Harcművészetek és sérülések

Minden harcművészet veszélyes és fizikailag megterhelő. A kezdők leginkább húzódásokat és egyéb lágyszöveti sérüléseket szenvednek el, míg a profi és a versenyző harcosok már töréseket és életveszélyes sérüléseket kockáztatnak.

Az egyes harcművészeti ágak népszerűsége folyamatosan növekszik. A szponzorok és a szélesebb közönség miatt a versenyek tétje is egyre magasabb. Ez magyarázhatja az agresszió növekedését, ami a bajnokságokon tapasztalható. A sportorvosoknak felkészülteknek kell lenniük a sérülések széles skálájának ellátásában, az egészen apró húzódástól az életveszélyes – és néha nem látható – sérülésekig.

A károsodások súlyossága egységesen meghatározható annak ellenére, hogy a harcművészeti ágak képviselői a saját stílusukra jellemző technikával dolgoznak. A karatézók például leginkább kézsérülésekre hajlamosak, a dzsúdósok ízületi problémákra, az MMA-sok pedig gyakran nyakcsigolya sérüléseknek vannak kitéve.

Enyhe sérülések

Ez a legtágabb kategória, nagyrészt lágyszöveti sérülések tartoznak ide, a zúzódásoktól egészen a részleges szakadásokig, az ízületek rándulásáig. A lábak és a nyak különösen problémás területek. Egy kutatás szerint egy taekwondo ifjúsági versenyen ezer résztvevőnként 21 fej vagy nyaksérülés történt a fiúk, 17 a lányok összecsapásai során.

Karate kölyök ujj

Ez a sérülés a karatésok körében jellemző a kéz kisujjánál. A kisujjvégi két ujjperc zsibbad, fáj, esetleg érzéketlenné válik. Ilyenkor a helytelen technikával kivitelezett karate ütések vagy a túlerőltetés miatt idegsérülés lép fel az ujj középső hajlatának oldalánál. Olykor a gyógyulás csak műtéti eljárással érhető el.

Közepes sérülések

Ebbe a kategóriába tartoznak a törések, a ficamok, az ín- és szalagszakadások, illetve az idegsérülések. A karatésok között nagy az esélye a kezek és a lábak törésének, főleg a sérülékeny ujjperceknél. A dzsúdósok, a taekwondosok és az MMA-sok a hosszabb csontok és a boka, a medencecsont és az orsócsont fejének töréseiről számoltak be. Ficamok a legtöbb harcművészeti ágban a vállak, az ujjak és néha a térdek esetében fordulnak elő.

Súlyos sérülések

Minden harcművészeti ágban fennáll a halálos sérülés okozásának lehetősége. Súlyos sérülés gyanúja esetén a küzdelmet azonnal le kell állítani, a sérültet pedig a legközelebbi sürgősségi osztályra kell szállítani.

Rúgások, ütések vagy olyan technikák alkalmazásával, amelyekkel a harcoló fél az ellenfélre esik, súlyos mellkasi trauma okozható: bordatörés, belső vérzés vagy a tüdő szakadása. A hasi területen található szervek is veszélynek vannak kitéve. A máj, a lép és a vesék a legsérülékenyebbek. Előfordulhat azonban vesevéna trombózis, heresérülés és a csípőhorpasz izom hematómája is.

A fejsérülések alapvető kockázatot jelentenek. Egy tanulmány szerint a taekwondosok 57 százaléka már élt át valamiféle fejsérülést, ezek között volt enyhe agyrázkódás, de koponyaűri vérzés is. Az elmúlt tíz év esettanulmányai szerint gyakori a fejsérülésből származó belső feji verőér repedése (disszekció), a stroke, az afázia, a féloldali bénulás (hemiplégia) és a látásvesztés.

Egy tanulmányban négy MMA bajnokságot figyeltek meg négy hónapon keresztül. Ez idő alatt 427 résztvevőnél 103 esetben történt nyaksérülés. Öt esetben volt szükség kórházi ellátásra. A kutatók szerint a nyakcsigolyákra ható erő hasonló az autóbalesetekben tapasztaltakhoz. A nyaksérülés kockázata minden harcművészeti ágban igen magas. Járhat csupán enyhe húzódással, de akár végleges bénulást is okozhat. Gyakran előfordul, amikor ütés, rúgás éri a fejet, ha túlfeszítik a nyakat egy fogással, vagy ha a küzdő fél egy dobás végén fejjel csapódik a talajba.

Paget-Schroetter szindróma

A megmagyarázhatatlannak tűnő, állandósult karfájás hátterében Paget-Schroetter szindróma is állhat. Ez a panasz olyan sportolóknál alakul ki, akik ismétlődő kézmozdulatokat végeznek. A mozgássorozat gyakori ismétlésének hatására apró vérrögök jöhetnek létre, amelyek trombózishoz, pulmonális hipertóniához vagy tüdőembóliához vezethetnek.

Nehéz diagnosztizálni a betegséget, mivel egészen a tüdőembóliáig a tünetek enyhék és nem feltűnőek, a betegek pedig többnyire fiatalok és egyébként egészségesek. A vénás elzáródást fájdalom, duzzanat és kékes elszíneződés is jelezheti. Ha a kivizsgálás eredményeként Paget-Schroetter szindrómát állapít meg az orvos, vérrögoldó kezelést javasolhat. Általában ezzel véget is ér egy sportoló karrierje.

Megelőzés

A legtöbb harcművészet és küzdősport szellemiségének középpontjában a harc áll. Sok versenyzőnek ellenkezik az elveivel a kesztyűk, a fogvédők és a fejvédő viselése. A gyerekek és a serdülők versenyein gyakori, hogy használnak ilyen védőfelszereléseket, a felnőtteknél viszont ritka.

A tapasztalatlan harcosok általában a saját felkészületlenségük miatt sérülnek meg, hibásan alkalmazott technikák, a hajlékonyság hiánya és az elégtelen fizikai felkészültség miatt. Meg kell tanítani őket nyújtani, erősíteni még a kezdetekkor, és folytatniuk kell az edzést harcművészeti pályájuk minden szintjén.

(WEBBeteg - Nagy Attila, fordító; lektorálta: Dr. Veress Dóra, általános orvos)