A térdfájás gyakran a farizomból indul ki

Ha térdfájásról van szó, elsőre a legtöbben a térdben vagy a térd közvetlen környezetében keresnénk az okokat. A térd megfelelő működésében azonban a csípőnek és a farizmoknak is szerepük van, ezért a pontos diagnózis felállításához mindig a komplett mozgást kell vizsgálni.

A járás mechanizmusában részt vesznek többek között a farizmok, a combpólyafeszítő izom és az iliotibiláis szalag. Ha a folyamatban a combpólyafeszítő izom és az iliotibiális szalag működése dominál, az hatással van a farizmok aktivitására, olyannyira, hogy akár az is előfordulhat, hogy már nem vesznek részt a mozgásban. A farizmok inaktivitása a fő oka annak, hogy az iliotibialis szalag megkeményedik, és mivel ez utóbbi összeköttetésben áll a combpólyafeszítő izommal, jelentkezik a térdfájás.

A mozgás kontrollálásához és precíz kivitelezéséhez azoknak az izmoknak a működésére van szükség, amelyek a csontok közeli (proiximális) végén erednek. Ennek megfelelően a farizom van a legjobb pozícióban ahhoz, hogy a combcsont mozgását kontrollálni tudja. Az ischiocruralis izom és a combpólyafeszítő izom hosszú izmok, amelyek a csont távoli (disztális) végén erednek, ezért a mozgás precíz kontrollálására nem képesek. De mégis hogyan lehetséges az, hogy a farizom elveszítheti a mozgásban betöltött dominanciáját, amikor fő feladata az, hogy a csípő irányából kontrollálja a combcsont mozgását? Sportolóknál ez úgy fordulhat elő, hogy alsótestük izmai közül főként az elülső és hátulsó combizmukat, valamint a lábszár izmait edzik. A térdhajlítást úgy végzik, hogy közben a farizom kedvezőtlen kiindulási pozícióban van. Azok a sportolók, akik krónikus térdpanaszoktól szenvednek, újra és újra ugyanazokat a gyakorlatokat, gyakorlatsorokat végzik.

Ha a hátsó combizom veszi át a farizom feladatát, akkor a túlterhelés jelei jelentkeznek. Térdhajlítás során például a farizom működése korlátozott, emiatt a csípő- és a térd ritmusa kiegyensúlyozatlan. A térd hajlítása és nyújtása túlzott mértékű. Ezzel egy időben a csípő mozgásterjedelme korlátozott. A láb előrenyújtásakor a négyfejű combizom és a patellaín extrém igénybevételnek van kitéve. A combcsont elfordul, a farizom tovább nyúlik. Ez tovább korlátozza a csípő mobilitását. A farizom nem működik, és ha nem tölti be szerepét mint a csípő elsődleges mozgatója, feladatát olyan izmok veszik át, mint a combpólyafeszítő izom, de mivel ezeknek nem ez az elsődleges funkciójuk, túlterhelődnek, a farizom megnyúlik. Az extrém mértékben megrövidült vagy megnyúlt izmok nem működnek optimálisan. Ebben az esetben a közepes és nagy farizmok nem tudják hatékonyan kontrollálni a combcsont mozgását.

Újra meg kell tanulni helyesen mozogni

A kedvezőtlen biomechanika következtében a farizmok fokozatosan elsorvadnak, feladatukat más izmok veszik át, és a túlterhelésből adódó tünetek észlelhetők. A hátulsó combizom helyzete ugyanis kedvezőtlen ahhoz, hogy a farizmok feladatát ellássa. A középső farizmok tovább nyúlnak, és még kevésbé lesznek képesek ellátni feladatukat, a combcsont mozgásának irányítását. Ezáltal a térdre még nagyobb erő hat. A lágy szövetek extrém terhelésnek vannak kitéve, különösen a patellaín.

A probléma forrása nem mindig a sérülés helyén keresendő. Ha a krónikus térdfájdalom okát akarjuk kideríteni, akkor a biomechanikai összefüggéseket kell nézni, és a helyes mozgást újra el kell sajátítani.

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; trainingsworld.com
Lektorálta: Dr. Osikóczki Orsolya