Az öregszeműség (presbiópia) kezelése

A presbiópia kezelésének célja, hogy a közeli tárgyakra való fókuszálás képességének természetes csökkenését korrigáljuk. Ez elérhető külső korrekciós lencsével, vagy műtéttel egyaránt.

A szem fénytörése nem állandó, mert eltérő törőerő szükséges a távoli és közeli tárgyak élesen látásához. Ezt a szemlencse rugalmassága tesz lehetővé. Presbiópiáról akkor beszélünk, ha a szemlencsének ezen rugalmassága csökken, ezáltal pedig a szem közeli fókuszáló képessége gyengül. A kezelés lencsék alkalmazásával, vagy a törést korrigáló műtéttel történhet.

Korrekciós lencsék: szemüveg és kontaktlencse

A presbiópia kb. 40-45 éves korban jelentkezik először. Amennyiben a távoli látása kielégítő volt előtte, akkor minden bizonnyal egy közeli korrekció lesz a megoldás. Amennyiben korábban a távoli tárgyak élessége miatt “mínuszos” szemüvegre volt szüksége, előfordulhat, hogy a fenti életkor kitolódik (akár 50 éves korig), így csak ezt követően nem lesz szüksége közeli korrekcióra. Amennyiben távolra “pluszos” dioptriákat használ, akkor akár korábban is szükséges lehet egy közeli korrekcióra.

Egy szemüveg akkor jó, ha az arcától 25-30 cm-re levő, szokásos betűméretű nyomtatott szöveget kényelmesen tudja olvasni. Első alkalommal ne vegyen vény nélkül kapható szemüveget, mert az orvosi vizsgálat elmaradása miatt a presbiópián kívüli esetleges szemproblémák nem derülhetnek ki.

• Egyfókuszú olvasószemüveg. A társbetegségektől mentes presbiópia korrekciójára alkalmas közelre nézéskor.
• Bifokális szemüveg. Két különböző törőerejű (dioptriájú) lencsét építenek egybe. Az alsó lencse közelre nézésre, a felső távolra nézésre való. Akkor használják, ha a presbiópia mellett a távolra nézés is korrekcióra szorul. Kétféle formában kapható: van, amelyen jól látható a két lencse határa, és olyan, amelyen folyamatos az átmenet az alsó és a felső lencse között (progresszív bifokális lencse). Manapság egyre kevesebben választják ezt a megoldást.
• Trifokális szemüveg. Ezek a szemüvegek a közeli munkához (pl. monitor előtti munkavégzéshez) és távolra nézéshez külön korrigálják a látást. A trifokális lencsék is lehetnek átmenet nélküliek és progresszívak.
• Bifokális/multifokális kontaktlencse. A bifokális/multifokális kontaktlencse hasonló a fenti szemüvegekhez. Az alja, ahol az olvasásra szánt rész van, súllyal van ellátva, hogy a lencse megfelelő pozícióban legyen a szemen. Ezeket néha nehéz illeszteni és nem mindig biztosítanak megfelelő látást, bár egyre gyakrabban keresik őket az optikákban.

Refraktív műtétek - Lézeres látásjavítás

A refraktív lézeres látásjavító kezelés során a szaruhártya (cornea) alakját változtatják meg. A refraktív műtéteket elsősorban a távoli korrekciót biztosító szemüvegek (legyen akár "mínuszos", "pluszos" vagy "cylinderes" dioptriánk) fejlesztették ki. Ennek során az egyik szemet közelre, a másikat távolra “állítják be”, így az agyunk képes lesz korrigálni az éles képet.

Fontos megemlíteni, hogy az ilyen típusú lézeres kezeléseket akkor lehet elvégezni, ha mind közelre, mind távolra hord valaki szemüveget. Nagyon fontos továbbá, hogy néhány év elteltével (akár történik ilyen jellegű lézeres kezelés, akár nem történik semmilyen kezelés) mindenképp közeli olvasószemüveg válik szükségessé egy bizonyos életkor után.

A refraktív műtéti beavatkozások közé az alábbiak tartoznak:

Konduktív keratoplasztika (CK). Ezen eljárás során rádiófrekvenciás elektromágneses hullámokkal a kornea körül több ponton felmelegítik az ínhártyát (a szem fehérje), amitől a kornea görbülete megváltozik. A görbületváltozás függ attól, hogy milyen távol voltak ezek a pontok egymástól, illetve az adott szem hegesedési hajlamától. A konduktív keratoplasztika eredményei változóak és kiszámíthatatlanok.

Lézer asszisztált in-situ keratomileuzis (LASIK). Ennek során a szemész lézer vagy egy keratotómnak nevezett eszköz segítségével egy vékony lebenyt metsz ki a corneából, majd egy excimer lézer segítségével eltávolít a szaruhártya belsőbb rétegeiből, ezáltal fokozva a görbületet. Az excimer lézer abban különbözik a hagyományos lézertől, hogy nem termel hőt.

Lézer epiteliális keratomileuzis (LASEK). Ahelyett, hogy egy lebenyt metszenének ki a szaruhártyából, a sebész csak a kornea vékony külső hámjába (epitélium) vág bele. Ezt követően excimer lézerrel újraformázza a cornea külső rétegeit, ezáltal fokozva a görbületet. Ezután a szemész visszailleszti az epitéliumot.

Fotorefraktív keratektomia. Ez az eljárás hasonló a lézer epiteliális keratomileuzishoz, de itt a szemész a teljes epitéliumot eltávolítja. Ez később visszanő, alkalmazkodva a kornea új alakjához.

Refraktív műtétek - Lencse implantátumok

Abban az esetben, ha valakinek távoli korrekciója is van, és meghaladta a 45/50 éves kort, szóba jön ún. refraktív célú, tiszta lencse műtét. Ebben az esetben a szemlencsét eltávolítják - hasonlóan, mint egy szürkehályog műtét esetén - és a tokzsákba egy többfókuszú (trifokális/multifokális) műlencsét ültetnek.

A műlencsegyártók egyre kifinomultabb és precízebb műlencséket gyártanak, melyek közelre, monitor távolságra és távolra nézéskor is éleslátást biztosítanak. Manapság már elérhetőek ún. nyújtott fókusztávolságú műlencsék is, melyek távolra és monitor távolságban adnak éles képet, közelre ebben az esetben olvasó szemüveg szükséges.

Fontos megemlíteni, hogy minden műlencsének vannak előnyei és hátrányai. Kellemetlenül csilloghat, kontrasztérzékenység csökkenést eredményezhet, továbbá a műtét (ugyan minimális) kockázattal jár.

A szem anatómiája

Látószervünk három fő részből tevődik össze: a szemgolyóból, a látóidegből - ami összeköti a szemgolyót agyunk látásban szerepet játszó területeivel - valamint az úgynevezett "járulékos szervekből", amik közé a szemizmok, a szemhéjak, a szempillák s a könnymirigyek tartoznak. Az emberi szemgolyó alakja gömbölyű, aminek a belsejében uralkodó túlnyomás az oka. Legfontosabb alkotói a pupilla, a szivárványhártya, az érhártya, a retina, a szemlencse, az üvegtest, a szaruhártya és a csarnokvíz, melyek közül a négy utóbbi a szem fénytöréséért felelős. Ezek közül a lencsének van a legnagyobb szerepe abban, hogy szemünk a különböző távolságokban elhelyezkedő tárgyakhoz alkalmazkodni tudjon. A lencse egy átlátszó rostokból álló, kocsonyás állagú, felfüggesztett test, melyet a lencsefüggesztő rostok tartanak a helyén. Ha a lencsét alkotó rostok egymáson elmozdulnak, a lencse alakja és fénytörése megváltozik, így biztosítva a megfelelő alkalmazkodóképességet. (Kép forrása)

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus
Aktualizálta: Dr. Cserháti Zoltán, szemész