A gyógyszerfüggőség alattomosan alakul ki és nagy veszélyeket rejt
frissítve:
Mikor és mitől válik valaki gyógyszerfüggővé? Miként alakul ki a gyógyszerfüggőség? Milyen súlyos következményei lehetnek? Hogyan lehet elkerülni a gyógyszerfüggővé válást?
Kezdetben csak egy fejfájás-csillapító pirula, majd kettő, három, négy és mégis hatástalan. Marad a fejfájás. Elkezd vitaminokat szedni. A fejfájás nem szűnik, amitől aludni sem képes a szenvedő fél, így másnap kialvatlan, szédül, hányingere van, szétszórt a figyelme. A gyógynövényes készítmények felesleges pénzkidobásnak bizonyulnak. Semmi nem változik. A túlzott stressz, a nehezen viselhető napi terhek, megfelelések örvényszerűen magával húzzák a beteget, akinek immár a szorongással is szembe kell néznie, és a rossz alvással. Elkezd nyugtatókat is szedni. Nincs vége a sornak. Újabb gyógyszerek kerülnek a házi patikába. Egy idő után, egyiket sem képes elhagyni, kapaszkodik a pirulák hatásába, majd vásárol máj- és vesetisztító teát.
A gyógyszereket rendre kiváltja és egyre többet vesz be belőlük. A problémák azonban vagy egyáltalán nem oldódnak meg e piruláktól, vagy azok csak átmeneti enyhülést hoznak. Így következik az erősebb hatóanyagú gyógyszer. Az altató mindenképpen marad, mert nem bírja nélküle. A többit sem hagyja el.
A gyógyszerfüggőség kialakulásának genetikai okai, családi szokásmintákon alapuló, szocializációs szokásokkal összefüggő okai is lehetnek. Ha egy gyermek vagy kamasz azt látja, hogy az édesanyja vagy az édesapja minden apróbb panaszra pirulát vesz be, ezt a mintát követi felnőttkorában. A felelős szülők elzárva tartják a gyógyszereiket, hiszen a kisebb gyermekek kíváncsiságból is kibonthatják, megkóstolhatják, lenyelhetik, ami tragédiához vezethet. Ha azt látja a gyermek, hogy valamelyik szülő „kapkodja” a fájdalomcsillapítókat, netán a kedélyjavítót, az esti altatót, elérkezik majd abba az életkorba, amikor a fájdalomcsillapítóhoz nem is kér engedélyt, az alvást segítő pirulát pedig olykor-olykor kipróbálja, elcseni apa vagy anya „patikájából”, néha pedig egy-két szem feszültségoldó tablettát is. A kutatások szerint ezt elsősorban az érettségi előtt állók és az egyetemisták iktatják be az életükbe, a hatalmas stressz oldása céljából, illetve a rövid, de pihentető alvás reményében.
- Mikor és mitől válik valaki gyógyszerfüggővé, amiről esetleg nincs is tudomása, vagy nem tekinti magát annak?
- A közvetlen kiváltó ok között tartjuk számon azt, hogy az adott személy valamilyen más lelki problémával nem tud megbirkózni, szenvedélybeteg, esetleg súlyos betegségből gyógyult meg. Gyakori a fájdalomcsillapítók, savlekötők, köhögéscsillapítók meggondolatlan, mértéktelen szedése is. Utóbbiaknak nem kell semmilyen más függőséghez kapcsolódniuk, önmagában előfordulhat rászokás a fej-, nyak-, váll, derék-, térd-, könyök-, ízületi, hasi fájdalmakra, a tisztázatlan köhögésekre és a savtúltengésre bevett pirulák rendszeres szedésére – válaszolta kérdésemre Dr. Kovács Károly pszichiáter. – A függőség kialakulásához az vezet, amikor a páciens megtapasztalja, hogy a készítmény jól hat a hangulatára is, enyhíti a szorongását, a szociális fóbiáját, netán a szédülését, ami egyeseknél a túlzott stresszes állapotban visszatérő lehet vagy tartós rossz alvás esetén szinte elviselhetetlen érzéssé válik. Részben a folyamatos, emelt dózisú szorongásgátlók, nyugtatók szedése adhat okot gyanakvásra, hogy szerettünk, családtagunk gyógyszerfüggő. Máskor pedig az, ha a lakásban velünk együtt élő személy pirulái nyomtalanul fogyatkoznak, eltűnnek, mivel egyre nagyobb dózist kell bevennie az illetőnek, hogy oldja a feszültségét vagy a fájdalmát. Ugyancsak intő jel, ha nem az előírt dózist szedi a páciens, hanem a maga által kialakított, emelt gyógyszeradagot, vagyis a megengedettnél többet vesz be egyszerre. Tévesen azt gondolva, hogy gyógyítja, ezzel valójában tovább betegíti magát.
Ez is érdekelheti Szorongásoldók, nyugtatók és altatók - Működésük és veszélyeik
- Ez azt is jelenti, hogy a gyógyszerfüggő szervezete a nagyobb mennyiséghez, dózishoz szokott, így nem okoz az egészségében, szervezetében elváltozást az emelt adag? Még ha így is lenne, bizonyára nem segíti az egyéb szervek tökéletes működését a túlzott gyógyszerszedés.
- Leegyszerűsítve, ez így van. Kijelenthetjük, hogy az idő, az évek múlásával szervi elváltozást is okozhat a mértéktelen gyógyszerszedés. Keringési zavart, a máj, a vese és a gyomor bántalmairól nem is szólva, illetve a kedélyjavítók és altatók túlzott szedése korai elbutuláshoz, feledékenységhez is vezethet. A baj akkor következik be, ha elfogy az adott készítmény a beteg gyógyszeres ládikájában, és nem jut hozzá 2-3 napig vagy tovább. Már ilyen rövid idő alatt is komoly elvonási tünetek mutatkoznak. Feszült lesz, nyugtalan, nem tud kellően koncentrálni, szédeleg, úgy érzi, mintha „megzavarodna”, olykor homályosan lát.
Ha altatóhoz szokott, egy percet nem képes éjjel aludni vagy csak minimális időt. A másnap pedig rosszabb, mint amikor az alkoholfüggőktől hirtelen megvonják a rendszeresen fogyasztott italmennyiséget. (Az is borzalmas állapotot képes előidézni a szervezetben, az emberi viselkedésben.) A gyógyszerfüggőség csapdájából saját elhatározás és szakember segítsége nélkül aligha lehet kilépni. Szinte képtelenség. Ezt a betegséget a kémiai addikciók közé sorolja az orvostudomány.
- Gyakran hallani arról is, hogy egy-egy szakorvos „rajtafelejti” a betegét az adott gyógyszeren. Hogy lehet, hogy nem tűnik fel ez senkinek?
- Nem mondanám, hogy senkinek nem tűnik fel, de a szorongásgátlókat, a fájdalomcsillapítót, az izomlazítót, vérnyomáscsökkentőt gyakorta megtartják az orvosok a páciens számára, mivel beváltnak tűnik az adott pirula. Baj akkor van, ha rendszeres időközönként nem ellenőrzik azt, hogy bármi okból szükségszerű lenne-e változtatni a dózison vagy készítményt váltani. Baj, ha nem készül legalább évente egyszer nagylabor vizsgálat, nem kerül sor évente többször vérnyomásmérésre, EKG-vizsgálatra. A pszichiátriai tablettákat pedig akkor tudja kontrollálni a szakorvos, ha a soron következő találkozásnál beszélget a páciensével. Ekkor derülhet ki, hogy jól hat-e a készítmény, vagy újat kell felírni például mert a jelenleg alkalmazott gyógyszer túlságosan lelassítja vagy ok nélkül felpörgeti, esetleg kábává vagy épp agresszívvá teszi a beteget. Ezeken a találkozókon derült fény tehát arra, ha a páciens nem a számára legmegfelelőbb készítményt kapja és ezért váltásra van szükség, de arra is, ha a gyógyszer megfelelő ugyan, de a beteg elmulasztja azt bevenni. A pszichés, mentális, idegrendszeri kórképeknél rendkívül fontos a jól beállított gyógyszer pontos, előírás szerinti szedése. Fontos szabály, hogy soha senki ne akarja jó szándékkal a saját pirulájával „gyógyítani” a szomszédasszonyt, a családtagot, a barátot. Ezeket a gyógyszereket csak szakorvos írhatja fel, személyre szabottan megválasztva.
- Miként alakul ki a gyógyszerfüggőség, amit nem is mindenki képes felfedezni, és ennek súlyos következményeit szem előtt tartani?
- A gyógyszerfüggőség következtében kialakulhat a gyógyszertolerancia, amikor a páciens szervezete egyre nagyobb és nagyobb adagot kíván a gyógyszerekből, főként a nyugtatókból, mert csak így érheti el, hogy jobban aludjon vagy nyugodtabb legyen, és ne vívódjon a kétségei, szorongásai miatt. Sajnos az is előfordul, hogy a gyógyszerfüggő beteg nem tudja kontrollálni a napi bevett pirulamennyiséget, és lényegesen nagyobb dózist vesz be napról napra. Olykor halálos is lehet a dózis. Az a szomorú, hogy az orvosok ezt nem is tudják pontosan ellenőrizni, mert nem lehetnek minden páciensük mellett a nap 24 órájában. A szakemberek pontosan tudják, hogy kinek melyik gyógyszerből milyen adagban és mennyiségben kell és szabad felírni a csak neki szánt orvosságot. De a beteg kezét, tetteit nem tudják irányítani.
Ez is érdekelheti Hogyan kezelhető a szorongás?
| A gyógyszerfüggőség tünetei |
| A tünetekre általában elsőként a közvetlen hozzátartozók figyelnek fel, akik a gyógyszerfüggő személlyel élnek. A beteg rossz étvágyú, gyakorta zavarodottan viselkedik, olyan, mintha elveszítené a kontrollt maga felett, amit az érintett nagy félelemmel él meg. A hozzátartozó azt érzékeli, hogy a családtag szétszórt, elcsendesedik, elfelejti, hogy miről beszélgettek addig, ingataggá válik, megszédül. A mozgáskoordinációs zavar mellett a beszéde is lelassul, akadozik olykor. (Ilyenkor pontosan tudja, hogy azonnal be kell vennie a nyugtatót vagy a feszültségoldót, mert nem tudja, hogy nem ájul-e el, nem esik-e össze, hatalmas nyomást érez a fejében, ami tovább ront a helyzeten.) Jellemző még a hangulatingadozás, a feszült állapot, a meggondolatlan dühkitörés, amit azonnal megbán, és mivel a gyógyszerfüggők többsége intelligens, művelt ember, azonnal képesek bocsánatot kérni a másiktól. A munkahelyi, iskolai teljesítmény gyengül, csökken a koncentrációs képesség, a tartós figyelem és emlékezet képessége. Az aluszékonyság, a rossz kedélyállapot, a fáradékonyság, az étvágytalanság, a libidó csökkenése szintén előfordul. Ezek elvonási tünetekként is jelentkezhetnek. A betegek egyedül nem tudnak leszokni a gyógyszerek túlzott szedéséről, így mindenképpen orvosi segítséget igényelnek. A leállást lassan, a pirulák fokozatos csökkentésével szabad elkezdeni. A türelmetlen, a megvető, a bántó családi környezetben a siker gyakorta elmarad. A családnak, ha van, türelmesnek kell lennie, másként nem képes megszabadulni betegségétől a függő ember. Alapvetően nemcsak a függősége a problémája, hanem az is, amiért elkezdett gyógyszereket szedni. Összetett folyamat. Ráadásul a beteg gyakorta nem is magában látja a hibát, mivel korábban a hangulatjavítót, az szorongásoldót, a nyugtatót, az altatót épp az orvos írta fel, akárcsak bármely krónikus betegségére a fájdalomcsillapítót. Számos szakorvosnak, neurológusnak az az álláspontja, hogy mértékkel, orvosi kontroll mellett, de inkább vegyen be a páciens kis adag nyugtatót vagy altatót, hogy a túlzott stressz, feszültség ne okozzon visszafordíthatatlan kárt a szívében, ereiben és más szerveiben, ne nehezítse midnennapjait hangulatingadozás, és ne alakuljon ki a veszélyes, krónikus alvásmegvonás. A legjobb természetesen az, ha a problémával, amivel nem tud megküzdeni, minél előbb pszichológushoz, pszichoterapeutához és pszichiáterhez fordul a páciens, és türelemmel részt vesz a terápián, szükség esetén gyógyszert szed orvosa előírásai szerint, így minél előbb megkezdődhet a gyógyulás. Ne tetézze problémáját újabbakkal (gyógyszerfüggőség), elodázva a háttérben álló problémát (stressz, szorongás, pszichés betegségek stb.), hanem kérjen mielőbb segítséget! |
Tovább Hogyan kezelhető a mindennapi sztressz?
Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Orvos szakértő: Dr. Kovács Károly, pszichiáter
