Fáradásos törés (stressztörés)

Fáradásos törésről beszélünk, amikor a csontokat érő ismétlődő terhelések, ismétlődő erőhatások következtében a csont regenerációs egyensúlya felborul, és a csont állományában úgynevezett mikrosérülések keletkeznek, melyek a csont részleges vagy teljes töréséhez vezetnek.

Terhelés során az izom elfárad – az erőhatást a csont bizonyos területére koncentrálja, s ez nagyobb, mint a csont stresszt tűrő képessége. Így az ismétlődő stresszhatás a csonthártyához tartozó felszívódást (periostealis resorptio) eredményez, ami gyengíti a csontkérget és végül töréshez vezet.

A fáradásos törés okai

Versenyszerűen sportolók, főként a futók körében nem ritka a fáradásos törés kialakulása, hiszen csontjaik folyamatosan fennálló terhelésnek, kifejezett húzó-nyíró erőknek vannak kitéve. E töréstípus nemritkán egyszeri, igen intenzív edzést követően manifesztálódik, a sportolók gyakran beszámolnak az edzésterv közelmúltban történő megváltoztatásáról.

Hajlamosító tényezői között a rossz edzésterv, monoton terhelés, nem megfelelő sportfelszerelés mellett a genetikai hajlam, kalciumhiányos táplálkozás, bizonyos hormonális állapotok (pl. fogamzásgátlás miatti alacsony ösztrogénszint), egyéb ortopédiai elváltozások (pl. lúdtalp) is szerepelhetnek, csakúgy mint az egyéb alapbetegségek, és a nem megfelelő izomerő, rossz hajlékonyság is.

Veszélyeztetett sportolók

Kitartást igénylő, hosszú távú terhelésnek kitett sportolók (pl. triatlonisták, hosszútávfutók). Az érintett testrészek sporttípustól függően az alábbiak lehetnek:

• rövidtávfutóknál a láb,
• hosszútávfutók esetén a hosszú csöves csontok,
• dobóatlétáknál a felkarcsont,
• úszóknál és evezősöknél a borda az érintett leggyakrabban.

Női sportolók 3,5-szer nagyobb eséllyel sérülnek, mint a férfiak.

Tünetek

A fáradásos törést diagnosztizálni nehéz, nem egyszer legalább 6-8 hete fennálló panaszokat követően kerül rá sor. Kezdetben az érintett régióban sportolás közben jelentkezik fájdalom, mely nyugalomban megszűnik. Az edzés intenzitásának növelésével a fájdalom erősödik, majd mozgást követően is fennmarad. Esetenként a törés fölött körülírt duzzanat, éjszakai fájdalom, nyomásérzékenység jelentkezik.

Orvoshoz kell-e fordulni?

Igen, feltétlenül. Röntgenfelvételen csak előrehaladott stádiumban látható specifikus elváltozás, korai diagnózis felállításában CT-, MRI-, illetve csontszcintigráfiás vizsgálat segít.

Differenciáldiagnosztikusan fontos a betegség elkülönítése a csontdaganattól (az osteoid osteoma nevű csontdaganattípustól), krónikus kompartment szindrómától, fertőzésektől és íngyulladástól.

Ez is érdekelheti A csontdaganatok leggyakoribb típusai

Hogyan kezelendő a fáradásos törés?

Kezelése többnyire „konzervatív” úton zajlik, fizikai kímélet (minimum pár hét), a sérült régió rögzítése, gyulladáscsökkentők alkalmazása, gyógytorna, végül megváltoztatott edzésterv felállítása szükséges. Bizonyos esetekben, amikor teljes törés, illetve a törvégek elmozdulása áll fenn, műteti beavatkozásra is szükség van.

Mennyi időt kell hagyni a gyógyulásra?

Legtöbbször hat hetet, súlyosabb esetben 3-6 hónapot. Könnyített sportterhelés csak teljes fájdalommentesség esetén kezdhető, majd további panaszmentesség esetén növelhető.

Megelőzés

Az alapbetegségek diagnosztizálása, kezelése, az ortopédiai eltérések korrekciója mellett fontos a megfelelő cipő választása, megfelelő talpbetét viselése (ajánlott orvossal, szakértővel egyeztetni!). Javasolt a terhelés csökkentése, a láb izmainak célzott erősítése is, illetve rövid időre érdemes lehet más sportra váltani.

Forrás: WEBBeteg összeállítás
Dr. Molnár Anna, Dr. Szabó Zsuzsanna