Éremmel vagy érem nélkül - mi állhat a háttérben?
megjelent:
Ki miért utazott Londonba? Milyen cél vezérelte? Az átélt érzelmek mélységét befolyásolja az is, hogy mekkora a különbség a kitűzött cél és az elért eredmény között.
A sportolók egy olimpiai versenyszám végén igen erőteljes, intenzív érzelmeket élnek át - akár pozitív, akár negatív értelemben. Siker esetén hatalmas boldogság érzése tölti el őket, kudarc esetén viszont mély fájdalmat élnek át. Érzékelhetjük ezt közvetlenül a verseny utáni nyilatkozataikból is, sokszor csak annyit tudnak mondani, hogy „Boldog vagyok” vagy „Nagyon szomorú vagyok”.
Reális célok kellenek
Az érzelmek intenzitása attól is függ, hogy a sportolónak mi volt a célja, ahhoz képest pedig milyen eredményt ért el. Aranyat várt és meg is kapta, mint Risztov Éva, Berki Krisztián vagy Szilágyi Áron? Aranyat várt és „csak” ezüst jutott neki, mint a Kovács, Douchev-Janics kajakpáros esetében?
Fontos kérdések, hogy mit vártak el önmaguktól a sportolók, mit várt el tőlük a külső környezet, a felkészítő, a klub, a város, az ország, és ezek az elvárások milyen szinten teljesültek. Minél nagyobb a különbség, annál intenzívebb az érzelem - mondja a WEBBeteg kérdésére Fejes Enikő sportpszichológus, aki több élsportolóval dolgozott már együtt.
Amennyiben nagyon magasan van a kitűzött cél, és ehhez képest nagyon alacsony az elért eredmény, akkor nagyon erős kudarcélményt élhetnek át a sportolók. Ugyanez pozitív értelemben is igaz, ha alacsonyabbra tették a lécet, viszont azt jóval meghaladják az elért eredmények, akkor ugyanilyen intenzíven élik meg az érzelmeket, csak éppen pozitív irányban. Ilyenkor az elért magasabb eredményhez - az alacsonyra tett léc ellenére - nagymértékben hozzájárul a „tűz”, a küzdeni akarás. Ez csodákra képes és hatalmas erővel bír.
Siker esetén a verseny után úsznak a boldogságban, öröm érzése tölti el őket, és - sírva, mosolyogva vagy jó nagyon kiáltva - felszabadultan élvezik mindazt, ami felszínre tör bennük az évekig tartó, hosszú munka jól megérdemelt jutalmaként. Kudarc esetén viszont ugyanez az évekig tartó, hosszú munka nem hozza meg gyümölcsét, a befektetett energiát nem követi a győzelem jutalmazó ereje. Ez esetben szintén mélyen élik meg érzelmeiket a sportolók, csak éppen ezek igen erőteljes, negatív érzelmek: mély szomorúságot, fájdalmat, esetleg dühöt élnek át. Ilyenkor sokkal inkább keresik a kudarc okát, elemezgetik, hogyan történhetett meg mindez.
Miben segíthet a sportpszichológus?
| "Mentális felkészítés nélkül nem lehet odaérni a legjobbak közé" |
| Az utóbbi években nagyon sokat tettünk a célért, elindult a Semmelweis Egyetemen a sportpszichológus-képzés, sikerült kiharcolni, hogy több szakember legyen ott az olimpián, de a világ sportnemzeteihez képest még mindig van javítanivaló" - figyelmeztetett a Londonban tartózkodó Lénárt Ágota sportpszichológus, aki az Origónak hozzátette: tudomása szerint a londoni érmesek többsége igénybe veszi sportpszichológus segítségét, ami nélkül szerinte nem is lehet igazán jó eredményeket elérni. |
Kudarc esetén fontos az érzelmek megélése, a „veszteség” élményének feldolgozása. Ilyenkor mindig az a lényeg, hogy ő maga hogyan éli meg az elért eredményeit, mit veszített azzal, hogy nem érte el a kitűzött célját. Fontos kérdés a beszélgetés alkalmával, hogy a sportolói karrierjében hol helyezkedett el az olimpia. Előfordulhat olyan is, hogy a szurkolók sikernek és nagyszerű teljesítménynek értékelnek egy-egy eredményt, míg a sportoló kudarcnak éli azt meg.
A későbbiekben aztán elindulhat a jövő irányába történő kitekintés, újabb célok szövögetése, természetesen a reális lehetőségek talaján. Olimpia csak 4 évenként van, ezért jelentős szerepet játszik a sportoló életkora, különösen bizonyos sportágakban, az úszásban, a tornában. Ha egy sportolónak már valóban nincs reális esélye arra, hogy 2016-ban is részt vegyen az olimpiai játékokon, akkor egy esetleges londoni kudarc élményét nehezebb feldolgoznia, elfogadnia, hiszen lehet, hogy ezzel zárja sportolói karrierjét.
Az olimpiára történő mentális felkészítésen túl ezeknek az élményeknek a feldolgozásában, illetve a sportolói karrier lezárásában is sokat segíthet a sportpszichológus. Ennek során feldolgozzák az olimpián keletkezett érzelmeket, a sportoló viszonyulását az elért eredményeihez, illetve segítséget kap a sportolói életéből a civil életbe való átmenethez is.
Csúcs volt, de nem fénylik
A 800 méteres gyorsúszásban hatodik helyezést elért Kapás Boglárka 8:23.89 perces új országos csúccsal zárta szereplését Londonban. Nem kapott érmet, de csúcsot úszott. "Nem vagyok csalódott, bár én még ennél is jobb időt szerettem volna" - nyilatkozta Kapás Boglárka, aki azért utazott az olimpiára, hogy megtartsa a legutóbbi vb-n elért ötödik helyét. Sok múlik azon, hogy a sportoló mihez viszonyítja az elért eredményét, a felkészülése során milyen célt tűzött ki maga elé – magyarázza Fejes Enikő. Ebben az esetben könnyebb elfogadni azt, hogy nem került valaki a dobogóra, viszont önmagához képest a legjobbat nyújtotta.
Cseh László bronzérmet nyert 200 méteres vegyes úszásban, de elmondása szerint nagyon hiányzik neki az olimpiai aranyérem, be akarja 4 év múlva bizonyítani, hogy igenis képes jól teljesíteni. Amennyiben az életkorból és egyéb tényezőkből fakadóan van reális esélye egy sportolónak, hogy a következő olimpián is részt vegyen, lehet, hogy az átélt kudarc élménye, illetve a mostani hiányérzet keltette „befejezetlenség” is sarkallja majd arra, hogy az elkövetkezendő 4 évben is kitartó munkát végezzen, ezzel adva meg az esélyt arra, hogy az „elmulasztott lehetőségeket” pótolja. Motivációs erőt jelenthet még az is, hogy akár önmagának, akár a külső környezetnek be akarja bizonyítani, hogy képes elérni kitűzött céljait.
Céltudatos aranyos sportolók
| Fantasztikus, óriási dolog, hab a tortán |
| Szilágyi Áron kaparintotta meg a magyarok első aranyérmét a londoni olimpián, hazaérkezése után azt mondta, hogy még most sem úgy gondol magára, mint egy olimpiai bajnokra. Gyurta Dániel úgy vélekedett, hogy vb-t már nyert az utóbbi években kétszer is, de ez a mostani arany egészen más érzéseket mozgat meg az emberben. "Nagyon jó érzés, amikor az ember megvalósít egy álmot, amiért dolgozik. Én így tudok örülni az életben minden apróságnak, persze ez nem apróság, hanem óriási dolog" - mondta Kovács Katalin bajnok kajakos. "Érdemes volt kitartanom, már majdnem a pályafutásom végén vagyok, ez az utolsó olimpiám, úgyhogy ez a hab a tortán a karrierem szempontjából" - fogalmazott Kökény Roland kajakozó. A kalapácsvetésben aranyérmet nyert Pars Krisztián szerint egy olimpiai bajnoki cím fantasztikus dolog. MTI |
A célkitűzés, a rövid és hosszú távú célok viszik előre a sportolót, nélküle nincs motiváció, nincs eredmény, nincs aranyérem - mondja a sportpszichológus.
Risztov Éva hatalmas küzdeni akarással és kitartással, megfelelő monotónia tűréssel, önmagába vetett hittel, hatalmas erőket mozgósítva érte el gyermekkori álmát. Majdnem 2 órán keresztül a mezőnynek folyamatosan igen erős tempót diktálva még arra is maradt ereje, hogy visszaverje az első helyet veszélyeztető amerikai támadását - mondja a szakember.
Gyurta Dánielnek a 200 méteres mellúszásban az volt a kitűzött célja, hogy elérje élete legjobb idejét. Ez annyira sikerült neki, hogy az olimpiai aranyat világcsúccsal szerezte meg. "Huszonhárom éves vagyok, előttem az élet, természetesen képesnek és késznek érzem magam arra, hogy négy év múlva megvédjem az olimpiai bajnoki címemet” – nyilatkozta az MTI-nek.
A 27 éves Berki Krisztián karrierjének a londoni olimpia a csúcsa. Kovács István, a lólengés olimpiai bajnokának edzője szerint először is a felkészítőnek kell észrevenni a gyerekben a tehetséget, utána a két embernek, a versenyzőnek és az edzőnek egyet kell akarnia, és ez csak az olimpiai bajnoki cím lehet, nem az Eb- vagy a vb-arany. Ha ez megvan, mindkettőnek mindent fel kell áldoznia ezért. Ráadásul szükséges a lelki egyezés, hogy hasonló személyiségek legyenek, megértsék egymást.
(WEBBeteg-Tóth András)
