Aloe - Egy közismert, de igazából alig ismert gyógynövény

Sokan alig ismerik, pedig az egyik legjelentősebb gyógynövények közé tartozik. Ugyanakkor az alkalmazásával kapcsolatos vegyes tájékoztatások miatt már mindenre jó csodanövényként gondolnak rá legtöbben. Mi is az igazság az aloéról?

A gyógyászatban alkalmazott aloe növények esetében gyakorlatilag két aloe növényről van szó. A növények a trópusi területeket kedvelik, de itthon is termeszthetőek. A gyógyászatban használt növények az Aloe ferox, és az Aloe barbadensis/vera drogjai. Tejnedvük (mely sárga színű) a zöld levél metszésével könnyen kinyerhető, mert kicsepeg belőle, évszázadok óta használják hashajtóként. A megszárított tejnedveik a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Aloe capensis, Aloe barbadensis néven hivatalosak. A szárított aloe tejnedvben hashajtó hatású úgynevezett hidroxiantracén-származékok (18-28%-ban) találhatók, fő összetevőjük az aloin A és B keveréke, ismertebben a barbaloin.

Az aloe tejnedvének alkalmazási területe

A növények szárított tejnedvei erőteljes és gyors hashajtó hatásúak. Ezt két mechanizmus biztosítja:

1. gátolják a víz és a nátrium visszaszívódását a bélrendszerben;
2. izgatva a bélnyálkahártyát fokozzák a bélmozgásokat, gyorsítják a bélrendszer kiürülését.

Hatásának kialakulásához 5, maximum 10 óra kell, alkalmazása így este javasolt. Hashajtóként alkalmazása legfeljebb 1 hét lehet, leginkább más hashajtókra nem reagáló esetekben alkalmazzák, vagy diagnosztikai vizsgálatok előtti hashajtásra.

Alkalmazása óvatosságot igényel, mert folyadék- és elektrolitzavarokat (pl. káliumanyagcsere-zavart) okozhat, ami kifejezetten hátrányos a szívbetegeknél, főleg azoknál, akik szívglikozid tartalmú gyógyszert szednek. Mellékhatásként erős alhasi görcsöket okozhat, így gyulladásos bélbetegség esetén alkalmazása tilos, ahogyan 12 év alatti gyermekeknél is. Várandós édesanyák ugyancsak az alhasi görcsöt okozó mellékhatása miatt nem használhatják, míg szoptatós édesanyáknál a hatóanyagnak az anyatejbe való átjutása miatt tilos az alkalmazása. A kezelés alatt a vizelet vörösre vagy barnára színeződhet. Étrend-kiegészítőkben alkalmazásuk tilos.

Az aloe gél és alkalmazása

A napjainkban is oly népszerű aloe gél azonban nem tévesztendő össze a hashajtóként alkalmazott tejnedvvel! A gélt az Aloe verából nyerik ki, mégpedig a leveleken lévő zöld héj lehántásával és az az alatt lévő tejnedv eltávolításával. Az alatta levő gél színtelen, átlátszó és poliszacharidokból (nagy molekulájú cukrok) és vízből áll. A gél nem tartalmaz antranoidokat (amennyiben helyesen történik a zöld héj és tejnedv eltávolítása). Helyi külsőleges gyulladáscsökkentő és sebgyógyító hatását már bizonyították humán vizsgálatokban is. Az aloe gél nem hivatalos a Gyógyszerkönyvben, de külsőleges alkalmazásakor nemkívánatos mellékhatások nem ismertek. Bőrgyógyászati hatásai miatt elterjedten használják kozmetikumok előállítására, krémek, tusfürdők, testápolók összetevőjeként. Jól alkalmazható pikkelysömör, különböző bőrgyulladások esetén, pattanásos bőr kezelésére. A szájban segíti az íny regenerálódását, aftás szájsérüléseknél szájöblítésre alkalmazható. Rendszeres alkalmazásával csökkenteni lehet a felfekvések kialakulását. Nyugtatja, ápolja, hidratálja, táplálja a bőrt, segíti az új sejtek képződését és a bőr regenerációját, pl. napégésnél, vagy enyhe égési sérülésnél, rovarcsípéseknél. Az aloe gél alkalmazható érzékeny bőrűeknél is.

Belsőleges alkalmazása esetében a nem megfelelően tisztított gél esetleg tartalmazhat hashajtó hatású anyagokat is. Ugyanakkor folynak vizsgálatok belsőleges alkalmazására reflux, cukorbetegség kezelésében. A gél hatása belsőlegesen annak tulajdonítható, hogy egyrészt meggátolja egyes anyagok, mint pl. a cukrok, koleszterin, triglicerid felszívódását. Gyulladáscsökkentő hatása valószínűsíthetően a nyálkahártya bevonásán keresztül történik. Azonban nem rendelkezünk még elegendő ismerettel ahhoz, hogy a belsőleges alkalmazása cukor- és refluxbetegségben vagy más megbetegedésekben ajánlott legyen.

Az étrend-kiegészítőkben belsőleges használatra csak olyan aloe gélt (ennek forrása az Aloe vera növény) lehet forgalmazni, melyben a készterméknek az aloin A és B tartalma 0,1 mg/kg alatt van. Ezzel biztosított, hogy hashajtó hatása ne legyen a készítménynek.

Az otthon termesztett növény alkalmazásával csak óvatosan!

Sokan tartanak kertjükben aloét, de a könnyen kicsepegő sárga tejnedvet gyulladt bőrfelületre kenve, a gélt hashajtásra alkalmazva ne csodálkozzunk, ha nem érjük el a kívánt hatást, hisz a tejnedv a hashajtó hatású, a gél pedig a bőr gyulladását csökkentő. Nem beszélve arról, hogyha a zöld héjat a tejnedvvel együtt nem távolítjuk el teljesen, akkor a helytelen alkalmazással több kárt okozhatunk magunknak, mint hasznot.

Forrás: WEBBeteg
Szerzőnk: Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész