A hüvely és szerepe az orgazmusban

A női orgazmus részben napjainkban is rejtély a tudósok és az orvosok számára, ugyanakkor egyre inkább fény derül annak működésére, és ennek felismerésével egyre közelebb kerül azon hölgyek eredményes kezelése is, akik valamilyen oknál fogva problémákkal küszködnek.

Cikkünk első részéből kiderült, hogy a női orgazmus a kismedencében és az agyban egy időben és egymással összefüggésben lejátszódó esemény. Az aktus során az agyban érösszehúzódás és oxigénhiányos állapot, a kismedencében pedig nagyfokú értágulat és vérbőség lép fel, amit a hüvely izomzatának összehúzódásért felelős kalcium felszabadulása kísér. Ezek a folyamatok a felelősek a kéjérzetért, a nemi szervek érzékenységéért és az aktus során jelentkező „nedvesedésért” is.

A női orgazmus kialakulása összetett folyamat, amelyben részt vesznek:

• anatómiai tényezők: nemi szervek, ezek helyzete, beidegzettsége;
  
• biokémiai folyamatok: enzimek, hormonok, nitrogén-monoxid, kalcium stb.;
  
• szerepet játszik benne érhálózatunk;
  
• illetve befolyásolják pszichés, lelki eredetű tényezők is.

Ezen összetett rendszer bármely pontján zavar lép fel, az akadályozza az orgazmus kialakulását. Természetesen az egyik legfontosabb tényező a hüvely, a hüvelyfal anatómiájának megismerése az orgazmus megértésének első lépése.

A hüvelyfal felépítése

A hüvely fala izomrostokban bővelkedő szerv. A hüvely feltehetően kollagén és elasztikus rostjai révén igyekszik megfelelni a nagyfokú és erős mechanikai terhelésnek, amit egyrészt a nemi aktus, elsősorban pedig a szülés jelent. Rugalmassága az izomsejteknek köszönhető, így méretét és formáját hosszú ideig megtarthatja a terhelések ellenére is.

Az idő előrehaladtával – az életkor változása és pl. a szülés következtében fellépő változások miatt – azonban megváltozik a hüvelyfal felépítése. Eltűnnek a hüvelyredők, csökken a hüvelyfal rugalmassága, ami az aktussal elindított biokémiai folyamatokat is nagymértékben befolyásolhatja.

A hüvelyi izmok erősítése

A hüvely izomzatát az ún. simaizomszövet adja, csupán az alsó egyharmadnyi rész izomzata nőtt össze a medencefenék harántcsíkolt izomzatával. A simaizomzat jellemzője, hogy akaratlagosan nem irányítható, nem befolyásolható, így a hüvely nagy részének a mozgatása, összeszorítása sem erősíthető különböző tornagyakorlatokkal.

Jelentős szerepe lehet azonban a női nemi életben a harántcsíkolt izomzat tanulható és gyakorolható erősítésének is. Korlátozott szerepe ellenére ezen izomzat:

• képes idősebb korban vagy szülés (esetleg a méhnyakat vagy a méhet érintő sebészeti beavatkozás) után is stabilizálni a hüvely helyzetét,
  
• az aktus során ezen izmok megfeszülése jelenti a pénisz körüli gyűrűt, amelynek központi szerepe van a kielégítő nemi együttlétben, továbbá
  
• az izomzat megfeszülése részt vehet az orgazmus során a hüvely körül felgyűlő nedvek kipréselésében, azaz az ejakuláció bekövetkeztében is.

A hüvelysüllyedés (a hüvelyt stabilizáló izmok meggyengülése) önmagában nem befolyásolja az orgazmuskészséget, azaz olyan hölgyeknél is elérhető a hüvelyi orgazmus, akiknél megereszkedett a hüvely. A tapasztalatok szerint azonban sajnos a legtöbb hölgy önértékelését, női önképét ronthatja a hüvelysüllyedés vagy a szintén a medencefenék izomzatának meggyengülésével összefüggő vizeletinkontinencia, ez pedig pszichésen kedvezőtlenül hat nemi életére is! Éppen ezért minden szülés után lévő hölgynek ajánlható a medencefenék tornáztatása. Mivel gyors, azonnali eredmény ezzel a módszerrel nem érhető el, érdemes időben, már az első gyermek világrajöttét követően elkezdeni.

A hüvelyfal állapotát a tornáztatás helyett feltételezhetően a hüvelyi kötőszövet vízmegkötő képességének a javításával lehet pozitív irányban befolyásolni. Ebben az irányban azonban még nem állnak rendelkezésre orvosilag kellőképpen megalapozott, bizonyított eljárások.

Hasznos A gátizom erősítése - Milyen problémákra ajánlott?

Mit tudunk a hüvelyi simaizom-szövetekről?

A hüvelyfal nagyobb részét kitevő simaizomsejtek funkcionális változásai és a biokémiai folyamatok feltehetőleg hatással lehetnek a kollagén és elasztikus rostrendszer mindenkori állapotára, jelentősen befolyásolva ezzel a hüvely aktuális viszonyait.

A simaizomsejtek normális állapotának (az alaptónusnak) a változása bekövetkezhet különböző ingerek (külső, belső, mechanikus, idegi), illetve az ezek által előidézett biokémiai folyamatok hatására. Ez a változás – mint fentebb írtuk – akaratlagosan nem irányítható. Az izomzat összehúzódásáért a korábban a sejteken belül raktározott kalcium (Ca²⁺) robbanásszerű felszabadulása felelős, ez idézi elő közvetlenül a simaizomzat akaratunktól független összerándulását (simaizomsejt-kontrakció).

Az már további eldöntendő, szakmailag még megválaszolatlan kérdés lehetne, hogy az izomsejtek ellazulásának vagy összehúzódásának eredményeként a kollagén és elasztikus rostok közötti tér változása pontosan hogyan befolyásolja a hüvelyfal áteresztőképességét és ezáltal a hüvelyváladékot a nemi együttlét során.

Tovább Mit érdemes tudni a hüvelyflóráról?

Az ejakuláció folyamata

Az orgazmus pillanatában a kismedencében a medence izomzatának összehúzódásának köszönhetően kipréselődik a hüvely körül meggyűlt, a kitágult erek falán át távozó folyadék. Ez a női ejakuláció. Az ejakulátum a húgycsövön keresztül át préselődik ki, azonban nem vizeletről van szó.

Az aktus során a nemi szervek érhálózatának vérteltsége egyre növekszik. A hüvely felső függesztékeként szolgáló méh felfelé mozdul el, így az orgazmushoz közeledve így a hüvely felső harmadában megnyúlik. Ezzel egy időben az ún. levator izmok tónusának fokozódása miatt a medence alap a hasüreg felé emelkedik.

A csúcson a hüvelyfalat alkotó nagytömegű simaizomzat összerándul, akarattól függetlenül, több alkalommal is. Ezzel a hüvely a belső nemi szerveket jelentős erővel az emelkedő medencealap felé húzza. A hüvely izomzatának összehúzódása tehát érint valamennyi belső nemi szervet, ennek eredménye a hüvelyt körülvevő folyadék ejakuláció formájában történő kiürülése.

Mi történik ezalatt az agyban?

Mai tudásunk szerint a női orgazmus olyan élettani folyamat, amelynek létrejöttében az egész test részt vesz, de a hozzá vezető események döntően az agyban és a nemi szervekben történnek. A folyamat egyre fokozódó és gyorsuló ütemben zajlik le az aktus alatti érrendszeri változásoknak és a vérkeringés gyorsulásának köszönhetően.

Az agyi érösszehúzódással járó oxigénhiány és az egyre gyorsuló keringés miatt csökken az agyban a szürkeállomány kontrollja, és aktiválódnak a szexért felelős ún. agyidegmagvak (n. supraopticus, n. paraventricularis). Ez az ún. agyi orgazmus (agyi szexuális fenomen). Az agyidegmagvak a paraszimpatikus idegrendszer, azaz nem tudatosan irányított vegetatív funkciók irányításáért felelős rendszer részei.

Tovább Hogyan hat a szex az egészségünkre?

Hüvelyi és klitoriális orgazmus

Ha a hüvelyi simaizomzat jellemzőit és a szervezetben zajló folyamatokat helyesen értelmezzük, akkor világossá válhat a már Freud által leírt klitoriális és hüvelyi orgazmus lezajlása is.

Összefoglalva: mindkettőre jellemző az akaratunktól független folyamat, de míg:

• a klitoriális orgazmust döntően az agyi élmény uralja (bár a medencefenék izomzatának köszönhetően ejakuláció ekkor is létrejöhet), addig

• a hüvelyi orgazmus során az agyi élményekkel egyidejűleg a hüvelyi simaizomzat megfeszülésének köszönhetően magasabb szintű szexuális élmény jöhet létre.

A szexuális élmény intenzitása vélhetően attól függ, hogy a hüvelyfalat alkotó simaizomzat tömegének mekkora hányada vesz részt a reakcióban. Az orgazmus intenzitását és/vagy az ejakulátum távozását a medencefenék izomzata mellett legfőképpen az határozza meg, hogy a hüvelyfal simaizomzatának hányada vesz részt a folyamatban.

Ezt olvasta már? Orgazmus közbeni fejfájás

A klitoriális orgazmusként jelzett folyamatban – mint írtuk – döntően az agyban megy végbe, azonban hozzá tartoznak a kismedencei harántcsíkolt izomzat („örömizom”) periodikus összehúzódásai is. Ez az egész testre kihatással van, és a hüvelyi orgazmushoz hasonlóan ezt a folyamatot is kísérheti (ám nem szükségszerűen) ejakulátum távozása.

Úgy a klitoriális, mint a hüvelyi orgazmus létezik tehát, a kettő között annyi a különbség, hogy míg a klitoriális orgazmust főleg (de nem kizárólag) az agyi élmények jellemzik, addig a hüvelyi orgazmust az agyi élményekkel párosulva a hüvely simaizomzatának akarattól független, többször ismétlődő összehúzódása kíséri. Fontos tudni: a kettőt leírni igen, de különválasztani nem lehet.

Ha női orgazmusról beszélünk, akkor az agy és a nemi szervek, valamint azokat összekötő és működésüket szabályozó érrendszer valamint a keringés nemi aktus alatti változásairól van szó. Az orgazmus létrejötte vagy elmaradása e három önmagában is bonyolultan működő rendszer összehangoltságában keresendő. Jobb megismerése a szexológia és nőgyógyászat jövőbeni nagy feladata, és akkor még a szexuálpszichológiáról nem is esett szó!

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász szakorvos