"Aki vak, az nem hülye és nem is fertőző"

szerző: Czibere Anikó, újságíró - WEBBeteg
megjelent:

A debreceni Rózsa Dezső születése óta küzd látásproblémákkal, egy ideig még látott, de néhány éve már fehér bottal közlekedik. Kevés fogyatékkal élő mondhatja el magáról azt, amit ő: dolgozik.

Rózsa Dezső egy telefonközpontban, rendkívül kellemes környezetben – és bármilyen meglepő – szebbnél szebb festményekkel, domborművekkel díszített irodában tevékenykedik.

Mottója: „aki vak, az nem hülye és nem is fertőző” - azaz merjünk segíteni nekik, de nem mindegy, hogyan tesszük. A vakok és csökkentlátók sok dologban speciális segítséget igényelnek.

Érintés és szó - Mindkettő fontos

Nagyon fontos, hogy ha segíteni akarunk, soha ne a fehér botot tartó kezet (könyököt) fogjuk meg. A bot ugyanis az egyik legfontosabb tájékozódási eszközük, ezzel a mozdulattal ezt „vesszük ki” a kezükből.

Másik alapszabály, hogy egy hétköznapi helyzetben (például zebránál állva) érintsük meg a nem látót, ezzel jelezve, hogy hozzá szólunk, és kérdezzük meg, miben segíthetünk.(„Érints is engem, mert nem elég szavad” – mondja Rózsa Dezső.) Felhívja rá a figyelmet: ha azt a választ kapjuk, hogy nem kell segíteni, nem szabad megsértődni. Az illető lehet, hogy olyan sokszor jár arra, hogy valóban nem kér segítséget. Buszmegállóban nyugodtan kérdezzük meg, melyik buszra vár.

Konkrétan fogalmazni

Egy útbaigazításnál nem azzal segítünk, hogy „ott, itt, arra, erre”, mert nekik ez semmit sem mond. Fogalmazzunk konkrétan: ötven méterre, kétlépésnyire. Ha a vak illető azt kéri, hogy a látó segítsen átkelni az úton, vagy kísérje el valahová, akkor utóbbi számítson arra, hogy a látássérült belékarol, vagy a vállára teszi a kezét. Azzal a kezével fogja ezt tenni, amelyikben nincs bot (általában jobb kézzel tartják).

Rózsa Dezső

Soha ne kézen fogva akarjuk vezetni a látássérültet, mert akkor a két kéz egymagasságban van, így a látássérült nem tud tájékozódni. De ha a vállunkat fogja, megérzi, mi mikor állunk meg, vagy lépünk fel egy lépcsőre. Külön segítség, ha mondjuk is, hogy „most egy lépcsőn megyünk fel”. A vak számára a legbiztonságosabb a partnerbe való karolás.

Ha ülőhellyel kínáljuk, segítsünk megérinteni a szék támláját, ezzel érzékeli, hová üljön le. Jó hasznát vehetik az óra példának is: „a poharat két óránál találod”, azaz egy óra számlapján elhelyezkedő számokhoz hasonlítsa a dolgok elhelyezkedését.

Nagyon fontos, hogy mindent mondjunk hangosan. Ha elhagyjuk a helyiséget, ha messzebb megyünk, vagy felállunk az asztaltól, jelezzük. Ha visszaérünk, szintén tegyük ezt. Az alapvető udvariassági szabályokat tartsuk be velük szemben is: feléjük fordulva beszéljünk, hangosan, érthetően mondjuk nevünket bemutatkozáskor. Legyen meg a hangbeli kapcsolat.

Hogyan segíthetek? - Jótanácsok látóknak

Ha bevásárlást, csekkek befizetését bízza ránk, nem az a segítség, hogy kikapva a pénztárcát a kezéből, belezúdítjuk a visszajárót. Hanem adjuk kezébe először az aprót, majd a papírpénzt címletek szerint. Rózsa Dezső elmondta, hogy a legtöbb vaknak többrekeszes pénztárcája van: külön vannak az ezresek, kétezresek és minden címlet. A legtöbbször minden papírpénz különféleképpen van összehajtva, így tudják megkülönböztetni. A fémpénzt tapintással különítik el.

Ha levél érkezett, jelezzük, ki a feladó, és csak annyit olvassunk fel, amennyit kér. Ha újságot, könyvet olvasunk fel, akkor is a vak hadd válassza ki az őt érdeklő részt.

Lakásban ne hagyjunk nyitva szekrényt, az ablakot is vagy teljesen nyitva vagy teljesen csukva tartsuk. A padlón ne hagyjunk szét csúszós, veszélyes tárgyakat.

Buszra a látó társ szálljon fel először! Ha autóba segítünk beülni, jelezzük a látássérültnek, ül- e valaki az autóban.

Nyugodtan figyelmeztessük nem látó ismerősünket, ha össze nem illő ruhadarabokat vett fel, vagy kócos a haja, félrecsúszott a nyakkendője!

Nekünk is fontos, hogy jól nézzünk ki, nekik miért ne lehetne az? A legfontosabb: ne féljünk feltenni a kérdést: HOGYAN segíthetek?

A "sötét szoba" világa

Debrecenben a közelmúltban nyílt egy úgynevezett „sötét szoba”, amelynek lényege, hogy egy teljesen elsötétített szobában olyan élethelyzeteket modelleznek, amelyekkel a vakoknak és csökkentlátóknak nap mint nap meg kell küzdeniük:

A sötét szobában minden látónak lehetősége nyílik arra, hogy kipróbálja, milyen is az élet „sötétben”. Lehet zoknit pároztatni, a fürdőszobát kipróbálni, különböző kiegészítőket választani a ruhához.

Majd mindezek után a villanyt felkapcsolva meg lehet nézni, jól tippeltük-e, melyik zacskóban, dobozban milyen élelmiszer rejtőzik. A szoba minden hétköznap 9-17 óra között látogatható Debrecenben, az Eötvös utca 22/A alatt.

A vakság leggyakoribb oka

A cukorbetegség a felnőtt lakosság körében a fejlett világban a leggyakoribb vaksági ok. A "csak egy kis cukrom van" felfogás nem helyén való. Cukorbetegség esetén az egész életét ennek megfelelően kell átszervezni, átértékelni.
A vakság leggyakoribb oka a cukorbaj

(WEBBeteg - Czibere Anikó; A cikk elkészítéséhez segítséget nyújtott a Szembetegek Országos Egyesületének Kiadványa, a Hogyan éljünk együtt a vakokról, látáskorlátozottakkal?)

Cikkajánló

Segítség