Autóbalesettől a paralimpiáig

Csupán három évvel ezelőtt került a sport világába, ma pedig már a paralimpián izgulhatunk a 27 éves Lengyel Mónikáért. Az autóbalesetben melltől lefele lebénult fiatal lány egyedüli evezősként kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra. Móni azt mondja, amikor nem evez, akkor is gondolatban a vízen van.

Egy fáradt sofőr, egy nem jól megválasztott sebesség és egy nagyon rossz helyen nőtt fa. Egy 20 éves, érettségi előtt álló fiatal lány életét tették tönkre ezek az egybeeső véletlenek. Talán ha Móni nem a sofőr mögött ül, talán ha nem olyan kései órán indulnak haza, talán nem történt volna baleset.

Lengyel Mónika azonban soha nem gondolkozott a „talánokon”. Lebénulása után is próbálta az élet szebbik oldalát megtalálni és azokat a dolgokat, amelyekben kiteljesedhet.

– Sosem voltam könnyű csontozatú, sőt kifejezetten hízékony vagyok. 2005-ben, a baleset után, amikor hazakerültem a kórházból édesanyám minden jóval elkényeztetett, így még könnyebben szaladtak fel a kilók. Részt vettem egy mozgáskorlátozottaknak rendezett életmódtáborban, s ott láttam, hogy a hasonló sorsúak is milyen aktívak tudnak lenni. Akkor már tudtam, hogy nekem is kell valamit sportolnom! – mesélte a győri lány. Az elhatározásból azonban csak nehezen lett valódi sportolás.

Alig van itthon verseny

Móni ugyanis Győrben nem talált olyan sportlétesítményt, ami kerekesszékkel megközelíthető lett volna. – 2008-ban aztán egy ismerősöm hívott, hogy úgy tudja, a Méhecske Alapítvány belefogna az adaptív evezésbe. Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogok én evezni, hiszen a baleset előtt semmilyen sportot nem űztem. 2009-ben indult a valódi munka, a nulláról indultunk akkor, még az sem volt kitalálva, hogy hogyan is nézzen ki a hajó. Az adaptív evezést is jelenleg csak egyedül űzöm az országban, magyarországi versenyek nem is nagyon vannak, ezért külföldön szoktunk ellesni ezt-azt. Mivel mell alatt bénultam le, sem a hát-, sem a hasizmomat nem tudom használni, csak karral evezek, így sokakhoz képest hátránnyal indulok, de ez nem lehet akadály – mosolygott a fiatal lány, aki a baleset után nem csak sportolni kezdett, hanem az érettségit is letette, s faműves szakvizsgát is tett. Szabadidejében legszívesebben tudományos-fantasztikus könyveket olvas, s azt mondja, amikor nem evez, ő akkor is evez.

Gyors fejlődés

A kezdeti nehézségek ellenére, s Móni akaraterejének köszönhetően hihetetlen gyorsan fejlődött. Az Új-zélandi világbajnokságon 4. helyet szerzett, a Gavirate-ban megrendezett Nemzetközi Adaptív versenyről két bronzérmemmel tért haza, s a belgrádi világkupán is jó eredménnyel zárt. A paralimpia előtt már egy hónappal izgult, de hogy ezt legyőzzék, edzőjével az utolsó hetekben már azt az 1000 méteres távot gyakorolták, amiben a paralimpián is indul.

Pontszerzésben bízva

– 2009 óta minden nap két edzésem van, közte egy kis pihenővel. Amikor elkezdtem a sportot, a kerekesszéket sem tudtam betenni a kocsiba, és a fürdőkádba is képtelen voltam egyedül bemászni. Az evezésnek köszönhetően minderre ma már önállóan is képes vagyok! Ha a dobogó még távoli is, pontszerző helyet mindenképp szeretnék szerezni – mondta elszántan Lengyel Mónika, akinek azért is különösen fontos a paralimpia, mert a 29-i megnyitón lesz pontosan 7 éve, hogy lebénult.

(WEBBeteg - Kósa-Boda Veronika, újságíró)