Orvosunkkal az internetes zaklatásról

Cyberbullyingnak nevezi az angol szakirodalom azt a napjainkban elterjedt jelenséget, amikor valakit telefonon vagy interneten keresztül megfélemlítenek, zaklatnak vagy bántalmaznak.

A közösségi oldalokon zajló nyilvános megszégyenítés: egy-egy lejárató komment, kínos videó vagy fotó megosztása másokról, amelyet az adott személy nem tárt volna nagyobb nyilvánosság elé, illetve a cybertérben történő szexuális zaklatás: ha valakinek akarata ellenére küldenek szexuálisan túlfűtött képeket, videókat vagy tőle kérnek ilyen jellegű tartalmakat, gyakori példái a cyberbullyingnak.

Az online zaklatás veszélyesebb, mint a hagyományos iskolai terror

A cyberbullying jellemzően (de nem kizárólag) a gyerekeket érinti. Gyakori és nem újkeletű jelenség, hogy a fiatalok, főként az általános és középiskolás korosztály, kipécéznek maguk között valakit és az illetőt szóban vagy akár fizikailag is bántalmazzák, kirekesztik. Az infokommunikációs eszközök elterjedésével ez a fajta pszichoterror halmozottan érvényesül és koncentráltabban sújtja a zaklatást elszenvedő gyermekeket. Ennek egyik oka, hogy az online térben jóval nagyobb közösség a terror szemtanúja, növelve ezzel a szégyenérzetet a sértettben. Egy másik magyarázat, hogy míg annak idején az iskola kapuját elhagyva az erőszak szünetelt, addig az interneten a zaklatás folyamatos, nem lehet elmenekülni előle. A harmadik fontos tényező pedig, hogy mindez anonim módon történik és sokszor lehetetlen visszakövetni a zaklatót.

„Ez csak poén, nem kell komolyan venni”

Mások nyilvános megalázása, megfélemlítése nem lehet tréfa, nem elfogadható magatartás, és gyakran súlyos következményekkel jár. Például regisztrálni egyik osztálytársunkat egy társkeresőoldalra megadva telefonszámát, elsőre lehet, hogy viccesnek tűnik, de amikor az illetőt éjjelente szexuális ajánlatokkal hívogatják, már korántsem az. Mi magunk sem szeretnénk ehhez hasonló ijesztő szituációba kerülni, ne tegyük hát másokkal sem. Szülőként pedig, ha gyermekünk bizalmasan fordul hozzánk azzal, hogy osztálytársai zaklatják az interneten, nem legyinthetünk a dolog hallatán: „Csak szórakoznak, ne törődj vele.” Ez kizárólag a zaklatónak kedvez. Az esetek többségében ugyanis azért folytatódik sokáig a cyberbullying, mert senki nem lép fel ellene. A zaklatás következményeként kialakuló depresszió pedig akár öngyilkossági kísérletig is fajulhat, ezért ha gyermekünk a bántalmazás elszenvedője, akkor egészségének fenntartása érdekében javasolt a háziorvos vagy pszichiáter szakorvos/pszichológus felkeresése.

Milyen lépéseket tehetünk?

Szakértők javaslata alapján alkalmazható a hármas szabály:

1. Állj! Ne reagáljunk a zaklató üzeneteire!
2. Blokkold! Tiltsuk le az adott csatornát: telefonszámot, e-mail címet, felhasználót, ahonnan a fenyegető üzenetek, ártó tartalmak származnak.
3. Mondd el! Beszéljünk a történtekről a szüleinkkel, tanárunkkal vagy barátunkkal és kérjünk segítséget orvosunktól.

Mindezeket kiegészítve fontos még, hogy mentsük el a zaklató által küldött üzeneteket, fotókat, videókat, később ezek bizonyítékként szolgálhatnak, és törvénybe ütköző cselekedet esetén tegyünk feljelentést!

Milyen támogatást nyújthat az orvos?

A zaklatottak nagy része – akár azért, mert szégyelli, ami vele történt, akár, mert önmagát okolja a történtekért – nem kér segítséget. Nagyon fontos ilyen helyzetben, ha cyberbullying szemtanúi vagyunk, nyilvánvalóvá tenni a bántalmazott számára, hogy látjuk mi történik vele és mellette állunk. Lényeges annak az álláspontnak a hangoztatása is, hogy nem ő felelős a történtekért. Javasoljuk neki, hogy bátran keressen akár orvosi segítséget is, aki: hangsúlyozza, hogy a cyberbullying elfogadhatatlan magatartásforma, és az áldozat nem felelős azért, amit tettek vele. Az orvos abban is segíthet, hogy együtt gondolkodik a pácienssel egy biztonsági terv kidolgozásában (ki az, akitől még segítséget kérhet az áldozat), továbbá kaphatunk tőle írásos anyagokat (címlistát, honlapokat, prospektust) azokról az intézményekről, helyi szervezetekről, amelyek azzal a céllal jöttek létre, hogy segítséget nyújtsanak bántalmazottaknak, krízisben lévőknek. Az orvos segíthet a további áldozatok szűrésében is, azaz, hogy a páciens környezetében érintett-e még valaki a bántalmazásban.

Hová fordulhatunk még?

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: bajba jutott gyermekek számára nyújtanak segítséget. Elérhetőségek: kek-vonal.hu; Lelkisegély-vonal: 116-111; e-mail: [email protected]

NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.: online felületet működtetnek, ahol ártalmas, főként a gyermekeket veszélyeztető szexuális tartalmakat lehet bejelenteni, akár anonim módon is. E-mail: [email protected]

(Kovács Szabina, orvostanhallgató, Semmelweis Egyetem, Lektorálta: Dr. Balog Piroska, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet)