Sport szervátültetés után - A magyar siker

A szervátültetés eredményességének bemutatására kiválóan alkalmas eseménynek bizonyult az idén augusztus 8-15. között Írországban tartott – nagy figyelmet keltő nemzetközi esemény –, a Transzplantált és Dializált Betegek Európai Versenye. A résztvevő magyar csapat aratta le a legnagyobb sportsikert.

A 40 tagú csapatban (közöttük 32 volt a transzplantált, 8 a dializált sportoló), szinte mindenki ért el eredményt: éremeső hullott nyakukba (összesítve 45 arany, 35 ezüst, 32 bronz). Az egyik résztvevő szerényen arra emlékeztetett, talán illett volna hagyni, hogy legyenek elsők a házigazdák. De maga is tudta, ez nem is volna sportszerű, meg nyilván nem véletlen, hogy idén is ilyen jól teljesítettek, hiszen csak a korábbi évek hagyományát folytatták Dublinban is.

A legeredményesebb transzplantált sportoló is magyar lett mind a nőknél (Jung Andrásné), mind a férfiaknál (Mezei Gergő személyében).

Gergő

A születése óta beteg Gergő úgy emlékszik, sosem mozoghatott, igaz, nem is bírt. Örült, hogy megvan. A sikeres transzplantáció után viszont elkezdte foglalkoztatni a sportolás, igaz, nem azonnal. Az első 3 hónap a kritikus, mert ekkor nagy dózisban adják az immunszupresszív szereket, s nagyon kell óvakodni a fertőzéstől. A megerősödés után viszont lehet társaságba járni, mondja, akár edzőterembe is. Eleinte azért ment, mert fogyni akart – az immunrendszer működését elnyomó gyógyszerek hatására ugyanis 82 kilósra hízott. Később, már nem csak fitt akart maradni, megérintette valami. A rehabilitációs edzőtáborban, a többiek hatására, felébredt benne a versenyszellem. Ma úgy látja, megtalálta a célt, végre teljes értékű az élete. Bár tudja, egy egészséges kerékpárossal, futóval sosem mérheti össze magát. A transzplantált nem annyira terhelhető, és saját lehetőségeinek is alig kétharmadát tudja csak kihozni magából, mert a gyógyszerek visszavesznek a teljesítményből. 2005 óta versenyez, ez a 3. nemzetközi megmérettetése. A dublini díjig hosszú volt az út, mondja Gergő.

A világverseny 300 indulója között tavaly a 106. helyen végzett. Az eredményekhez nagy elszánás, kitartás, és rengeteg – körültekintően, óvatosan végzett – edzésre van szükség. Magára is értve, fontos alapszabálynak tartja, hogy minden fogyatékost a saját csoportján belül indítsanak és bíráljanak el. A betegek, főleg a vesetranszplantáltak amúgy nem űzhetnek olyan sportot, ahol test-test elleni tusa van, már csak azért sem, mert az új vesét elől, a kismedencébe, a hasfalhoz helyezik el.

A korszerű műtéti technika mellett tehát, nem kell hátul körbevágni a delikvenst. Ez megmagyarázza, miért nem lehetett az uszodában a fürdőruhákból kikandikáló hegvonalak hiányában kitalálni, ki lehet a „vesés”. Újabban a bikini-vonalba esik a vágás, akárcsak a jól végzett császármetszésnél, így aztán a dressz eltakarja. A szív- vagy a tüdőtranszplantáltat viszont azonnal fel lehet ismerni a műtéti nyomokból. A dializáltakat pedig egyértelműen elárulják a tekervényesen duzzadó – a telefonközpont kábelhálózatát idéző – artéria-véna összekapcsolásból eredő fisztulák.Egyik versenyző esete sem „egyszerű”, de kórtörténetük egy ponton azonos: a bizonytalanság, a visszaesések után az új szerv beültetése a többségnek meghozza a javulást, a gyógyulást, a szinte teljes értékűség érzését.

Zsuzsa

Zsuzsa jó ideig nem tudta, hogy beteg a veséje. De ami jóval nagyobb baj, orvosai sem tudták, mi lehet a baja. A sötétben tapogatództak sokáig. Hiszen egészségesen (hitte magáról) kísérte el külföldi egyetemre a lányát, ám hazaérve összeomlott: szívinfarktust, majd kétszer tüdőembóliát kapott. A bronchoszkópia nem mutatott semmit, a szeptikus állapotra sem volt magyarázat. Leállt a veséje, majd egyik szemére megvakult. Először autóimmun betegségre gyanakodtak – Zsuzsa ma úgy véli, ezt valóban beindíthatta (volna) az a sokk, hogy lánya kirepült otthonról, s messzire került. Akkor persze semmire sem gondolt, mint ahogy később, az alig megjegyezhető nevű kór (Wegener-granulomatózis) említésekor sem.

Lassan viszont egyértelmű lett, talán mégis ez a helyes diagnózis. Hiszen ez a ritka kór a vérerek (orr, torok, tüdő nyálkahártya) gyulladásával kezdődik, de átterjedhet a teljes érhálózatra, ami akár halállal végződő veseelégtelenséget is okozhat. Fertőzésre hasonlít, ám okozó mikroorganizmust nem lehet kimutatni. Allergiás folyamat is lehetne, de nincs azonosítható kiváltó ok. Annyi ismert, hogy a szabálytalan immunválasz, az érgyulladás károsítja a szervezet sok szövetét.

Zsuzsát másfél évig dializálták, majd várólistára tették, mert a nefrológus úgy vélte, a transzplantáció megoldást hozhat. Így is lett. Zsuzsa visszanyerte egészségét, de közben „elveszítette” a fiát. Míg ő 4 hónapig szinte haldokolt az intenzív osztályon, a 12 éves kamasz magára maradt, mert lelkileg összeomló apjától nem kaphatott támaszt. Azóta sem heverte ki! Zsuzsa sem, de ő előre néz és a sorstársai ügyét felkaroló munkába temetkezik. Különlegesen ritka betegsége a múlt, 16 éve kapott veséje jól működik. 13 éve aktívan, eredményesen sportol, Dublinban is több érmet nyert.

György

A még régebbi „vesés” György szintén igen aktív - pingpongozik, úszik. A transzplantáltak doyenje ő, a műtéti sikertörténetek élő szimbóluma. A 36 éve beültetett vese ma is jól működik benne. A legrégebbi típusú szert szedi, így sokakban felmerül, már annyira övé ez az „idegen” szerv, hogy tán nem is volna szüksége gyógyszerre. De nincs orvos - jegyzik meg az általa vezetett sport (és kulturális témákkal is foglalkozó) szövetség tagjai -, aki merné javasolni, hogy hagyjon fel az immunszupresszív kezeléssel.

György tehát jól van, újabb és újabb generációk számára ad reményt, mutat példát. Akárcsak a magas, izmos, tehetségesen teniszező, így évről-évre díjakat besöprő tornatanár. Tamás az ugyancsak testnevelő apjától kapott vesét, amikor egyértelművé vált, csak a szervátültetés adhat számára reményt a továbbélésre. A hatvanat jócskán elhagyó apa nem sokat töprengett, lemondjon-e egyik veséjéről. A családi kötelék mellett ma már ez a szerv is összekapcsolja őket. Együtt járnak a felvilágosító, „népszerűsítő” rendezvényekre, ahol a szakemberek az ilyen példák segítségével kívánják bemutatni a közvéleménynek, az élődonoros szervátültetés hogyan jelenthet esélyt a beteg hozzátartozó megmentésére.

A magyar csapatban sem mindenki szerzett érmet, mégis minden résztvevő sikert ért el – azzal, hogy lelkesen állt rajthoz a futópályán, állt fel az uszodai rajtkőre, fogott pingpong-ütőt a kezébe, mint a májátültetett László, vagy az uszodában és a tornateremben is bizonyítani akaró Zsolt. Aki mellesleg annyira akart nyerni, hogy az izgalom nála már a versenyzés rovására ment, hiába bíztatta őt mindvégig lelkes szurkolótábora.

Szabina

Feszült volt a 18 évesnek látszó, ám valójában 30-as Szabina is, aki a startpisztoly durranása előtt ugrott be a vízbe. Ő még nem tudta, hogy itt az ilyesmiért nem jár kizárás. Egyszerűen csak újra indítják a futamot, miután megvigasztalták a tévedése miatt összetört fiatalt, és sikerrel kérlelték, álljon ismét rajthoz.

A 70 felettiek kategóriájában azt a 2 szereplős futamot sem fújták le, ahol az egyik induló már végig is úszta a 400 métert, amikor a garantáltan második helyezett még csak a táv felénél járt. Nem sietett, mintha csak mártózni jött volna, szemmel láthatóan jól érezte magát a vízben. Az idő szorítására sem volt tekintettel, hogy mások már a rajtkőnél toporognak. Végül úgy tűnt, számára az is siker, hogy partra ért. Érdemes volt hát neki gratulálni, hogy végül újraélesztő team-et sem kellett hozzá hívni…

A mentőcsapatok amúgy folyamatosan készenlétben álltak, az eseményeket nefrológus felügyelte, hogy akár a helyszínen elsősegélyben tudja részesíteni a problémás eseteket. A hét minden napján biztosították a 60 versenyző számára a (4 APD, 4 CAPD, 52 hemo-) dialízist. Azt viszont nem tudták megoldani, hogy vesepótló kezelést kaphassanak a Hepatitisz B fertőzöttek, ezért őket eltanácsolták a részvételtől, akárcsak (egészen más okokból, állítólag a papi pedofíliabotrány nyomán kidolgozott „biztonsági” előírások kényszere miatt) a 18 év alattiakat is.

Az előírások betartására kényes ír szervezők arra viszont nem voltak tekintettel, hogy talán nem szerencsés, ha három 60 feletti úszónő mellett indítják a negyedik sávban a 40 éves Janettet, mivel korcsoportjában nem akadt ellenfele. Hát persze, hogy mind a mell, a hát, a gyorsúszást megnyerte az angol úszónő. Nem volt ellene hangos tiltakozás az érmek átadásakor sem, de valaki azért panaszosan megemlítette, ez még itt is szembe ment az előírtakkal. A versenyszabályzat ugyanis egyértelműen úgy fogalmaz, csak lejjebb, fiatalabbakhoz lehet besorolni a különben egyedül maradó indulót. Ettől függetlenül, alapvetően békésen zajlott minden esemény. A transzplantáltak versenye, úgy látszik, erről is szólt, szól. A türelemről, a megértésről, és elsősorban is a segítőkészségről!

(WEBBeteg - Fazekas Erzsébet)