Információ-áradat: észrevétlen függőség

Az internet és a mobil technológiák nagyban megkönnyítették életünket, ám ha a mindennapos információáradat túl nagy méreteket ölt, az agyunkban is elváltozásokat okoz.

Az egyre növekvő információáradat és az effektív munka a folytonos telefonhívások miatti félbeszakítása rendkívül megterheli agyunkat. A mobiltelefon és az internethasználat már régen betört privát szféránkba.

A legújabb technológiák - amellett, hogy megkönnyítik életünket - könnyedén rabságba is ejthetnek. A monitor előtt töltött aránytalanul nagy idő nem marad következmények nélkül: a számítógép- és internet-függők száma, valamint a magatartási zavarokkal küzdők száma drasztikusan nőhet a következő években - jósolják a szakértők. Mindenekelőtt a gyerekek és a fiatalkorúak számítanak a legveszélyeztetettebbnek.

Ugyanakkor a digitális médiumok nem "hülyítenek el", mint azt a kritikusok korábban feltételezték, sokkal inkább "az extrém, és ártalmas viselkedésformákat" erősítik a társadalomban. A mai "modern" ember egoista, és kerüli a másokkal való közvetlen kapcsolatot" - mondja Wolfgang Bergmann, gyermek- és családterapeuta.

21. századi ártalmak

A számítógép-, internet, és mobiltelefon-függők száma nem pontosan ismert, hiszen nehezen dönthető el az is, hol is kezdődik a függőség határa és mi tartozik még az egészséges mennyiséghez. A médiafüggőség az "anyagfüggetlen" káros szenvedélyek közé sorolható, de nem kevésbé ártalmas, mint a kábítószer-függőség vagy az alkoholizmus.

A digitális médiumoktól való függés óriási társadalmi következményekkel járhat - erősíti meg Wolfgang Bergmann: "a függők mindent elhanyagolnak - egészségüket, családjukat és barátaikat is - és amikor nem tudnak elég időt digitális környezetben lenni, valóságos fizikai elvonási tüneteket produkálnak. Nyugtalanná válnak, kezük remeg, alvászavarokkal küzdenek és rendkívül izzadékonnyá válnak." Bergmann szerint nem "csak" a számítógép-függők tábora fog a közeljövőben nagyban kiszélesedni, hanem a figyelemzavarral küzdőké is.

Az amerikai Californiai Egyetem kutatóinak egyik tanulmánya szerint átlagosan tizenegy percet tudunk egy-egy átlagos munkanapon egy feladatra fordítani anélkül, hogy csörögni kezdene telefonunk, előugrana egy ablak, hogy új e-mail érkezett, vagy valaki skype-on, messengeren "ránk rontana" - a személyesen felbukkanó kollégákról már nem is beszélve…

Agyunk ilyen sokféle információt már nem tud kellően értelmezni, aminek a teljesítőképesség látja kárát. Edward Hallowell, a terület szakértője figyelemcsökkenési tényezőnek (Attention Deficit Trait -ADT) hívja a jelenséget, amely a - főképp gyerekeknél megfigyelt - figyelemzavarból származtatható. Az intenzív médiahasználat a figyelemzavarhoz hasonló tüneteket okozhat: az érintettek arra panaszkodnak, hogy nem tudnak kellően egyetlen dologra koncentrálni, figyelmük hamar elterelődik, valamint csökken a frusztrációtűrő-képességük is.

A folyamatos információáradat nem csak a koncentráción ronthat, hanem egyre inkább megfigyelhető, hogy arra készteti az embereket: munkájukat újra és újra szakítsák félbe, és halasszák feladataikat későbbre. "A halogatásra való hajlam szoros összefüggésben van a Hallowell említette figyelemcsökkenési tényezővel" - véli Gary Bente kölni médiapszichológus. "Manapság, amikor úgy érezzük, hogy figyelmünk lankad, egy rövid szünet helyett gyorsan elolvasunk és megválaszolunk pár emailt, vagy átfutunk néhány cikket a neten.

Eközben persze a többség figyelme elkalandozik, és csak sokkal később tér vissza a félbehagyott munkához - ha egyáltalán a folytatás mellett dönt, és nem halasztja máskorra. Az elintéznivalók halogatása azonban krónikus esetekben alvászavarokhoz, csökkent önértékeléshez és depresszióhoz vezethet. A chicagoi DePaul Egyetem egyik friss tanulmánya odáig is elmegy, hogy azt állítja: a feladatok és időpontok tologatása miatt minden ötödik embernek terápiás kezelésre lenne szüksége.

Van kiút

A szakértők szerint is nehéz megmondani, mikor jön el az a pont, amikor valaki orvosi segítségre szorul, ugyanis mindenki másképpen húzza meg azt a határt, amennyi időt számítógép mellett, mobillal a fülén kell töltsön. A jócskán felduzzadt mennyiségű információ mellett jelentős az elvárás okozta nyomás is, hogy lehetőleg a legrövidebb idő alatt reagáljunk a hozzánk befutott információkra. Amikor azonban a ránk ömlő dolgokat már soknak érezzük, a legegyszerűbb megoldás a kikapcsoló gomb azonnali megnyomása.

Edward Hallowell szerint a figyelemcsökkenés tipikus tünetei csak akkor jelentkeznek, amikor az érintett a dolgozik, és az éves szabadság idején azonnal eltűnnek. De persze ez nem figyelhető meg minden esetben; a krónikus halogatóknak orvosi segítségre van szükségük, hogy eltorzult viselkedésüknek hosszú távon ne legyen financiális és személyiségbeli következménye.

Emellett az internet- és számítógép-függők sincsenek irigylésre méltó helyzetben: "az ilyen szenvedélybetegeknek a szenvedélyen kívül nincsenek igazi céljaik, életük már csak virtuális szinten mozog, nincsenek közöttünk, a való világban" - mondja a pszichológus Wolfgang Bergmann -"és a visszaútra csak terápiás segítséggel találnak rá."

Az ő esetükben általában nagyon sokáig tart, amíg elhatározzák magukat, mivel vagy szégyellik, ami velük történt, vagy egyáltalán nincsenek is tudatában, hogy problémákkal kell szembenézniük. Ha ezeken túl is esnek, a többség nem tudja, hogy a gondjaival kihez is fordulhatnak. Első állomásként azonban mindenképp a háziorvos és utána egy szakértő pszichológus ajánlott. A gyógyszeres kezelés - Bergmann szerint - szóba sem jöhet: "a legtöbb kémiai alapú gyógyszernek több mellékhatása is van, és így az orvosság hosszú távon többet árt, mint használ."

Médiahasználat: változások az agyban

A médiumok mindig is óriási hatással bírtak az emberi viselkedésre . Agyunk igazodik az új kihívásokhoz és a megváltozott viselkedési mintákhoz is, s ezáltal újabb és újabb kommunikációs formák és információtovábbítási lehetőségek születnek. A gyerekek és fiatalkorúak manapság még gyorsabban, spontánabbul és kritika nélkül fogadóbban reagálnak az újdonságokra, mint akár 15 évvel ezelőtt. A szakemberek egybehangzó állítása szerint általánosan nagyon ügyesnek bizonyulnak abban, hogy az információkat vizuálisan feldolgozzák. Amit pedig egyre kevésbé tudnak: másokra hosszabb ideig odafigyelni, társalogni, egy könyvben elmélyedni.

A problémák leginkább az iskolában éreztetik hatásukat. Bár számos szakértő állítja, hogy általános intelligenciavesztésről van szó, Bergmann nem ért egyet ezzel a tézissel: "sokkal inkább a társadalmi következmények az aggasztóak, amelyekkel a jelenség jár". "Mindez odáig vezethet" - ével Gary Bente is "hogy egy szabályos szakadék alakul ki, amelynek egyik oldalán azok állnak, akik a médiumokat produktívan használják, ugyanakkor kritikusan szemlélik; a másikon mindazok, akik a túlzott egyoldalú használat következtében társadalmi és kognitív problémákkal kell megküzdjenek".

Bergmann még ennél is továbbmegy: "félő azonban, hogy a jövő társadalmában a figyelemcsökkenési tünetekkel rendelkezők számítanak majd társadalmilag elismertnek".

(WEBBeteg - K. J.; Forrás: focus.de, Lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)