Alkoholfüggőséggel küzd a hozzátartozóm? Hogyan vehetem észre a jeleket?

Szokás azt mondani, hogy Magyarország az egymillió alkoholista országa. Az adatokat látva nem is túlzás ezt állítani. Jelenleg az egy főre jutó alkoholfogyasztás az OECD adatai szerint több mint 11 liter tisztaszesz/fő/év.

Ebbe a csecsemőtől az aggastyánig mindenki beleszámít, és mivel a mennyiség tisztaszeszben mérhető, ne felejtsük el, hogy a 11 litert még fel kell szoroznunk az adott ital alkoholtartalmának megfelelően (például a sör 5%, a borok átlagosan 10% alkoholt tartalmaznak, a röviditalok pedig 40%-tól kezdődnek).

Ismeretségi, családi körünkben tehát valószínűleg több ember e pillanatban is küzd az alkoholfüggőséggel. Hogyan vehetjük észre, ha valamelyiküknek segítségre lenne szüksége?

„Az alkoholista az, aki az árokparton fetreng, ápolatlan, büdös, nincs munkája és mindenét elissza” – ez a közkeletű vélekedés az alkoholistákkal kapcsolatban. Sajnos ez is az oka annak, hogy sokan nem veszik észre a szemük előtt zajló jelenséget: szerettük belecsúszását a függőségbe. Nem ennyire egyszerű ugyanis beazonosítani az alkoholizmust, hanem ennél jóval kevésbé árulkodó jelek figyelhetőek meg, különösen a kezdetekkor. Felsorolok néhányat ezek közül, amelyekre érdemes odafigyelnünk.

• Ürügyek keresése az alkoholfogyasztásra: ugye, mindenki hallotta már, hogy a nagy ijedtségre igyunk meg valamit? Nos, ilyen „nagy ijedtséget” könnyen lehet generálni, ahogyan ünnepi alkalmakat is: születésnap, névnap, kinevezés, előléptetés, eljegyzés, gyerekszületés (a híres "tejfakasztó" bulik), új munkahely, új lakás, a sor a végtelenségig folytatható. A probléma akkor kezdődik, ha az illető már nem tudja elképzelni az ünneplést alkohol nélkül, és emellett folyamatosan keresi az alkalmakat, hogy épp mit lehetne megünnepelni.
• A nap alkohol köré rendezése: 5-ig munka, utána autóval haza, addig egy kortyot sem. Na de azután? Hát már úgysem megyek sehová kocsival (ha esetleg hívnak, akkor hárítom), miért ne ciccenthetnék fel egy sört? Szeretem az ízét. A víz a halaknak való. Ha azt vesszük észre, hogy a napi programok aszerint alakulnak, hogy az illető tudjon alkoholt fogyasztani, mindenképp gondolkodjunk el azon, hogy tényleg csak úgy lehet-e megoldani a délutánt, ahogy ő szeretné, vagy ez csak ürügy arra, hogy ihasson.
• Rendszertelen ivás filmszakadásig: bár kevesen tudják, ez is az alkoholizmus egyik formája, hivatalos nevén a „gépszíjas” ivás. Hónapok is eltelhetnek alkoholfogyasztás nélkül, ezért mindenki nyugodtan hátradől, hiszen az alkoholisták mindennap isznak, nem? Nem. A gépszíjas ivás esetében a kontrollvesztés az a tényező, ami mindenképpen intő jel. Megiszik egy pohárral, és utána nincs megállás addig, amíg teljesen öntudatlanra nem issza magát, másnap pedig nem emlékszik dolgokra. Ismétlem: ez ugyanúgy alkoholizmus, mint a rendszeres ivás, és ennek megfelelően foglalkozni is kell vele.
• Indulat, ha szóvá tesszük a növekvő mennyiségű alkoholt. A függők nem erősek az őszinteségben, így aztán a kezdeti szakaszban maguknak és másoknak sem vallják be, hogy gondjaik akadtak az alkohollal. Ha valaki szembesíteni próbálja őket, hárítanak, tagadnak, bagatellizálnak, és mindent megtesznek azért, hogy az illetőnek elmenjen a kedve a téma feszegetésétől. Ők valóban nem látják ezt problémának nagyon sokáig, ezért minden valószínűség szerint dühösen fognak reagálni, úgy érzik, igazságtalanul vádoltuk meg őket.

Természetesen az itt felsorolt jelek csak a töredékei annak a szerteágazó jelenségnek, amelyet alkoholizmusnak nevezünk, de ha felmerült bennünk, hogy aggódnunk kéne szerettünkért, érdemes első körben ezeket átgondolni.

Ez is érdekelheti

• Szociális ivók és nagyivók - Az alkoholizmusról
• Az alkoholizmus kezelése: Terápiás lehetőségek
• Alkoholizmus - A terápia lehetőségei
• 12 lépéses önsegítő közösségek - Az első lépés

Forrás: WEBBeteg
Szerző: Takács Patrícia, addiktológiai konzultáns és szociológus