Alkoholizmus - Mit tehetnek a hozzátartozók?

Mit tehetnek a családtagjai azért a rokonukért, aki mindennap nagy mennyiségű alkoholt fogyaszt, és ettől rendkívül agresszívvé és önveszélyessé válik? Ő maga nem ismeri be, hogy problémáit az ital okozza.

Sajnos az alkoholfüggők esetében ritka jelenség, hogy maguktól szakemberhez forduljanak. Inkább akkor kérik addiktológusok, addiktológiai konzultánsok, pszichiáterek, vagy pszichológusok segítségét, amikor a családjuknak vagy a partnerüknek elege lesz.

Az alkoholbetegek gyakori jellegzetessége a tagadás. Sokszor hajtogatják, hogy akkor hagyják abba az ivást, amikor akarják. Ha ezt a tagadást nem tudja megtörni az alkoholista környezete, akkor szoktak ultimátumot adni nekik, hogy kezeltessék magukat.

Az viszont nem szokott működni, hogyha más dönt helyettük és kényszerből fordulnak szakemberhez. Régen a kényszerelvonást alkalmazták, de aztán rájöttek, hogy ez csak átmenetileg oldja meg a problémát, hosszú távon nem. Azok az eredményesebb felépülések, amikor az egyén dönti el, hogy meg akar gyógyulni.

Milyen utakat választhatunk?

Jó segítség lehet a családterápiás konzultáció is, amin a teljes család, valamint egy vagy két családterapeuta is részt vesz.

Lehetőség van még járóbeteg szakellátásban addiktológiai ambulanciához fordulni (OEP támogatott módon), ahol képzett szakemberek tájékoztatnak a leszokáshoz vezető lépésekről. Az addiktológiai ambulanciákon számos olyan program is elérhető, amelyek erősítik az egészséges, függőségektől mentes életvitel iránti elköteleződést, mérséklik a szerhasználatból adódó problémákat, javítják a családi, illetve a személyes életminőséget, praktikus gyakorlati segítséget adnak szociális, illetve kommunikációs készségfejlesztés révén, akár az érintett családtagoknak is.

Ha szükséges kórházi osztályos kezelés, akkor a beteg állapotától függően pszichiátriai vagy addiktológiai osztályokra kerülhet. Itt is van különbség terápiás módozat és intenzitás szerint. Gyakran szükséges kórházi kezelés a többszörös diagnózissal rendelkező betegek részére, akiknél a szenvedélybetegség mellett pszichiátriai problémák és ezekkel összefüggő testi betegségek is együttállnak.

Súlyos esetben a leszokás eleme a detoxifikáció is, amikor az alkoholbetegnél jellemzően pszichiátriai osztályon a fizikai és mentális elvonási tüneteket kezelik, gyógyszerek alkalmazásával. A megvonási tünetek lezajlását követően azonban a cél a mielőbbi teljes gyógyszermentesség. Ez a kezelési forma azért is hatékony, mert ebben a gyógyszermentes állapotban egy intenzív edukáció kezdődik (könyvekkel, filmekkel, csoportokkal), amely a betegségtudat kialakítását és megszilárdítását szolgálja. Ez az alapja az élethosszig tartó szermentességnek. Ezt követően történnek az életmódváltás lépéseinek (a visszaesés-megelőzés készségének) kialakítása.

Speciális „bentlakós” kezelés az ún. Minnesota-modell, amely fő jellegzetessége a betegségkoncepció, a felépülőben lévő szenvedélybetegek részvétele a programban, az intenzív (egyéni, család-, csoport-) terápia, valamint az önsegítő csoportokban (AA, NA, GA, Al-Anon, ACA, Alateen), való aktív részvétel. Az ellátás kórházi osztályos és rehabilitációs intézeti rendszerekben is működik.

Hosszabb távú bentlakásos terápiát biztosíthatnak a rehabilitációs intézetek, melyek többnyire terápiás közösségek (TC Modell) és ahol a közösség/kliens az önsegítő elveken („a másokon való segítés önmagam segítésének záloga”) működő, egymásra épülő fázisokban halad az egyre önállóbb, felelősséget vállaló életforma kialakítása felé. A függőségben sérült szociális készségek újratanulásával, illetve helyreállításával kompetenciacsoportok, terápiás csoportok és egyéni esetkezelés is foglalkozik.

Nem maradhat ki a felsorolásból a háziorvos mint segítő, aki szakértelmével többek között észlelni, kezelni, és kontrollálni tudja a fellépő belszervi tüneteket - az alkoholizmus ugyanis súlyos belgyógyászati problémákat is tud okozni a máj károsodása (májzsugor) miatt. Forduljanak bizalommal a családorvosukhoz is, hiszen régóta ismerve a pácienseit talán éppen pont ő lesz az, aki egy komolyabb elvonókúrára tudja rávenni függő betegét. Emellett pedig tisztában van a régióban elérhető pszichiátriai és addiktológiai lehetőségekkel is.

Jó opció lehet még a családsegítőhöz is fordulni (titoktartási kötelezettségük van), főleg, ha a hozzátartozók agresszív, bántalmazó légkörben élnek, vagy a gyermekek veszélyeztetettsége is fennáll. Ilyenkor nem mindig csak az a kérdés, hogyan tudnak segíteni az ivó családtagnak, az is kérdés, hogyan tudnak segíteni saját maguknak. A legfontosabb az, hogy a gyerekek és a józan családtagok biztonságban élhessenek, és ehhez kell eszközöket keresni.

Hasznosak lehetnek a családtagok számára az anonim ACA-csoportok is. Az „Alkoholisták és rendellenesen működő családok felnőtt gyermekei" egy felépülési program olyan felnőttek részére, akik alkoholista vagy más módon rosszul működő (diszfunkcionális) családban nőttek fel. Az Anonim Alkoholisták sikeres működése hívta életre a programot. (Bővebb információ: aca.hu)

A terápia három iránya

A szenvedélybetegségek, addikciók krónikus betegségnek tekinthetők, ahol sajnos sok esetben az akut, sürgősségi beavatkozások csak „tűzoltásra” jók, általában egy éves kezelési időt számolunk, amelyben váltakozhatnak a különböző intenzitású beavatkozások.

• Bio-medikális kezelési forma (gyógyszeres detoxifikáció/méregtelenítés, helyettesítő/fenntartó terápiák, és egyéb gyógyszeres terápiák ill. a nem gyógyszeres testi beavatkozások).
• Pszichológiai kezelési forma (pszichoterápiák, addiktológiai konzultáció), állapotfelmérés, motivációs interjú, visszaesés-megelőzés.
• Egyéb terápiák, kezelések (családterápia, terápiás közösség, közösségi addiktológia)

Cikkajánló 12 lépéses önsegítő közösségek - az első lépéstől az utolsóig

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Szabó Zsuzsanna háziorvos, pszichoterapeuta
Források: INDIT Közalapítvány; Zirci Erzsábet Kórház-Rendelőintézet: Addiktológiai betegtájékoztató; 90 lépés Önsegítő Program