Sportpszichológia: a tanulási fázisok

Ha egy sportoló számára egy új készséget szeretnénk megtanítani, fontos, hogy megismerjük az alábbi tanulási modellt.

Egy új dolog elsajátítása során négy fázison mehetünk keresztül és minden fázisban másfajta hozzáállást és segítséget igényelünk.

I. fázis: a tudattalan hozzá nem értés

Sport és egészség a WEBBetegen

Ez az a stádium, amikor még nem vagyunk tisztában egy készségünk hiányban, azaz azt sem tudjuk, hogy mit nem tudunk. Ebben a helyzetben könnyen sérülhet, vagy frusztrálódhat a sportoló, hiszen nincs tisztában a készsége hiányával.

Ha egy biciklizni tanuló gyermeket veszünk például, akkor ebben az állapotban merészen felpattan a kerékpárra, és nekiindul az útnak. Lehet, hogy egy egyenes szakaszon jól fog teljesíteni és ezen felbátorodva nekiindul a lejtőnek. Mivel még csak egyenes szakaszban gyakorolta a kerékpározást, nincs meg a tudása, hogy meredek lejtőn mit kell csinálnia, így könnyen eleshet, megsérülhet.

Edzőként már a legelső lépéseknél fel kell hívni a sportoló figyelmét az összes rizikótényezőre, mert a kezdeti sikerélmények adta vakmerőség elvonhatja a sportoló figyelmét ezekről.

II. szakasz: a tudatos hozzá nem értés

Ebben az állapotban a sportoló már tudja, hogy mit nem tud. Itt már sokkal óvatosabban jár el a készség elsajátításában, mert tudja, hogy hol sérülhet, milyen veszélyhelyzetek várhatnak rá. Az előző állapottal ellentétben itt a figyelem fókusza nem a feladatra, hanem a lehetséges veszélypontokra irányul, így néhol túlzottan is óvatos lesz. Ha visszatérünk a kis biciklistánkra, akkor ez az állapot a nagy esés után fog elkövetkezni.

Könnyen meglehet, hogy ezután hanyagolni fogja a bringát, hiszen nemcsak fájdalmat okozott neki, de fel is hívta a figyelmét technikai hiányosságaira. Edzőként, főként, ha sérült a készség elsajátítása során a sportoló, fontos, hogy a készséget lebontsuk részeire és emeljük ki, hogy miben teljesített jól, és hol van szükség még egy kis fejlődésre. Éreztessük vele, hogy bár az élmény nem éppen kellemes, de ez a tanulás egy fázisa, mindenki átesett már hasonló tapasztalaton. Emeljük ki a pozitív személyiségvonásait – mondjuk el neki, hogy milyen bátor volt, hogy megtette, és megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy jó biciklista legyen.

III. szakasz: a tudatos hozzáértés

Itt már úgy végezzük a tevékenységet, hogy tudjuk, mit csinálunk. Ebben a stádiumban már ismerjük a szabályokat, tisztában vagyunk a lehetőségekkel, az előnyökkel és a kockázattal is, de a tevékenység végzése még állandó odafigyelést és folyamatos kontrollt igényel. Sportolónk itt már magabiztosan végzi a tevékenységet, de ez egy tudatos dolog, azaz folyamatosan figyeli, és kontroll alatt tartja magát a tevékenységet.

Apró kerékpárosunk, már ismeri a bringázás csínját-bínját, így mielőtt nyeregre pattan, gondoskodik a védőfelszerelésről, ellenőrzi a kerékpár fékjeit. Az út során figyel önmagára és figyeli az utat, és végig erőteljesen koncentrál. Tudja, hogy már mindent megtanult és mindent tud, de a dolgokat még nem rutinszerűen végzi, még van benne egy tartás néhány helyzettől.

Akárcsak az előző részben, itt is nagyon fontos, hogy visszajelzést adjunk a teljesítményről, de ebben a szakaszban már kevésbé kell tanítani, inkább csiszolgatni kell a megszerzett tudást.

IV. fázis: tudattalan hozzáértés

A tanulás utolsó fázisa, itt a tevékenység már automatikussá válik, megszokottá válnak az ehhez szükséges "mozdulatok", kialakul a rutinszerű működés. Már nem kell komoly odafigyelés, a tevékenység nem köt le sok energiát, működik minden magától a legnagyobb természetességgel.

Ha esetleg probléma merül fel, nincs gond, hiszen rögtön megvan hozzá a megoldás is, és ez teljes biztonságot és bizonyosságot ad. Itt a kis biciklistánk már többször is találkozott a kerékpározáshoz kapcsolódó nehéz helyzettel, és minden szituációra van megoldása. A figyelme már inkább a cselekvésre irányul, mint magára a folyamatra, rutinszerűen végzi azt.

(A sportpszicho.blog.hu cikke)