Szalagsérülések - Okok és kezelés

Az emberi szervezetben számos ízület található. Az ízületeket testünk zsanérjaiként foghatjuk fel, nélkülük a testünk merev lenne, nem lennénk képesek hajlítani a karjainkat és lábainkat.

Az ízületek a mozgásszervrendszer részei, az izmok, a csontok és minden egyéb alkotórész is a mozgást, helyváltoztatást szolgálja. Az ízületeink stabilitásáért számos képlet felel, de a legfontosabb passzív stabilizátorok az ízületi szalagok, szalagrendszerek. Az ízületi szalagok nagy szakítószilárdságú szövetek, amelyeket kollagénrostok építenek fel. A szalagokban lévő sejtpopuláció (fibrociták, fibroblasztok) életben maradásához, valamint a sejtközötti állomány szintéziséhez és újjáépítéséhez szükséges tápanyagokat erek biztosítják.

Elmondhatjuk, hogy az ízületek panaszmentességéhez az ízület stabilitása kulcskérdés. A szalagrendszer elégtelen működése esetén az ízületben instabil momentumok lépnek fel, ilyenkor az ízületi végek kóros mozgást végeznek és a felszíni porcokon nem élettani irányú nyíróerők ébrednek, amely miatt másodlagosan porckárosodás alakulhat ki, mely az ízület degenerációhoz vezethet.

Milyen problémák lehetnek a szalagokkal?

Ha baleset vagy egyéb külső ok nélkül tapasztalunk kóros mozgathatóságot, akkor általában ízületi lazaságról beszélünk, amelynek okai leggyakrabban kötőszöveteket érintő betegségek, és emiatt több ízületet is érinthetnek. Jobbára szalagok, vagy az ízületet mozgató izmok lazaságából fakad. A gyerekek ízületei egyébként is sokkal lazábbak a felnőttekénél, panasz mégis kevesebb, mint 10%-ban alakul ki az egyébként az átlagosnál lazábbnak minősíthető ízületű gyermekeknél is.

Az ízületi fájdalom mellett gyakori panasz lehet bizonyos ízületek ropogása, roppanása, mely többnyire ártalmatlan jelenség, de sokszor még a fiatal felnőtt korban is fennállhat. Teendőt többnyire nem igényel, amennyiben más panaszt nem okoz. A kisfokú szalaglazaság esetén általában elegendő az izomzat megerősítése, karbantartása, mely a szalagrendszer erősödéséhez is vezet. Nagyon fontos a sportolás előtti megfelelő bemelegítés és szükség szerint rögzítő ortézisek viselése vagy taping.

Tudnunk kell, hogy az általános ízületi lazaság veleszületett hajlam, van, hogy genetikailag kódolt betegségek (pl. Marfan-szindróma, Ehlers-Danlos-szindróma) kísérő tünetei, tehát megelőzni nem tudjuk, csak körültekintően együtt tudunk vele élni.

Baleset következtében is kialakulhat ízületi instabilitás, melynek oka leggyakrabban a szalagok sérülése. A baleset súlyossága tekintetében beszélhetünk rándulásról (distorsio), amikor az ízület megtekeredik, de az ízületi fej a vápát nem hagyja el és félficamról vagy ficamról (luxatio). Ficamnak azt a helyzetet tekintjük, amikor az ízületi fej a vápán kívül helyezkedik el.

A szalagok szempontjából a baleset során beszélhetünk megnyúlásról, részleges és teljes szakadásról és csontos kiszakadásról. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a megnyúlás (amely mikroszkopikusan szintén részleges szakadás!) és a csontos kiszakadás gyógyhajlama a legjobb. Az előzőnél az elszakadt kollagénrostok csekély mennyisége miatt, az utóbbinál pedig a csont tökéletes gyógyulásának lehetősége miatt.

Bővebben Az ínszalagszakadás | Izomsérülések: zúzódás, izomszakadás, vérömleny | A térdszalagsérülések

Kezelési lehetőségek

A kezelés során a célunk a szakadt szalagvégek egymáshoz fektetése és a gyógyulás feltételeinek megteremtése. Tehát nem az orvos „gyógyítja” meg a szakadt szalagokat, csak a feltételeket teremti meg ahhoz, hogy a folyamatok, amelyek során a szervezet meg javítja, végbemehessenek.

A kezelés lehet úgynevezett konzervatív és műtéti. A részleges szakadások, megnyúlások kezelése általában konzervatív, amely a kérdéses ízület immobilizációját jelenti, amely történhet gipsszel vagy ortézisek felhasználásával. A rögzítési idő kb. négy hétig tart, ezzel teremtjük meg a gyógyulás feltételeit. Nagyon fontos a másodlagos károsodások megelőzése, erre a legalkalmasabb a szövetek hűtése, ezzel csökkentjük az oxigénigényüket és az esetlegesen szakadt vagy a következményes ödéma miatt összenyomott érpályákon idejutó csökkent vérkeringés is elegendő lesz a táplálásukhoz. Erre csak átmenetileg van szükség, az érújdonképződés és az ödéma megszűnése után ez a veszély már nem fenyeget. Ezt követően általában kb. 3-4 hét további rehabilitáció, gyógytorna következik, melyet fizioterápia is kísérhet.

A szalagsérülések nagy részét lehet ilyen módon kezelni, de nagyon fontos, hogy amikor a fájdalom szűnik, tudatosan tovább kell folytatni a rögzítést. Sokan követik el azt a hibát, hogy a panaszok csökkenésekor eltávolítják a rögzítést, esetleg ismét sportolni kezdenek. Ez a magatartás a szalag elégtelen gyógyulásához és a következményes ízületi instabilitáshoz vezet.

Teljes szakadás esetén is sokszor lehet eredményesen kezelni konzervatív módon, de ilyenkor már a műtétes kezelés is szóba jöhet, illetve vannak olyan sérülések, amiknél csak ettől várhatunk megfelelő eredményt. A műtét lehet a szalag varrata vagy pótlása. Általában a szervezetünkből nyert ínnal tudjuk a szakadt szalagokat pótolni. Az olyan szalagok, amelyekben a kollagénrostok lefutása spirális, a szakadásuk során „összeugranak”, mint egy spirálrugó. Ebben az esetben nincs lehetőség sem a varratra, sem pedig nem műtétes kezelésre, ugyanis egy mechanikailag értéktelen hegszövet alakul ki a szakadás helyén és nincs folytonosság a gyógyult szalag állományában. Ilyen szalagok pl. térd keresztszalagjai, így sérülésük esetén csakis a pótlástól lehet panaszmentességet várni.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Rybaltovszki Henrik, ortopéd-traumatológus