Van kiút a mindennapi függőségek fogságából

Kevés olyan család létezik Magyarországon, amelyben egyetlenegy ember sem függő vagy szenvedélybeteg. Ha képesek együttműködni, változtatni aggasztó viselkedésükön, felismerik a szenvedélybetegségük létét és súlyosságát, a család is támogatóbb.

Abban az esetben, ha hiábavaló minden támogató segítség, egy idő után a szenvedélybetegek magukra maradnak, s nem tudnak megbirkózni egymaguk a különféle függőségekkel. A paletta nagyon változatos, s ennek tükrében a mélyrepülés stádiumai is sokfélék. Szerencsések és bölcsek azok, akik elfogadják a szakszerű gyógyítási lehetőségeket, hiszen gyakorta a halál torkából menekülnek meg az időben kapott mentőöv segítségével.

A tudomány jelenlegi állása szerint a szenvedélybetegség kialakulásának számos oka lehet, s az addikciók (hozzászokás) tekintetében meghatározó szerepe van a személyiségfejlődés egész korai szakaszának. Szokásos említeni a korai anya-gyermek kapcsolat minőségét, és a gyermekkorban megélt, kezeletlen traumákat is. A legfrissebb vizsgálatok szerint már a magzati korban megélt negatív hatások is hatással lehetnek a későbbi függőségre, szenvedélybetegségre. A nem várt, nem kívánt baba fogantatása kivételes esetben hoz tartós örömet a szülőknek. Ezt a gyermek „nem felejti el”.

Nem hanyagolható el az sem, amit felnőttkorban halmozunk fel: az elfojtott szorongással, a stresszel, melynek kiváltó okai közt dobogós helyen áll a rossz anyagi helyzet, a nélkülözés, a társtalanság, a munkahelyi megfelelési kényszer, az elismerés hiánya, a csekély kereset, a munkanélküliség, a családok pénztelensége, az egyedülálló szülők erőfeletti küzdelme a létért, (ez persze nem általános, mivel szép számmal vannak, akik stabil szülői, vagy egyéb anyagi biztonságot nyújtó, fix háttérrel rendelkeznek) az egészségért, a párkapcsolat megmentéséért, a „megbicsaklott” gyermek talpra állításáért vívott küzdelem. A sor igen hosszú. Annyi bizonyos, hogy a pénz és az egészség hiánya, valamint a tartós nélkülözés nem tud pozitív energiákat, életkedvet, ösztönző erőt adni annak, akinek a családi háttere, az ősökre is visszatekintve, épp olyan nehéz és bizonytalan volt, mint a szenvedélybetegség fogságába kerülő emberé.

Dr. Oláh Tamás neurológus-pszichiáter főorvossal a függőségek kialakulásáról s azok típusairól, kezelhetőségéről és a kezelés sikerességéről beszélgettünk.

- Az addikcióra való hajlam bizonyítottan genetikai tényezőkre is visszavezethető, aminek előfordulása egyre gyakoribb, csak korábban nem publikálták olyan nyíltan a családra, az ősökre visszavezethető ok-okozati összefüggéseket, mint manapság. Egyetlen szál cigitől is kialakulhat a függőség – magyarázza a főorvos. – Erre egy érdekes, de annál drasztikusabb, elítélendőbb példát mondok. Annak idején, a 13 éves forma kiskamasz fiú a társaival titokban kipróbálta a cigizés "„különlegességét". Először egy szál járt körbe a fiúk között, majd jött az újabb egy, illetve 2-3 szál. Ha problémájuk akadt, amit nem tudtak kezelni, nem mertek a szüleikkel megbeszélni, máris a cigaretta volt a menedék. Az egyik sihederen megérezte az apja a cigi füstjének szagát, annak ellenére, hogy ő is nagy dohányos volt. Büntetésből egy teljes doboz cigit kellett elszívnia a 13 esztendős gyermeknek, aki összehányta magát, fuldoklott, bepisilt a kényszer- és mondhatnám, a kétórás apai „terror” hatására. Drámai szülői viselkedésről beszélek.

- Valóban embertelen módszer, s ebből gondolom, nem vezetett jó eredményhez, sikerhez a leszoktatás ilyen jellegű kényszere?

- Nem bizony! A gyermek pár hónapig az undortól és a szervezetében felhalmozódott nikotin pokoli hatásától rá sem bírt nézni a cigire. Az apa elégedett volt. Fél év után a fiú a kudarcai elől és a „csak azért is megmutatom, hogy nem törtél meg” elv alapján újra a dohányzásba menekült, ami most az ötvenedik életévének küszöbén is megmaradt szokása. Napi két doboz cigi nélkül nem is élet az élet, ami mellé öt-hat doboz- vagy üveges sör társul. Attól függ, mikor, mennyi pénze van, ugyanis időközben, lekövetve egy-egy renitens családtag életútját, nevezzük ezt az örökölt családmintának, genetikai tényezőnek, tönkrement a házassága, elveszítette az igen jó állását, s belekeveredett egyik zűrös ügyből a másikba. Vagyis a cigi mellé az alkohol is ott van az életében, amitől függővé vált. Sosem ismeri be, soha nem is fogja, alkoholistának sem tekinti magát, hiszen csak pár doboz sört iszik és tömény italt már nem, mondja ő. Igen ám, de reszket a napi adagjáért, s gépkocsit is így vezet, ha vezet. Mindemellett apja példáját tekintve képtelen a kiegyensúlyozott családi élet megteremtésére, mert az ital és az olykor fellépő agresszív viselkedés romba dönti az esetleges pozitív elhatározását. Sőt! Amikor arra vállalkozott, hogy speciális gyógyszert ültessenek az egyik testrészének a bőre alá, amire tilos inni, pontosabban: halálos kimenetelű lehet, 2 napnál tovább nem bírta a szabályozott állapotot, és kikaparta a készítményt, s a későbbiekben több alkalommal is azt mondta, hogy kilökte a szervezete a gyógyszert. Ez hazugság volt, de az alkoholista ember mindig felmenti magát, és soha nem ismeri el a függőssége tényét. A kábítószerfüggők is tagadnak, ameddig nem kerülnek olyan állapotba, ami az életüket veszélyezteti. Nem tiszta szert fogyasztanak, hanem a legvadabb mérgekkel kevert anyagokat, melyek a gyors testi, mentális, egészségügyi leépülést erősítik.

Ez a cikk is érdekelheti Az alkoholfüggőség - A leszokás módszerei

- Miként csoportosíthatjuk a szenvedélybetegségeket?

- Kétfélék lehetnek, ha ragaszkodunk a pontos, egyszerűsített meghatározáshoz. Kémiai addikciókról beszélünk, ami az alkohol, a drog és a nikotin-, gyógyszerfüggőség, valamint viselkedésre ható vagy anyag nélküli függőséget különböztetünk meg. Utóbbihoz soroljuk: a játékszenvedélyt, a munkamániát, internet-, számítógép-használattól való függőséget, szex és a pornográfia iránt tanúsított fokozott függőséget, a kóros vásárlási mániát, a kleptomániát – a lopási kényszert –, a kóros hazudozást, az evéskényszert vagy épp az anorexiát s nem utolsósorban a társfüggést. Érdekes, de a körömrágás is és az orr folyamatos szívása, szipogtatása is kényszeressé válhat, ami függőséghez vezethet. Erről nem szokás beszélni, pedig már az óvodában elkezdődik a szorongás okozta körömrágás, ami később lehet a küzdésképtelenség jele is. Az orr folyamatos szívása, amit az illető szinte észre sem vesz, ha mégis, kezdetben szabadkozik, hogy beteg a szaglószerve, ezért szívja őrületes tempóban és elviselhetetlenül idegesítően, kifújni nem is tudja, mert ez nem az orrfújásról szól, hanem egy pótcselekvés, ami gyakorta valamilyen látens idegrendszeri vagy személyiségzavar része. Ez a pótcselekvés szintén függővé teszi a pácienst, ebbe menekül, ezzel vezeti le a feszültségét. Lehet, hogy az utóbbi szokások, csupán enyhe devianciának tűnnek az alkoholizmus vagy drog- és nikotinfüggőség mellett, mégis gátolják egy határon túl a környezet és az egyén békés viszonyát. Ezekből is arra következtethetünk, hogy bármely szenvedélybetegségről vagy kóros szenvedélyről, függőségről legyen szó, meglehetősen hátrányos helyzetbe hozza élete során a pácienst, s a környezetében élőket is, mivel kényszeres viselkedésekről van szó, s ezeket abbahagyni szinte lehetetlen vagy hatalmas elszántság, kitartás kell ahhoz, hogy szakember segítségével végigmenjen a leszokás útján a „beteg”.

A szenvedélybetegségek sajnos gyakran társulnak depresszióval, s nem ritkán öngyilkossággal, mivel a kiútkeresésre már képtelen illetőnek vagy kudarcba fulladt minden jó szándéka és a környezete teljességgel elfordult tőle, vagy egyszerűen fizikailag, szellemileg épült le.

- Térjünk vissza a viselkedést befolyásoló függőségekhez, mert ezekről kevesebb szó esik, így nem kerülnek időben a figyelem középpontjába, elősegítve a prevenciót.

A viselkedési addikció olyan függőségeket jelent, melyek kialakulása és fennmaradása nem kémiai anyagokhoz, hanem bizonyos viselkedéshez kapcsolódik. Hátterükben elsősorban a szerotonin- és a dopaminrendszer rendellenes működése áll. Különféle viselkedésformára irányulhatnak, tüneteik azonban nagyon sok esetben a szerfüggőséghez hasonlóak: tolerancia gyengülése, elvonási tünetek, és a megszokott, hétköznapi funkciók romlása. Érdekes, hogy a tudományos vizsgálatuk sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint a szerfüggőknél. A legismertebb kontroll, megismerési út a pszichiáter számára: a beszélgetés, a kérdésekre való válaszadás, korábbi életesemények, frusztrációk önbeszámoltatása, utóbbi kérdőív formájában is, valamint a klinikai interjúk, majd azok kiértékelése s a beteggel való későbbi megbeszélése az újabb találkozás során. A terápia kialakítása közösen történik a páciens állapotát, problémáját, személyiségét alapul véve. Nem ritka az átmeneti gyógyszeres segítség, mely mellől nem maradhatnak el az orvos és a beteg beszélgetései és a későbbi kontroll.

Tovább

• A modern kor pszichés betegségei - Fóbiák, kényszerek, függőségek
• A trombózis veszélyének teszi ki magát, aki túl sokat néz tévét

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértő: Dr. Oláh Tamás, neurológus-pszichiáter főorvos