Alkoholizmus: nem az akarat hiánya okozza

Az alkoholizmus (és a többi függőség) kezelésében az elmúlt években, évtizedekben szemléletváltás történt. Debrecenben közel három éve alkalmazzák az úgynevezett Minnesota-modellt, amely szerint az alkoholizmus és a drogfüggőség egyaránt betegségnek számít.

Nem az akaratgyengeség okozza, ha valaki újra és újra a pohárhoz, tűhöz nyúl. A modell „szülőatyja” Dan Anderson, akinek abban állt az újítása, hogy az alkoholizmust multifaktoriális betegségként kezelte, melynek mind fiziológiai, pszichológiai, szociális és spirituális összetevői is vannak. A cél, ami az úton elindította, hogy egy emberséges, ezzel együtt eredményes gyógymódot keressen az alkoholbetegek gyógyítására. Elfogadják az alkoholizmusból való felépülést, de azt nem, hogy meg lehet belőle gyógyulni.

Az erről tartott, A Debreceni Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, a debreceni Kenézy Kórház Pszichiátriai Osztálya, a Debrecenben működő Anonim csoportok és a Debreceni Művelődési Központáltal szervezett, „A Minnesota modell alkalmazásának 3 éves debreceni tapasztalatai” című konferencia adatai, beszámolói meggyőzőek: úgy tűnik, a leghatékonyabban azok képesek kilábalni ebből a betegségből, akik komplex kezelést kapnak, amelyben nagyon fontos az önsegítő csoportok szerepe.

Hogyan lehet kilábalni a függőségből?

A március 18-án megrendezett konferencián szakemberek, érintettek (hozzátartozók), illetve gyógyulófélben lévő drog-és alkoholfüggők beszéltek arról, hogyan lehet ebből kilábalni, és újra normális életet élni. Dr. Frecska Ede tanszékvezető egyetemi tanár a konferencia megnyitójában hangsúlyozta: Dan Anderson és követői szerint (akik nevéhez a Minnesota-modell kidolgozása köthető) az alkoholbetegségből való felépülésnél nagyon fontos az egész személyiség integrációja és egy úgynevezett felsőbb erő elfogadása. Hangsúlyozta: a legnagyobb probléma: a drog és az alkohol is leválaszt az élettől.

Dr. Gaál Erzsébet főorvos, pszichiáter, addiktológus Szemléletváltás és gyakorlat az alkoholbetegség kezelésében címmel tartott előadást. Részletesen bemutatta, hogyan működik a debreceni Kenézy-kórházban az addiktológiai részleg a pszichiátrián, illetve milyen eredménnyel alkalmazzák a Minnesota-modellt. A számok beszédesek: a modell beindítása előtt többek között az Esperalt is alkalmazták. Akkor 10-15 százalék körüli hatékonysággal dolgoztak, azzal együtt, hogy feszültségoldókat, altatókat, hangulatjavítókat is kaptak a betegek. Gyakran gyógyszerfüggők is lettek, és a betegek nagyjából fele egy éven belül visszaesett.

A főorvos megemlítette, hogy a magyar társadalom nagyon elfogadó az alkohollal szemben, jellemző a szociális ivás. Az elfogyasztott alkoholmennyiség az évek folyamán egyre csak nő egy-egy alkoholista esetében!

Sok beteg az elvonási tünetek miatt kerül pszichiátriára. (Az Esperal lényege, hogy a szert szájon át is lehet szedni, illetve bőr alá is ültethető. A hatóanyag megakadályozza az alkohol lebontását. Ha mégis inna a beteg, akkor az arca kipirul, a keringése is felborulhat, nagyon rossz lesz a közérzete. Akár halált is okozhat. A szájon át szedett szer azért nem biztonságos, mert abbahagyhatja a páciens. Másrészt nagyon fontos, hogy csak olyanok szedjék, akik teljes felelősséggel tudják vállalni az esetleges következményeket.)

Miből áll a Minnesota-modell?

A Minnesota-modellt közel három éve alkalmazzák az addiktológiai részlegen 65-75 százalékos sikerességgel. A szakember nem csinált abból titkot, hogy ez bizony nagyon kemény folyamat. Méregtelenítéssel kezdődik, amikor a beteg egyáltalán nem iszik, hiszen kórházi, elzárt körülmények között van. Ez azonban csak a kezdet, a folyamat hosszú. Nagyon nagy szükség van a családtagokra, akik támogatják az alkoholistát. Nagyon fontos, hogy a program önkéntes, és a beteg aktív közreműködése nélkül működésképtelen. A méregtelenítés végén a beteg gyógyszeradagját nullára csökkentik.

Papp Gabriella pszichológus vette át a szót, aki A rehabilitációs program működése címmel tartott előadást. Kiemelte az AA (Anonim Alkoholisták) csoport működésének fontosságát. Az önsegítő csoport összetartozás-élményt nyújt, és nagyon fontos, hogy névtelen és a titoktartás is garantált. Egyetlen feltétel az ivás abbahagyásának a vágya.

A hozzátartozókra is fontos szerep hárul: az Al-Anon csoportban megérthetik, mi a szerepük ebben a betegségben, hogyan segíthetnek, hogyan változtathatnak. Le kell magukban is bontani a tagadást. Maga a terápia kórházban zajlik, 4-4,5 hónapig. Az időtartam hozzávetőleges, hiszen nem mindenkinél egyforma sebességgel zajlanak a folyamatok. A cél: a teljes absztinencia megtartása.

A bekerülés feltételei:

• csak saját kérésre vesznek fel gyógyulni vágyót
• rendszeres részvétel az AA-csoportok találkozóin
• hosszabb kórházi kezelés elfogadása
• a családban legyen legalább egy támogató hozzátartozó
• bármire hajlandó legyen a beteg a változás érdekében
• Al-Anon- csoport ülésein vegyen részt a hozzátartozó is

A hit szabadító erő

A kezelés első fázisában szigorú izoláció alatt vannak a betegek, még az emeletet sem hagyhatják el, nincs rádió, tévé, újság, telefon.

Gál Judit kórházi lelkész elmondta: a hit nélkül nincs remény. Ez a kulcs. Nem az a fontos, hogy Istenben, Allahban vagy kiben hisz. A lényeg, hogy kell egy felsőbb erő, amely akár az AA csoport ereje is lehet. Ez nem térítés, mindenkinek meg kell találnia a saját útját! A hit szabadító erő lehet.

A debreceni AA csoport képviselője, aki maga is keményen alkoholista volt évekig, elmondta: ebből nem lehet meggyógyulni. A teljes absztinenciát csak arra a 24 órára várják el a tagoktól. Csak egyetlen napra…

A konferencián felszólalt egy hozzátartozó is, aki elmondta: egy alkoholistába szeretett bele, és sokáig egyedül küzdött a problémákkal. Aztán egyszer rátalált az Al-Anon csoportra. Itt jött rá, hogy nincs egyedül. A többiek megértik, nem ítélkeznek. A teljes bizonytalanságot és tehetetlenséget oldja a csoport légköre. A hozzátartozó is bizonyos szempontból ugyanolyan beteg, mint az alkoholista. A hozzátartozókra egyébként is jellemző, hogy az alkoholistát igyekszik mentesíteni tetteinek következményei alól. Pedig ezzel csak a mélypontot késlelteti, és ez a legrosszabb, amit tehet a beteg hozzátartozójával.

(WEBBeteg - Czibere Anikó újságíró)