Az alkoholfüggőség - A leszokás módszerei

Az alkoholfüggőség kezelése nagyon összetett, hiszen kezelni kell a megvonási tüneteket, csökkenteni kell az alkohol iránti vágyat, végül kezelni kell az alkoholizmus következtében kialakuló egyéb kórállapotokat.

Az alkoholfüggőség kezelésének végső célja a beteg alkohol iránt érzett sóvárgásának megszüntetése, a rendszeres alkoholfogyasztás leállítása. Az alkoholizmus kezelésére alkalmas egységes séma nem létezik, mivel minden beteg esete más és más.

A kiváltó okok sokszínűsége, a beteg gyógyulás iránti vágya, a családtagok és ismerősök segítő-támogató szerepe mind befolyásolja a beteg ideális kezelését. A személyre szabott kezelés az alábbi lehetőségek kombinálásával, esetleg más kiegészítő gyógymódok alkalmazásával kerül kiválasztásra.

Az alkoholizmus kezelése nem korlátozódik a gyógyszeres terápiára, legtöbbször pszichiátriai segítségre is szükség van. Kezdetben el kell érni az önmegtartóztatást vagy a kockázatmentes ivást. A súlyosan függőknél a megvonási tünetek kivédése vagy csökkentése is cél. Végül minden betegnek tartós rehabilitációs kezelésre van szüksége a fizikai és pszichés rekreáció céljából.

A terápia hatásának kulcsa a beteg együttműködése. Megfelelő motiváció hiányában a visszaesés valószínűségének esélye igen nagy. Az alkoholbeteg segítségre szorul, ez pedig nehezen képzelhető el a potenciális segítők előítéleteinek félre tétele nélkül. Sajnos nemzetközi adatok szerint sem haladja meg az alkoholfüggőségből kigyógyult személyek tartós önmegtartóztatása a 10-20 százalékot.

A betegek egynegyede ér el valamilyen javulást, és a betegek felénél olyan betegséglefolyás figyelhető meg, amelyre a jelenleg rendelkezésünkre álló farmakológiai és pszichoterápiás módszerek nem gyakorolnak befolyást. A különböző önsegítő civil kezdeményezésekkel is kapcsolatban álló betegek gyógyulási aránya jelentősen kedvezőbb.

A krónikus alkoholbevitel az agyi szerotoninszint csökkenését okozza. Ez a jelenség felelős részben az alkoholizmus talaján kialakult pszichés változásokért. A többek között antidepresszánsként is alkalmazott szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) gyógyszerek alkalmazása jó hatásúnak bizonyult, különösen azokban az esetekben, amikor a beteg az alkoholt saját szorongásának, depressziós állapotának vagy pánikbetegségének csökkentésére fogyasztotta.

Leszokni nem lehet egyik napról a másikra

A terápia lényeges pontja, hogy a leszokás folyamatosan következik be, kb. 3-6 hónap alatt, ami közben az alkohol fogyasztása nem tiltott teljes mértékben.

Hasonlóan jó hatásúak a monoamin-oxidázenzim-bénító (MAO-bénító) antidepresszáns készítmények. Hatásukat szintén egyes agyi ingerületátvivő anyagok, köztük a szerotonin szintjének emelésével fejtik ki.

A disulfiramkezelés azonnali önmegtartóztatást igényel, a potenciálisan halálos mellékhatások kialakulásának veszélye miatt. A disulfiram olyan vegyület, amely habár önmaga nem toxikus, az alkohol lebomlását oly módon változtatja meg, amely az emberi szervezetre nagyon veszélyes. Az alkohol a szervezetben sejtméregként ható acetaldehid köztitermékké alakul, mielőtt ecetsavvá, majd vízzé és szén-dioxiddá égne el.

A disulfiram hatására az acetaldehid vérszintje 5-10-szer magasabb lesz, mint alkohol nélkül. A betegnél súlyos tünetek lépnek fel, például hányinger, hányás, kipirulás, a szívfrekvencia és a légzésszám jelentős emelkedése, valamint pánikreakcióhoz hasonló tünetek jelentkeznek. Az alkoholproblémákkal küzdő betegeket így a kellemetlen, hányásos rosszullétek segítenek távol tartani az alkoholtól.

A disulfiram bőr alá ültethető formában is alkalmazható, így a beteg minden egyes alkoholfogyasztásánál fellépnek a tünetek. A veszélye abban rejlik, hogy nagy mennyiségű alkohol fogyasztása mellett a jelentős toxicitással kell számolni, amely akár életveszélyes mértékig is fokozódhat.

Csaknem minden esetben szükség van szorongáscsökkentő, enyhe nyugtató hatású gyógyszerek szedésére. Érdekes megfigyelés, hogy egyes magas vérnyomás elleni szerek (ACE-gátlók és kalciumantagonisták) szintén csökkenthetik az alkoholfogyasztás mértékét.

A pszichoterápia is sokat segíthet

A farmakoterápia mellett legalább ugyanolyan fontosak a különböző pszichoterápiák, legyen az akár csoportterápia, családterápia vagy bármely más forma, amely az adott beteg kórelőzménye alapján hasznosnak ítélhető. Családterápiára csaknem mindig szükség van, amennyiben arra a családtagok hajlandók; leginkább akkor, amikor a beteg alkoholfogyasztásának hátterében valamilyen családi konfliktus áll.

Nem szabad lebecsülni a civil szféra szerepét, a különböző közösségek gyógyító erejét. Más, hasonló problémákkal küzdő emberrel való kapcsolattartás erősíti a gyógyulás iránti vágyat, a kölcsönös tapasztalatátadás segíthet a betegséggel való megküzdésben. A vallás is sokat segíthet: sok gyógyult beteg a javulás útján talál rá későbbi hitére, amely nagy segítséget jelenthet a gyógyulás folyamán.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kónya Judit, családorvos