakerül a hasüregbe. Ezek az ún. reponabilis (visszahelyezhető) sérvek.

Régebb óta fennálló sérv esetén, a sérvtartalom a tömlőhöz hegesen rögzül, visszahelyezhetetlenné (accret) válik, ilyenkor már fekvésre sem kisebbedik meg, mérete pedig lassan, fokozatosan növekszik.

A sérvek legrettegettebb szövődménye a kizáródás (incarceratio). Ilyenkor a sérv nyakát képező heges gyűrű megszorul, és a sérvtartalom ereit leszorítja, ezáltal megfelelő kezelés hiányában azok elhalnak.

A kizáródás bekövetkezhet hirtelen, amikor is a beteg hirtelen fájdalmat észlel a sérv területén, mely állandósul; vagy lassan, fokozatosan is, mely rendszerint a tömlőben kinnlévő bélkacsokban felhalmozódó bélsár és gázok miatt jön létre.

Kizáródás esetén a sérv fájdalmassá, feszessé válik, a bélműködés leáll, a beteg széklet- és szél-leállásról számol be. A kizáródást követő 6 órán belül a visszahelyezés (repositio) megkísérelhető, de tekintettel arra, hogy ez is veszélyekkel járhat, még sikeres visszahelyezés után is a beteg sebészeti bennfekvést, megfigyelést és – lehetőség szerint – ezt követően műtétet igényel.

A sérvet sikeresen lehet gyógyítani, de ez – tekintettel arra, hogy minden esetben a hasfalat kell valamilyen úton megerősíteni – műtétet igényel. Sérvkötő használat nem hoz gyógyulást, többnyire csak a műtét elodázását lehet velük elérni. Sérvkötőt csak tökéletesen és könnyen visszahelyezhető sérvek esetén szabad alkalmazni!

A sérvek diagnosztikája

A sérv diagnózisát többnyire már a családorvos nagy biztonsággal fel tudja állítani, mert az az esetek 99 százalékában egyedül a gondos betegvizsgálaton alapul. Kívánatos, hogy a betegek ezután sebészeti rendelésre kerüljenek, ahol megfelelő felvilágosítást követően műtétet ajánlanak fel.

Előzetesen egy általános altatóorvosi vizsgálat, vérvétel, EKG, mellkasröntgen, esetleg hasi ultrahangvizsgálat történik. A műtét előtti napon enyhébb (keserűsós) hashajtás célszerű, hogy a belek műtét utáni puffadása ne fokozza a sebfájdalmat, és hogy a has kevésbé feszüljön. A kisebb (lágyék és comb) sérvek műtéte akár egynapos sebészeti ellátás keretén belül is megvalósítható.

Sérvműtét - mit kell tudni róla?

A műtéti érzéstelenítés történhet helyileg (ilyenkor Lidocain, vagy egyéb érzéstelenítő oldattal függesztik fel a fájdalmat a bőr alatti szövetekben és az érzőidegek mentén), gerincközeli módon (epidurális érzéstelenítés), vagy általános érzéstelenítésben (narcosis).

A mód kiválasztása elsősorban a sebész és az altatóorvos feladata, de hazánkban sokszor a beteg kérését is figyelembe veszik. Legkisebb megterheléssel, de a beteg számára a legtöbb kellemetlenséggel a helyi érzéstelenítés jár, az általános érzéstelenítés igazából csak kivételes esetekben lenne indokolt.

A sérvműtétek általános menetének lépései:

• a bőrmetszést követően a sérvtömlő felkeresése és kipreparálása (elválasztása a környező szövetektől),
• a sérvtömlő megnyitása, ezáltal lehetőség nyílik a tartalom vizsgálatára, az esetleges összenövések oldására,
• a sérvtartalomnak a hasüregbe való visszahelyezése,
• a tömlő nyakánál (tövénél) egy öltés sorral a hashártya zárása, majd a sérvtömlő eltávolítása (lemetszése),
• a sérvkapu zárása öltésekkel, vagy mesterséges anyagokkal.

Műtétet követően, főleg hasfali sérveknél szükség lehet a sebváladékot elvezető cső (drain) hátrahagyására. A műtét napján a megfelel idő eltelte után a beteg folyadékot fogyaszthat, felkelni többnyire csak másnap engedik.

Amennyiben a fájdalom szájon keresztüli gyógyszerekkel uralható, és nincsenek problémák (bevérzés, gyulladás) a műtéti területen, a beteg lényegében akár haza is engedhető, bár sok helyen ettől eltérő a gyakorlat.

Egynapos sebészet csak abban az esetben végezhető, ha a beteg képes felfogni és betartani a sebész utasításait, és állandó, 24 órás telefonos tanácsadást tudunk a beteg részére biztosítani. A sebegyesítő kacsok szedése az 5., varratszedés pedig a 7. napon szokott megtörténni.

Sérvműtét után

Műtétet követően 6 hét szigorú fizikai kímélet szükséges a megfelelő sebgyógyuláshoz. A varrat/kapocsszedés, csak a bőrseb gyógyulását jelenti ugyanis, a hasfal megfelelő erősségű hegesedéséhez szükség van a 6 hetes időre.

Ez nem jelent persze ágyban fekvést: séta, néhány hét után úszás, kerékpározás végezhető, de edzést, fizikai munkát, hasizomgyakorlatokat ezen időszak alatt kerülni kell! A pihenési szak letelte után szükség van a fokozatos fizikai terhelésre: a megfelelő hegképződés mellett a jó tónusú hasfali izomzat lesz, ami a sérv kiújulásának gátat vet.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Sasi Szabó László, sebész