Az alkoholizmus kezelése: Terápiás lehetőségek

Az alkoholizmus a szenvedélybetegségek közé tartozó kóros állapot, mely túlmutat az orvosi kereteken, társadalmi, egzisztenciális, kulturális probléma. Genetikai hajlam, látott-tanult minták szerepe és élethelyzeti események egyaránt lehetnek döntőek.

Az alkohol rabságában töltött évek múlásával romlik a tényleges leszokás esélye. Sokszínű problémával állunk tehát szemben, melyet csak jelentős akaraterővel, és egyénre szabott, kombinált terápiás tervvel lehet leküzdeni. A gyógyulás esélyeit befolyásolja a beteg környezete, a család, a munkahely, a baráti kör szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A leszokást nehezíti, hogy az utolsó ivást követő 1-3 napban megvonási tünetek (pl. remegés, izzadás) jelentkezhetnek, melyek újabb italfogyasztással gyorsan oldódnak, továbbéltetve az alapproblémát. A megvonási tünetek gyógyszeresen jól és gyorsan rendezhetők pszichiáter szakorvos segítségével.

Milyen terápiás lehetőségek vannak alkoholizmus esetén?

Kellően motivált betegnél ezután a következő terápiás lehetőségek jöhetnek szóba:

• Gyógyszerek: A disulfiram visszatartó ereje azon múlik, hogy „ráivás” esetén acetaldehid keletkezik, mely kellemetlen közérzetet, ivástól elriasztó tüneteket okoz. Sajnos kockázata is ugyanez, jelentősebb alkoholfogyasztás esetén veszélyes mérgezési tüneteket eredményezhet, így csak motivált beteg esetén jöhet szóba.
  Korábban ennek létezett sebészileg bőr alá beültethető (implantált) változata is, mely több hónapos gyógyszerdózist biztosított, kiküszöbölve a napi tabletta elfelejtésének kockázatát. Előnye egyben a veszélye is, a döntést kb. fél évig nem lehet megbánni, „ráiszogatva”, önmagunkat tartósan mérgezve pedig komoly szellemi hanyatlást és májkárosodást érhetünk el. Az implantált változat hivatalos forgalmazását több mint 1 éve megszüntették, a „feketén” beszerezhető kétes kotyvalékoktól pedig óva intek mindenkit. Lehetőség még az acamprosate, mely az előzőnél korszerűbb, mivel magát az alkohol iránti vágyat (craving) is csökkenti, hátránya a jóval magasabb ára.

• Pszichoterápia: Egyéni és csoportos terápiák vagy ezek kombinációja. Célja a kóros mechanizmusok okainak feltárása, és lehetőség szerint korrekciós technikák megtanítása a beteggel.

• Bentlakásos rehabilitációs intézetek: Az országban több ilyen is működik, a részvétel önkéntes(!), a korábbi kényszergyógykezelések nem léteznek, de amúgy is eredménytelenek voltak. A bejutás motivációelemzési „felvételi” alapján történik, később is a beilleszkedni képteleneket elbocsátják. A programok több hónaposak, gyógyszeres, pszichoterápiás módszerekkel dolgoznak védett környezetben, cél az életformaváltás. A beteg kiszakad a betegségét okozó, vagy fenntartó környezetéből, ez nyilván lemondás a részéről, de befektetés nélkül nincs siker.

• Önszervező klubok: Gyógyult betegek erőt adó példájára, egymás tapasztalataira alapoznak, ilyenek például az Anonim Alkoholisták (AA).

• Alternatív, pl. akupunktúrás módszerek, mely az elvonási tünetek kezelésében is segíthet.

• Szinte az összes egyház rendelkezik szenvedélybeteg híveiket megszólító programokkal, bentlakásos missziókkal, melyek a vallásos hit erejéből építkezve igyekeznek kiutat mutatni.

Szükséges lehet az italozást okozó, vagy ahhoz társuló egyéb betegségek (pl. depresszió) kezelésére is. Nagyon színes tehát a kínálat, egy kizárólagos megoldás nem létezik. Minden betegnél egyénileg kell megtalálni a legcélravezetőbbet, és mindig be kell vonni a beteg családját is támogatásként. Fontos viszont tudni, minden módszer csak segítő „mankó”, az akaraterő teljes hiányát egyik sem tudja áthidalni.

Tovább Alkoholizmus: nem az akarat hiánya okozza

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter