Függőségek csapdájában - Hogyan alakul ki a szenvedélybetegség?

Az ember érzelmi szükségletei közé tartozik az örömérzet. Ennek eléréséhez viszont sokszor segítségre van szükségünk. A boldogságérzettel járó önfeledtség kivételes állapot, amely kiemel bennünket az átlagos hétköznapi érzelmi állapotunkból, hangulatainkból.

Az emberiség már jó ideje tudja (hogy mást ne idézzünk, csak Odüsszeusz kalandjait): az örömérzetet mesterségesen is „elő lehet hívni”, alkohollal, kábítószerrel, a szexuális örömök hajhászásával, különféle tevékenységekkel. Az igazi baj azonban ott és akkor kezdődik, amikor egyre gyakrabban nyúlunk/folyamodunk a mesterséges örömpótló/vigasztaló szerekhez, szokásokhoz, és nélkülük már elveszettnek, boldogtalannak érezzük magunkat. Ezt az önmagába visszatérő ördögi kört, csapdahelyzetet nevezik a pszichiáterek függőségnek (addikciónak), az állapotot pedig szenvedélybetegségnek.

Amikor bajunk van magunkkal

Az utóbbi néhány évtizedben a szenvedélybetegségek köre egy sor – első látásra – ártatlannak tetsző „tevékenységgel”, szokással bővült. A szenvedélyesen dohányzók, az életvitelszerűen italozók, a kábító hatású (pszichoaktív) szert fogyasztók, a különféle altatókat és nyugtatókat szedő „függők” táborát gyarapítják a minden fillérjüket a nyerőautomatákba dobálók, a vásárlási mániások, a munkaalkoholisták, a saját testképükkel elégedetlenek (bulimiások, anorexáiások, Adonisz-komplexusos izompacsirták), a szexmániások, a társfüggőségben szenvedők és a folyton a világhálón lógók, a tévé képernyőjéhez tapadók is.

A pszichiáterek meghatározása szerint a függővé válásban a genetikai hajlamon, a nevelési mintákon kívül (vagyis hogy milyen problémamegoldó és feszültségoldó technikákat hozunk otthonról) jelentős szerepe van a divatnak, s nem utolsósorban a szervezetünkben játszódó biokémiai folyamatoknak is.

Azoknak, akik rákaptak a mesterséges örömszerzőkre – legyen szó valamilyen drogról, gyógyszerről, vagy akár tevékenységről –, rendszeresen kell használniuk őket ahhoz, hogy agyukban beinduljon a – hangulatuk és lelkiállapotuk kiegyensúlyozott működéséhez, ha tetszik, boldogságérzetükhöz szükséges – hormonok (szterotonin és endorfin) termelődése. Ezt a folyamatot a stabil személyiségek természetes módszerekkel (sportolással, zenehallgatással, olvasással, társasági együttléttel, kulináris örömökkel, utazással) képesek beindítani. Ezzel szemben a labilis, énkép- és önértékelési problémákkal küszködőknek külső segítségre, sőt egyre nagyobb dózisra van szükségük ahhoz, hogy megszabaduljanak feszültségeiktől, megvigasztalódjanak, illetve – rövid ideig – sikeresnek, gondtalannak, önfeledtnek érezzék magukat.

Hétköznapi szenvedélyeink

A szenvedélybetegségek két csoportra oszthatók: kémiai, pszichotrop anyaghoz kötődő, illetve viselkedési addikciókra (például vásárlási kényszer, szerencsejáték- vagy társfüggőség). A káros szenvedély – látszólag – felszabadítja a lelket, ám függővé tesz, mert a bizonytalan, boldogtalan ember fél, hogy ha újra és újra nem jut pótszerhez, nem lesz laza, nem lesz sikeres, önfeledt. Elsősorban az élvezeti szerekhez, nyugtatókhoz, altatókhoz és drogokhoz szoktatott szervezet válik egyre kiszolgáltatottabbá. Kiköveteli a napi adagját. Ekkortól a káros szenvedély rátelepszik az érintett hétköznapi életére. Ez olyan csapdahelyzet, amelyből a legtöbb függő nem vagy csak szakember segítségével tud kiszabadulni.

Forrás: WEBBeteg összeállítás/Ötvenetúl.hu