Paralimpia: kapaszkodó is lehet a sport
Többet jelent a paralimpia egy egyszerű sportversenynél, a közönség a szurkolás mellett - amely hatalmas bátorítást jelent a sportolóknak - lehetőséget kap arra is, hogy megismerkedjen a fogyatékossággal, levetkőzzék előítéletüket, sajnálatukat.
Sokunkban felmerül a kérdés a paralimpia kapcsán, hogy vajon miért sportolnak versenyszerűen a sérült, fogyatékos emberek? Mi motiválhatja őket?
Fejes Enikő sportpszichológus kérdésünkre elmondta, hogy egyrészt ott a bizonyítás vágya, az, hogy a saját sportágában, az adott pillanatban a legjobb legyen a versenyző, a saját határait feszegesse, mi az, amire képes, valamint ott az érem, a siker is. Ezek a tényezők a paralimpikonok esetében is megjelennek, sportolónként változó azonban, hogy kit, mi késztett jobban.
Pozitív élmények, kapaszkodó
A parasportolóknál kiegészülhet - és nagyon gyakran kiegészül - a motivációs háttér azzal is, hogy a veleszületett vagy szerzett sérülésüket pozitív élményekbe fordítsák át. Az élsport által sikeresebb lehet a társadalmi integráció, a közösségi élet aktívabb szereplői lehetnek, a sérülésükből fakadó hiányosságuk ellenére bebizonyíthatják, hogy mire képesek, ők is tudnak adni. Erről beszélt a WEBBetegnek Dani Gyöngyi kerekes székes vívó is.
A versenyzés egy olyan „kapaszkodót” jelenthet a paralimpikonok számára, amelynek segítségével megerősíthetik saját identitásukat. Különösen fontos lehet ez a szerzett sérülések esetén, amikor hirtelen, egyik napról a másikra megváltozik az illető életmódja. Ebben az esetben sokkal nehezebb feldolgozni a traumát, mint akkor, ha valaki valamilyen veleszületett sérüléssel él – véli Fejes Enikő.
Módszerek, amelyek segítenek |
A relaxációs módszer lényege, hogy megtanítanak a sportolónak egy technikát, általában az autogén tréninget, amelynek eredményeképpen lazábbak az izmai, kevésbé izgul, higgadtabb, nem borítja ki az ellenfele. Kizárja ilyenkor a külvilágot és csak arra koncentrál, amit éppen csinál. A mentális tréning lényege, hogy a sportoló gondolatban „elképzeli” önmagát, amint jól játszik, amint jó találatokat ad, mintegy előre vetíti pozitív módon a jövőt, mintha egy mozifilmben látná önmagát, amint nyer, vagy akár dobogóra áll. |
Sokukat a sérülésük terelt a sport világába
Lehet, hogy gyermekkoruk óta rehabilitációjuk, egészséges életmódra nevelésük része volt a sport, amellyel elősegítették mozgásrendszerük fejlődését, egyéb sérült funkciójuk fejlesztését.
A sportolók többsége általában tisztában van gyengébb funkcióik mellett azokkal a képességeikkel is, amelyek erősebbek, amelyekre lehet építkezni. Ez nagy segítséget jelent abban, hogy a megfelelő sportágat űzhessék, és abban a legjobb eredményeket érjék el a bennük lévő akaraterő, kitartás segítségével.
Speciális szabályok
A paralimpikonoknál a sportpszichológiai felkészítés menete hasonló az ép sportolókéhoz, azzal a kiegészítéssel, hogy itt még fontosabb az adott sportág jellegzetességeivel, szabályaival való részletes megismerkedés, valamint a sportoló képességeinek, erősségeinek és fejlesztendő területeinek az ismerete.
Képben legyünk! |
Idén a Nemzeti Paralimpiai Bizottság és a Londoni Paralimpiai Szervezőbizottság kiemelt népszerűsítő kampánnyal készült: minden héten ismertető anyagot adnak ki valamelyik játékokon szereplő sportágról. Megtudhatjuk, milyen szabályok szerint lehet a kerékpározás számban indulni, kiderül az is, hogy az öt fővel játszott látássérült futballban a labda irányváltoztatását hang jelzi. |
(WEBBeteg - Tóth András újságíró)