Futsal egy kicsit máshogy - Siketek Sport Klubja

A következő írás egy nem mindennapi futsal csapatról szól. Egy klubról, ahol más egy taktikai megbeszélés, más egy csapatkiáltás, ahol más egy kispadi eszmecsere, és ahol jobban örülnek egy döntetlennek egy NBII-es mérkőzésen, mint néhány bajnoki döntőn. A Siketek Sport Klubnál jártam.

Hogy miben más ez a csapat, mint a többi „átlagos”? Egyben biztos, ők szinte kivétel nélkül nem hallanak semmit, vagy csak nagyon keveset. Nem tudnak egymással szóban beszélgetni, nem tudnak rákiáltani a másikra, ha jön az ellenfél. A pályán csak a szemükre hagyatkozhatnak.

Ettől azonban egyáltalán nem kevesebbek, sőt bizonyos dolgokban példát mutathatnának halló társaiknak. Küzdeni akarásban, a játék szeretetében, a mozgás örömében nincs hiány náluk. Belegondolva abba, hogy sokszor ha valami egész kis gondunk van: fáj valamink, fáradtak vagyunk, vagy csak egyszerűen nincs kedvünk, akkor nem sportolunk. Ők mindig megküzdenek azzal, hogy nem hallanak, és mégis hétről-hétre ott vannak a pályán, és odateszik magukat.

A következő videó egy rövid összefoglaló, amiben láthatjuk, hogyan folyik egy taktikai megbeszélés, egy csapatkiáltás, hogyan kommunikálnak egymással a pálya szélén a játékosok, és hogy örülnek egy döntetlennek az NB II-es futsal bajnokságban.

A mérkőzés után Pányi Norbertet kérdeztem, aki a csapatkapitány és a klub futsal szakosztályának vezetője egy személyben. Az egyik csapattag Ifj. Borna Gábor, volt segítségünkre, aki a jelelést lefordította nekem.

- Beszélj nekem kicsit a klubról!

- Tizenegy szakosztály van nálunk, a legtöbben halló bajnokságban is szerepelnek, egy-két kivétel van csak ez alól. A célunk az, hogy a halló bajnokságokban bemutassuk a siketek világát. Mi nem hallunk semmit, csak szemmel dolgozunk. Csak úgy tudunk kommunikálni, ha figyelünk is. A hallók ilyen szempontból előnyben vannak, nekik könnyebb a játék. A futsal szakosztály 1972-ben alakult kispályás futballként, mert akkor még a futsal nem volt népszerű. Három éve szerepelünk siket bajnokságban, idén beneveztünk az NBII-be, ahol hallókkal játszunk. Csapatunkban csak egy-két halló ember van, a többiek siketek. Jövőre még szeretnénk pár játékossal erősíteni, és a bajnokságban a középmezőnybe szeretnénk kerülni.

- Mit ad nektek a sport?

Mi azért sportolunk, mert szeretnénk egészségesen élni, és ehhez fontos a mozgás. Emellett a válogatottba is szeretnénk bekerülni. Van külön EB, és VB a siket futsal játékosoknak is, de sajnos Magyarország eddig nem vett még részt ezeken, mert a Magyar Hallássérült Sportszövetség nem nevezte be a csapatot. Remélem azáltal, hogy a hallók között játszunk több esélyünk lesz a válogatottban is. Magyarországon 12 siket egyesület van, de ebből csak a mi csapatunk vesz részt az NBII-ben, a többiek inkább a Futsal OB-n, a Senior Ligában (öregfiúk bajnokság), és egymás között játszanak. Ebben úttörők vagyunk. Célunk hogy a 2014-es bulgáriai EB-re felépítsünk egy csapatot, amire büszke lehet Magyarország.

Sajnos szponzort sehol nem találunk, mindenhol azt kapjuk, hogy: „á süketek, fogyatékosok”. Hátrányos helyzetben vagyunk, azért mert nem hallunk semmit, saját pénzből fizetjük az útiköltséget, felszerelést, mindent. Elsősorban a játékosoknak köszönhetjük, hogy szerepelhetünk a bajnokságokban. Ha nem fizetnének tagdíjat, akkor nem tudnánk indulni. A nevezésre pályázati úton kapott pénzt a klub. A csapat nem csak a meccseken, edzéseken van együtt, hanem el szoktunk menni csapatépítő programokra is, amikor kirándulunk, túrázunk, beszélgetünk, bográcsozunk, kikapcsolódunk.

- Hogy jött össze ez a csapat? Mennyire vagytok nyitottak, ha valaki kedvet kap arra, hogy nálatok játsszon?

- Mi játékosok nagy részben általános iskolás korunk óta ismerjük egymást. Amikor szakosztályvezető lettem, csábítottam a barátaimat, hogy focizzunk együtt. Folyamatosan építettük a csapatot, amikor kiderül, hogy indulunk az NBII-ben, akkor két-három játékos érdeklődött, hogy játszhatnak-e nálunk. Mi nyitottak voltunk hallók számára is, és próbajáték után bevettük őket a csapatba. Szerencsére a többiek is gyorsan befogadták őket. Jóban vagyunk egymással, nagyon jó a közösség. Télen szeretnénk még két-három játékossal erősíteni a csapatot, mert bár megvagyunk, de ha sérülés, vagy piros lap közbejön, akkor probléma adódhat. Ehhez hozzájön az is, hogy mi játékosok dolgozunk a foci mellet, ha túlórázni kell és emiatt valaki nem tud eljönni, akkor nem kellene megijednünk. Amatőrök vagyunk, nem profik, de szívből játszunk.

(WEBBeteg - Fortin László, újságíró)