12 lépéses önsegítő közösségek - A harmadik lépés

„Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.”

Az előző részben már volt róla szó, hogy ez a gondolat sokaknál problémát jelenthet. Mit kezdjen egy ateista Istennel?

Erre válasz a "saját felfogásunk szerinti" kitétel. A csoporttagok nagyon tágan értelmezik ezt. Van, akinek például egyszerűen a szerencsét jelenti, másnak a csoport erejét, a lényeg az, hogy beismerik, létezik egy náluk hatalmasabb erő. Rengeteg felépülő függő emlékezik vissza arra a pontra, amikor útja kezdetén rájött, hogy képtelen kontrollálni ivását vagy szerfogyasztását, önerőből nem tud megbirkózni vele. Számukra hatalmas segítség, hogy elfogadják, bizony meg kell hajolniuk, több alázatra lesz szükségük ahhoz, hogy elkezdődhessen a józanodásuk. Józanodás alatt itt most nem a szertől való mentességet értem, és maguk a csoporttagok sem. Ennél komplexebb a fogalom, bár a köznyelvben az elsődleges jelentése valóban a „tisztaság”. A felépülők szóhasználatában azonban a józanodás a gondolkodás megváltozását is jelenti.

Az igazán nehéz rész azután jön majd, miután már elmúlt a megvonás kezdeti sokkja, a fizikai tünetek már nem kínozzák az embert. Olyankor kezdődik ugyanis a felépülés lelki része, amely igen fájdalmas is tud lenni, mégis érdemes folytatni, mert hatalmas kompenzáció a függéstől való megszabadulás, a függő gondolkodás magunk mögött hagyása. Ilyenkor történik az úgynevezett pótlólagos személyiségfejlődés, ugyanis a függőség időtartama alatt az egyébként élethosszig tartó fejlődés megáll, szünetet tart. Aki 20 évesen kezdett szert fogyasztani és 40 évesen józanodik, annak bizony 20 évnyi személyiségfejlődést kell bepótolnia, hiszen amíg függőként élt, nem tudta teljesíteni a korának, életszakaszának megfelelő életfeladatokat, hiányzott a felelősségvállalás is. Az érzelmek a szer által elnyomva léteztek csak, és annak elhagyásával, a felépülési munka megkezdésével egyidejűleg szivárognak vissza és ütik szíven az egykori fogyasztókat. Szembesülnek azzal, hogy kikkel szemben (magukat is beleértve!) milyen bűnöket követtek el, amíg tartott a szerhasználatuk, felszínre kerülnek azok az érzések, amelyek elnyomására, elfedésére használták addig az alkoholt, gyógyszert, evést, kábítószert, a sor szabadon folytatható. (Ezzel a negyedik lépésről szóló írásban részletesebben foglalkozom.)

Még egy fontos vetülete van a "saját felfogásunk szerinti" gondolatnak. Mégpedig az, hogy mivel ezek mindenki számára mást jelentenek, akár vita tárgyává is válhatna, hogy kinek magasabb rangú a "felsőbb ereje". Előfordulhatna, hogy aki Istent tartja annak, az megmosolyogja, lekicsinyli azt, akinek ez egyszerűen a szerencsét jelenti. De ha mindenki a saját felfogása szerinti felsőbb erőben hisz, akkor ezek a különböző erők nem helyezhetők egymás alá vagy fölé. Mint ahogy nem lehet összehasonlítani a világhírű úszóbajnok legjobb idejét azzal, aki mondjuk egy súlyos baleset után először tudja átúszni a medencét. Mindkettő számára a legjobb teljesítmény született meg, és senki nem ítélheti meg, melyik volt a nagyobb. Az önsegítő csoportok közös pontja egyébként is az ítélkezésmentesség.

Sokaknak nyújt megnyugtató támaszt ez a merőben új értelmezése a felsőbb erőnek, Istennek. Akik ezekbe a csoportokba eljutnak, többnyire már megpróbáltak saját erejükből megszabadulni függőségüktől, és általában rengeteg kudarcon, csalódáson vannak túl. Jó érzés ilyenkor egy támasz, amit megkapnak, ha egy kicsit átengedik az irányítást másnak.

Egy fohász is elhangzik ezeken a gyűléseken, amely így szól:

„Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,

bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,

és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”

Egy csoporttag beszámolója szerint ez a kis ima sokszor segíti őt át a menetrendszerűen megjelenő sóvárgáson nap mint nap. Kapaszkodót nyújt, hogy sikeresen ellen tudjon állni a késztetésnek, és át tudjon lendülni azon a helyzeten, ami a vágyakozást kiváltotta. Ennek komoly funkciója is van tehát.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Takács Patrícia, addiktológiai konzultáns és szociológus