A bokatájéki sérülések

A leggyakoribb sportsérülések a bokatájék sérülései. A nagy szám oka a felső ugróízület anatómiájában keresendő. Az ízületet a sípcsont és a szárkapocscsont végei által képzett bokavilla (ez az ízületi vápa) és az ugrócsont feje (ízületi fej) alkotja, külső és belső szalagrendszer stabilizálja.

Az ugrócsont feje elölről hátrafelé keskenyedik, ezért a talaj felé történő hajlítás („spiccelés”) során a csontos ízületi képletek nem feszülnek meg annyira, mint a 90 fokos hátrahajlítás („pipa”) során. Ha nem a 90 fokos helyzetben éri erőbehatás a bokát, akkor a nem kellően feszes szalagok esendőbbek ennek az erőnek, és könnyebben megsérülhetnek.

Gyakran van ilyen „élethelyzet” a sima, tapadós talajon végzett, hirtelen irányváltoztatást igénylő labdajátékok során (teremfoci, kézilabda, kosárlabda, squash stb.) valamint pl. a magas sarkú cipőben is így bicsaklik meg a lábunk.

A sérülések típusai

A szalagok szempontjából a baleset során beszélhetünk megnyúlásról, részleges és teljes szakadásról és csontos kiszakadásról. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a megnyúlás (amely mikroszkopikusan szintén részleges szakadás!) és a csontos kiszakadás gyógyhajlama a legjobb. Az előzőnél az elszakadt kollagénrostok csekély mennyisége miatt, az utóbbinál pedig a csont tökéletes gyógyulási képessége miatt.

Leggyakrabban a boka rándulásával találkozhatunk a napi gyakorlatban, melynek tünetei a sérülés után fellépő fájdalom, nyomásérzékenység és a duzzanat kialakulása, a sérülés súlyosságától függően a beteg instabilitás-érzést is megélhet.

A diagnosztika a fizikális vizsgálatból és a képalkotókból (röntgenvizsgálat, ultrahang, esetleg MR) áll.

A bokatájéki sérülések kezelése

A részleges szakadások, megnyúlások kezelése általában konzervatív, amely a kérdéses ízület rögzítését jelenti gipsszel vagy ortézisek felhasználásával. A rögzítési idő kb. négy-hat hétig tart. Fontos a végtag felpolcolása, hűtése és a fájdalomcsillapítás is.

Sportolók, fiatal, aktív életet élő betegek esetében már kisebb sérülés esetén is dönthetünk műtét mellett, de alapvetően a nagy instabilitást okozó sérülések képezik műtét javallatát, mely leggyakrabban a szakadt szalagok és/vagy ízületi tok varratát vagy újra lehorgonyzását jelenti.
Nem feledkezhetünk meg a fizioterápiás eljárásokról (iontoforézis, ultrahang, lézer, mágneses kezelések) amelyek mind a konzervatív, mind a műtétes kezelések során gyorsítják a rehabilitációt, a panaszmentesség elérését.

Betegeink egy része a fájdalmak csillapodása után, amely kb. a második héten következik be, eltávolítja a rögzítőt és újra sportolni kezd. Ez azért helytelen, mert így a sérült ízület gyógyulásának az esélye elvész, krónikusan instabillá válik, amely később az ízületi porc kopását, pusztulását eredményezheti.

Tovább A sportsérülések bemelegítéssel megelőzhetőek

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Rybaltovszki Henrik, ortopéd-traumatológus