12 lépéses önsegítő közösségek - A negyedik lépés

„Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.” A negyedik lépés valószínűleg kivétel nélkül mindenkinek nagyon nehéz lenne, annak is, aki hírből sem ismeri a függőségeket. Azonban képzeljünk el egy évtizedek óta alkoholista embert, vagy valakit, aki sok éve drogokat használ.

Fontos tudni, hogy a függőségek szoros kapcsolatban állnak az érzelmek felismerésének és kifejezésének nehézségével. Minden eddiginél nagyobb őszinteségre van most szükség, itt ugyanis arra vállalkoznak a felépülők, hogy azokat a jellemhibáikat vegyék górcső alá, amelyeket maguk elől is titkolnak. Ezt senki nem tenné meg könnyen, azonban az önismeret hiánya tovább nehezítené a munkát.

Bizony ez a mélyreható erkölcsi leltár különösen fájdalmas, azonban elengedhetetlen része a felépülésnek. Mostanra már nem lehet a szerrel elnyomni a feltörő érzéseket, elhessegetni a lelkiismeret-furdalást. Hirtelen más megvilágításba kerülnek az eddigi évek, ahogy húzódik szépen vissza a függő gondolkodás, a mások hibáztatása átengedi a helyet annak, hogy magunkba nézzünk.

A Kis hercegben szerepel egy jelenet, ami pontosan kifejezi, mi zajlik egy szenvedélybeteg ember lelkében:

“A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget. Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.

- Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle.

- Iszom – felelte gyászos képpel az iszákos.

- Miért iszol? – kérdezte a kis herceg.

- Hogy felejtsek – felelte az iszákos.

- Mit? – tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

- Azt, hogy szégyellem magam – felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.

- Miért szégyelled magad? – kérdezte.

- Mert iszom – vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.

A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.

“Bizony, bizony – gondolta út közben –, a fölnőttek rettentően furcsák.”

A mardosó bűntudat ördögi körbe kergeti a függőt: mivel azt tanulta meg, hogy a kellemetlen érzelmekre a válasz az azonnali szerhasználat, nem tud mást tenni, mint ezt alkalmazni akkor is, amikor ezek a negatív érzések éppen annak következtében törnek rá, hogy fogyasztása következményeivel kell szembesülnie.

Ebből a körből a negyedik lépés segítségével sikerülhet kitörnie. Van egy fontos szereplője a 12 lépéses csoportoknak, erről eddig még nem ejtettem szót. Ez pedig az úgynevezett szponzor, magyarul inkább mentornak mondjuk a hasonló tevékenységet folytató személyt, azonban a hivatalos megnevezése itt szponzor. Ő egy olyan csoporttag, aki már régebb óta végzi a felépülési munkát, általában azt szokták javasolni, hogy legalább egy éve sikeres legyen ebben. Ő segít az új tagnak a lépések követésében, eligazodni az új információhalmazban, szóhasználatban, ajánlhat olvasmányokat is, házi feladatokat ad, valamint felajánlja, hogy elérhető lesz szükség esetére. Számára is hasznos ez a tevékenység, mert az ő felépülését is segíti, valamint a visszaesés megelőzésére is szolgál, hiszen példát kell mutatnia az ő segítségét kérő, új csoporttagnak.

Minden új tagnak javasolják, hogy keressen magának egy vele azonos nemű szponzort. A negyedik lépésben különösen fontos a szponzor segítségét igénybe venni. Egyedül túlságosan fájdalmas lenne szembenézni a hibákkal, és veszélyes is a visszaesés szempontjából. Szakirodalom is rendelkezésre áll, melyhez a gyűléseken is hozzá lehet jutni. Ebben a lépésben a felépülők segítségére szolgál egy minta, egy sorvezető, aminek segítségével a felépülni vágyó végig tudja venni bizonyos szempontok mentén, hogy mely érzelmek hogyan hatnak rá, milyen szerepük volt függőségének erősítésében, fennmaradásában. Segít azonosítani, hogy milyen mechanizmusok „kapcsolnak be”, miért kártékony például a túlzott önsajnálat, hogyan lehet felismerni, ha megint a függő gondolkodás, működés indul be. Ezek a kapaszkodók hatalmas segítséget jelentenek a függőknek, hogy új alapokra tudják helyezni a gondolkodásukat.

A kulcs az őszinteség. Egy olyan fogalom, ami nem jellemző a függőségben élőkre. Hazugság nélkül nem lehet kivitelezni a függő életmódot; hazudni kell a családnak („nem a kocsmában voltam”), a munkahelynek („elrontottam a gyomrom”), a barátoknak, és ami a leginkább romboló: önmaguknak is („minden rendben van, mások reagálják túl a fogyasztásomat”). Abban az illúzióban élnek, hogy bármikor abba tudják hagyni (hányszor halljuk ezt, gondoljunk csak bele), hogy nem ártanak senkinek vele (már hogyne ártanának), és ezek a hazugságok lehetetlenné tették, hogy szembenézzenek a valós problémákkal. Ez a lépés segít lebontani a hazugságok falát, hogy azok ne akadályozzák a felépülést.

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Takács Patrícia, addiktológiai konzultáns és szociológus