A látótér vizsgálata, értelmezése és félreértelmezése

Számos alkalommal beszélgettünk már Prof. Dr. Holló Gáborral, a Szemészeti Központ vezetőjével, glaukómaspecialistájával azon szemészeti betegségekről, melyek vizsgálatában fontos szerepet kap a látótér vizsgálata. Magára a vizsgálatra azonban még nem tértünk ki, pedig nagy gyakorlati jelentősége van.

Tudomásul kell venni, hogy a látótér vizsgálatával kapcsolatban nagyon sok a szakmai, asszisztensi, orvosi hiba, félreértelmezés és a betegek részéről történő félreértelmezés. Mindez nagyon sok lelki gyötrődést, szorongást okozhat a betegnek, hibás, indokolatlan kezeléshez vezethet, és a helyzet az idő múlásával egyre inkább zavarossá, átláthatatlanná válhat. Saját praxisomban – mondja a professzor – nagyon sok olyan beteget kellett ellátni, akinek indokolatlan, technikailag hibásan kivitelezett, illetve az orvos által félreértelmezett látótérvizsgálat alapján kellett hosszú ideig fölöslegesen kezelésben részesülnie, elsősorban glaukóma (zöld hályog) miatt.

Mi az a látótér?

A látótér az egy szemmel (illetve kétszemes látótér esetén a két szemmel egyszerre) mozdulatlan test-, fej-, valamint szemállás mellett belátott terület a térben. Ha a pupilla területét tekintjük kiindulási pontnak, az egyszemes látótér oldalirányban körülbelül 90 fokos, felfelé körülbelül 80 - 90 fokos, az orr irányában 60 fokos, lefelé pedig 90 fokos területet fed le. Ezen a területen belül a különböző szemészeti és idegrendszeri eltérések a látás centrumtól, azaz az éleslátás helyétől különböző távolságban lévő és eltérő kiterjedésű területeken okozhatnak fényérzékenység csökkenést vagy hiányt, amit látótér károsodásnak, látótérkiesésnek nevezünk.

Ezeket a kieséseket nem csupán elhelyezkedésük, méretük és változásuk alapján lehet jellemezni, hanem az érzékenység-csökkenés mértéke alapján is. A csökkenés lehet enyhe, ilyenkor nem teljesen hiányzik a látás, csupán több fényre van szüksége az adott területen az ideghártyának (a retinának) a működéséhez, mint az egészséges szemen, és lehet súlyos, illetve teljes is a látótérkiesés. Ez utóbbi esetben semmilyen fényerősséggel nem lehet az adott helyen a retinát fényérzékelésére késztetni.

A látótérvizsgálatot általában asszisztensnő végzi, ami a hazai gyakorlatban sajnos nem jelenti azt, hogy minőségi vizsgálatról van szó. A látótér megvizsgálása nagyon bonyolult asszisztensi feladat. Szemészeti szakasszisztenst igényel, aki az adott kérdésben valóban jártas, és oda is figyel a vizsgálat alatt, hiszen a vizsgált személy hibáit, fejének elmozdulását, kooperációs nehézségeit folyamatosan számítógépesen kontrollálni kell. Ha a látótérvizsgálat optimális feltételei nem adottak (ezekről részletesen most nem beszélek), az eredmény természetesen nem a valóságot tükrözi. A belőle levont következtetés, mely orvosi következtetés (azaz olyan személy vonja le, aki a vizsgálat során nem volt jelen, és nem látta a vizsgálathoz kapcsolódó hibákat, tévedéseket), sem lehet megalapozott.

A látótérvizsgálatnak nem egyféle módja van, így az a kifejezés, hogy megvizsgáltuk valakinek a látóterét, szükségszerűen a valósággal ellentétes, nem igaz. Attól függően, hogy milyen módszert használunk, mekkora látótérterületen belül és milyen technikai, illetve szoftveres részletek igénybevételével térképezünk föl a fényérzékenységet, eltérő információmorzsákat szerzünk be. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy elektronikus levelet, amit elolvas egy gyanútlan hozzátartozó. Ő megtudja, hogy ismerőse hol és hogyan töltötte a nyaralás azon napját. Ha viszont egy kémelhárítási szakember olvassa el megfelelő szoftveres segítséggel ugyanazt a levelet, akkor titkos üzenetet tud belőle megfejteni.

A látótér vizsgálata egy adott orvosi kérdés megválaszolásához szükséges módszereken kell, hogy alapuljon. Így tehát, ha az orvos „látótérvizsgálatot” kér, akkor nem határozta meg, hogy mit kér, ezért a keletkező eredmény sem lesz megfelelően alkalmas egy adott probléma eldöntésére. Nincsen általános látótérvizsgálat. A látótérvizsgálat bonyolult matematikai jellegű feldolgozásának meg nem értése az orvos részéről a vizsgálatot hasznavehetetlenné teszi.

Hibák a látótérvizsgálatban

Mielőtt az eredményt értékelnénk, a látótérvizsgálatot kell technikai értelemben értékelni. Ez a hazai gyakorlatban szinte soha nem történik meg. A betegek egy része nem alkalmas a látótérvizsgálat elvégzésére, és soha nem is tehető alkalmassá. Ők azok a személyek, akik technikailag nagyon képzetlenek, sokszor idősek és egyéb betegségeik miatt a figyelmük nem tud kellően koncentrálódni.

Vannak olyan szemészeti állapotok, amik nem teszik lehetővé a fixáló jel folyamatos megtekintését. Vannak olyan személyek, akiknek szorongásuk, vérnyomás kiugrásuk vagy éppen vérnyomás esésük, esetleg fehérköpeny-izgulásuk miatt a figyelmük nem megfelelő mértékű a vizsgálat során. Főszabály az, hogy egy adott látótérvizsgálat fajtából legalább háromszori, különböző időpontban végzett vizsgálat után jut el a vizsgált személy ahhoz, hogy a valóságot tudja vizsgálati eredményként megmutatni. Addig magát a bonyolult technikát gyakorolja be, izgalmát csökkenti tréningezéssel. Így a legelső látótérvizsgálatok gyakorlatilag automatikusan a szemétbe dobható eredményt produkálnak.

Ez azért fontos, mert a glaukóma gyanú felmerülése esetén Magyarországon nagyon sok helyen a kérdést tisztázandó, látótérvizsgálatot végeznek a gyakorlatlan beteggel, majd ennek az egy vizsgálatnak az eredményét értékelik. Természetesen ez nem jelent használható információt az orvosi gyakorlatban. Ha egy látótérvizsgálat eredménye egy adott technikát használva megalapozottnak tűnik, akkor csak úgy lehet elfogadni hosszabb távú kezelésirányító vizsgálati eredményként, ha az kellőképpen reprodukálható.

Egy látótérvizsgálat nem látótérvizsgálat. Két látótérvizsgálat nem látótérvizsgálat. Minimum három vizsgálat kell kiinduláskor úgy, hogy ezek egymást megerősítve reprodukálják az eltérést, ne legyen köztük jelentős különbség. Ezután a glaukómás betegséggondozás során kellő gyakorisággal szükséges kellően jól sikerült, jó minőségű látótérvizsgálatokat létrehozni ahhoz, hogy az eredmény alapján az állapot stabilitását vagy romlását és a romlás ütemét meghatározni lehessen. Nagyon fontos, hogy megértsük valamennyien, nem az orvos szubjektív döntése az, hogy egy látótér állapota glaukómában stabil vagy nem.

Erre vonatkozóan jól kidolgozott matematikai szoftverek léteznek, melyek a korszerű látótérvizsgáló berendezésekben beépítetten jelen vannak. Ezeket használni kellene. Saját tapasztalatom alapján azonban szinte egyáltalán alkalmazzák az állapotkövetésre ezeket a nemzetközi standardokban évtizedek óta előírt módszereket. Az egyedi keresztmetszeti látótér eredmény kinyomtatott papírváltozatának cipelése egy orvosi konzultációra és döntéshozatalra legalább ötven éve teljesen meghaladott módszer. A mai követelményeknek egyáltalán nem tesz eleget.

Az eddigiekben nem beszéltünk a látótérvizsgálatok különböző formáinak eredményéről. Erre nem is fogunk kitérni, mivel ezek kifejezetten orvosi kérdések és a szélesebb közönség számára nem áttekinthetők. De kiemelten fontosnak tartom, mondja a professzor, hogy a betegek értsék: amennyiben zöldhályog (glaukóma) betegségük gondozása a fentiekben leírt, nem megfelelő módon végzett látótérvizsgálatok alapján történik, kezelésük nincsen rendben. Javasolt minőségi konzultáció kérése és az eredmények kellő minőségű szoftveres értékelése az állapotstabilitás, illetve az állapotromlás mértékének és jellemzőinek feltárása céljából.

(Szemészeti Központ - Prof. Dr. Holló Gábor, szemész szakorvos, glaukóma specialista)