Miért fontos sérülés után a fascia (kötőszövet) edzésével is törődni?

A sportsérüléseknek gyakran komoly és hosszadalmas következményei vannak. A mozgás korlátozottá válhat, és a sérülés miatti mozgáskompenzáció újabb sérülések forrása lehet. Berengar Buschmann fascia tréning szakértővel beszélgettünk a sérülések utáni edzésről.

Mennyire fontos sérülés után a fascia struktúrák edzésével is foglalkozni?

Berengar Buschmann: Nagyon fontos, különösen a proliferációs fázisban, tehát a sebgyógyulás időszakában (kb. 5.-21. nap) figyelmet fordítani a kollagénszintézis helyreállítására, hogy új kollagénrostok fejlődhessenek, amelyek újra ellenállóbbá és stabilabbá teszik a fasciális (kötőszöveti) struktúrákat, így azok ismét a sérülés előtti állapotukba kerülhetnek. Mivel a legtöbb sérülés miofasciális (az izmokat körülvevő izompólyát érintő), illetve kötőszöveti, ennek megfelelően fontos olyan gyakorlatokat végezni, amelyek a kollagénszintézist támogatják. Figyelmet kell fordítani az optimális erőátvitelre, és a szabad folyadéktranszport biztosítására is, hogy az összetapadt fibrotizáló struktúrák feloldódhassanak.

Mikor lehet elkezdeni a gyakorlatokat, illetve a fibrotizáló struktúrák oldását?

Berengar Buschmann: A jelenlegi szakértői vélemény szerint az immobilizáció lehetőleg kerülendő. A legtöbb esetben azt ajánlják, hogy a lehető leghamarabb kezdjék el újra átmozgatni a szöveteket. A gyógyulási fázisban és bizonyos körülmények között ellenjavallt a korai mozgás. Vaszkuláris (éreredetű) és celluláris (sejtszintű) gyulladási folyamatok fennállása esetén szintén várni kell, mégpedig ilyenkor legalább öt napot, és általában ezután kezdődik a proliferációs fázis, a szövetek újjáépülése. A további teendőket a páciens egyéni érzékenysége és a szövetek reakciója határozza meg. A szövetek enyhe stimulálása hozzávetőleg egy héttel kezdhető el a sérülés után, ez azonban természetesen a sérülés súlyosságától is függ!

A fasciaregeneráció a sportolók, különösen a szabadidős és tömegsportolók körében még nem igazán elterjedt. Mennyivel nagyobb a sérülés valószínűsége a kollagénstruktúrák helyreállítása nélkül?

Berengar Buschmann: A regenerációs folyamatok gyorsítása már széles körben ismert, ám nagyon mellőzött módszer. Számos hiányosság van még a módszer gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban, és tudományos alátámasztásra is szükség lenne. Az azonban nyilvánvaló, hogy a miofasciális (izompólya) rendszernek rendkívüli jelentősége van. Nehezen mérhető, hogy mekkora szerepe van a ruptúrák (törések) gyógyulásában. A kérdés megválaszolásához optimális esetben egy vagy több sportcsapatot, amelyben ilyen sérülések bekövetkeznek, egy teljes szezon alatt figyelemmel kellene kísérni, hogy minden esetben meg lehessen határozni, hogy a nem kellően kikezelt és figyelmen kívül hagyott sérült miofasciális összeköttetések mentén nagyobb sérülések bekövetkezhetnek-e.

Klasszikus példa a szupinációs traumának, azaz a bokaficamnak bokaszalagra való miofasciális hatása. Ha ilyenkor csak annyi történik, hogy a bokát sínbe teszik, és négy hétig teljesen pihentetik, a szövetek fibrotizálnak (rostos szövet képződés) és a miofasciális hálózat ehhez a megváltozott helyzethez alkalmazkodik. Eleinte nagyon fontos a szövetek védelme, kímélése, de aztán óvatosan újra be kell mozgatni őket. Ha ezt valaki elmulasztja, akkor a comb külső oldalán, a farizmokban, a térdben és a csípőben egyfajta feszülés alakul ki, ami az ízületeket labilissá teszi, a szenzomotorika (mozgató és érzékelő rendszer) megváltozik. Ennek követében pedig hosszú távon az ízületek károsodnak.

Mit ajánl a sérült sportolóknak? Mi lenne a legjobb megoldás? Ők maguk is tudnak tenni valamit a fent említett problémák elkerülése érdekében?

Berengar Buschmann: A sportolók maguk is tehetnek ezen problémák elkerülése ellen, sérülésüktől függően használhatnak habhengert vagy masszírozhatják az érintett területet. Mindenképpen ajánlott azonban képzett szakértő tanácsát kérni a megfelelő habhenger kiválasztásával és alkalmazásával kapcsolatban. Keressen fel fizioterapeutát vagy sporttudományi szakembert, aki megmutatja, hogyan kell helyesen használni a habhengert, illetve tanácsot ad, hogy mikor alkalmazza és gyakorlatokat is tanít, amelyeket naponta végezhet a gyógyulási folyamatok elősegítése végett. Ezek a gyakorlatok az érintett struktúrákat felszabadítják, vagyis motorikus és strukturális szempontból is javul a miofasciák állapota.

Szupinációs trauma esetén mit ajánlana?

Berengar Buschmann: Először is megkérdezném a sportolót, mikori a sérülése, és hogy a sérülésből kifolyólag van-e egyéb problémája, van-e olyan következménye a sérülésnek, ami bármiben korlátozza, megvizsgálnám a miofasciális rendszerét, mivel bármikor jelentkezhetnek problémák. Akár panaszmentes évek vagy évtizedek után is kialakulhat akár egy kisebb túlerőltetés vagy egyéb ok hatására térd- vagy csípőprobléma. Ezért is fontos, hogy az érintett területet időben megfelelően kikezeljék, és a kötőszöveteket újra működőképessé tegyék. A kezelésnek minden esetben egyénre szabottnak kell lennie. Ha nem foglalkoznak a problémával, az az egész szervezetre kihatással van, a szervezet kompenzál, aminek káros következményei vannak. Az nem árthat, ha a szupinációs traumát elszenvedett páciens a miofasciális letapadások környékét, a plantaris fasciitist (sarokfájdalom: a talpon átívelő vastag kötőszöveti szalag betegsége), a teljes lábszárát és lába külső oldalát legalább a farizomig masszírozza a habhengerrel. Nagyon fontos, hogy kezdetben közvetlenül a sérülés területén (ficam, szalagszakadás helyén) ne használja a habhengert!

(WEBBeteg - B. M.; Forrás: trainingsworld.com; Magyar Sporttudományi Társaság)