Női orgazmus: létezik, csak egyfajta létezik és az aktus során többször is bekövetkezhet
megjelent:
Az orgazmus mint élettani folyamat köznapinak tűnik, ám az orvosok, sejtbiológusok még jelenleg is kutatják a létrejöttéhez szükséges feltételeket és annak pontos mechanizmusát. Mit tudunk most?
Az orgazmus alapvetően egy stresszállapot eredménye (lásd keretes írásunkat a cikk végén), amelynek hatására egyre gyorsuló ütemben módosul egyrészt a tudatállapot, másrészt ezzel párhuzamosan aktivizálódik a vegetatív - szimpatikus és paraszimpatikus - idegrendszer.
Hüvelyi és klitoriális orgazmus
Intenzitásának foka attól változhat, hogy az agyi szexuális élményhez milyen mértékben társul a női kismedence válasza. Ebben feltehetően az a döntő, hogy a szexuális élményért felelős agyidegmagvak (nucleus supraopticus, nucleus paraventriculáris, amygdala, hypotalamus) aktivitási foka milyen intenzitású agyi szexuális élményt hoz létre, majd ez milyen szinten, milyen erősséggel manifesztálódik a periferián, vagyis a kismedencében és annak szerveiben.
- Amennyiben az agyi szexuális élményt csak a kismedencei harántcsíkolt izomzat (musculus pubococcygeus – „örömizom”) összehúzódása (kontrakciója) kíséri, akkor csak szimpatikus idegrendszeri hatás nyilvánul meg. Ebben az esetben – érthetően – az orgazmus élménye is kisebb. Ez a klitoriális orgazmus.
- Amennyiben azonban az agyi folyamatokhoz – a perifériás paraszimpatikus idegrendszer kellő intenzitásának köszönhetően – a kismedencei simaizomzat (főleg a nagytömegű hüvelyi simaizomzat) teljes összehúzódása társul, akkor az örömélmény is sokszorosára nőhet. Ez a hüvelyi orgazmus.
A szervezet egészében végbemenő folyamatokról ebben a cikkünkben írtunk korábban.
A hüvelyi simaizomzat teljes és egyidejű összehúzódásának kiváltása élettanilag speciális állapot. Az izom összehúzódásának kiváltásához (nemcsak a kismedencei izmok, hanem minden izom esetében) a Ca-csatorna működése, a Ca-ionok továbbadása jelenti a közvetlen ingert. A hüvelyi orgazmushoz azonban már nem elég az ingerek „hagyományos” átviteli módja, azaz a többnyire kalmodulin fehérjéhez kötött Ca-ion fiziológiás transzportja a sejteken belül és a sejtek között. Magvalósulásához már feltehetően arra is szükség van, hogy a simaizomsejtek között (pontosabban a simaizomsejtek perinucleáris vacuolumaiban) elhelyezkedő szabad Ca-ionok robbanásszerű módon szabaduljanak fel, összehúzódásra késztetve a hüvelyfalat alkotó simaizomzatot.
A többszörös orgazmusnak nincs élettani akadálya
Amíg az intracelluláris Ca-ion-raktárak ki nem ürülnek, semmilyen fiziológiai akadálya nincs annak, hogy a jelenség többször is megismétlődhessen az aktus alatt, persze a megfelelő agyi stimulus fenntartása esetén.
A szabad Ca-ionok felhasználását követően a hüvely simaizomzata úgynevezett refrakter állapotba kerül, azaz ingerlésre nem ad választ. Újbóli aktivizálódása csak akkor következhet be, ha az intracelluláris Ca-ion-raktárak ismét feltöltődnek. Ez egyénre jellemző gyorsasággal történik meg, nincs erre vonatkozó általános időtartam.
Az egyik leginkább érdekes kérdés, az összehúzódáshoz vezető folyamatot kiváltó mechanizmus azonban jelenleg is homályos területnek számít. Jelenleg nem tudjuk részletesen, hogy a szexuális élmény pontosan milyen módon okoz agyi tudatmódosulást, és ezzel párhuzamosan hogyan keletkezik inger a vegetatív idegrendszerben. Erre választ a kvantumfizikai ismereteink bővülésével találhatunk majd, amely talán felfedi, milyen minőségű és intenzitású kvantum irányíthatja a szürkeállomány és az agyidegmagvak kapcsolatát, valamint a hüvelyi simaizomzat egyidejű kontrakcióját, amelynek révén megvalósulhat ez a transzcendentális, mindenkor egyénre jellemző élmény.
Korábban A női orgazmus a nőgyógyász szemével
A szexuális stresszállapot |
| A stressz a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válasza. Kvantumfizikai ismereteink bővülésének köszönhetően magáról a stresszről alkotott eddigi tudásanyagunk is felülvizsgálásra kerülhet. Amit elődeink stresszfolyamatként írnak le, az feltehetően nem más, mint a külső ingerek okozta entrópia (rendezetlenség), amely az egész szervezetet érinti. Ennek kiiktatási, megszüntetési történései azok a következményes szomatikus és pszichés tudati válaszok, amelyek az inger keltette entrópia felszámolására irányulnak. A szervezet - részben biokémiai, biológiai (szervek működésbeli megváltozásával járó), részben pedig tudatváltozáshoz kötött - válaszreakciója, “korrekciós“ igyekezete, amely az alapállapot mielőbbi helyreállítására irányul. Ez a folyamat mindenkor egyéni, személyhez kötött és csak rá jellemző. Az érzékszerveinkkel felfogott külső ingerekre adott választ csak részben lehet az idegrendszerhez és a szervekhez kötni. Ez a válasz is lényeges ugyan, ám csak mint az “előszobája” annak a hullámgenetikai folyamatnak, amellyel az egyén szervezete az entrópiás állapotokat próbálja helyreállítani, és az egységet, egészséget megőrizni. Ez a folyamat fajtól, nemtől, életkortól, ingererősségtől csak részben függ, ám mindenkor az egyénre jellemző módon eltérő módon és időtartam alatt megy végbe. A szervezet a fiziológiás működést igyekszik helyreállítani, amelyre csak akkor és addig képes, amíg a genetikailag kódolt, egyénre jellemző információfeldolgozás a szervek szintjén zavartalanul működik, illetve a fiziológiás történések (légzés, táplálkozás, anyagcsere) és az érzékszerveinkkel észlelt külvilági ingerek feldolgozása zavartalanul és akadálytalanul működik. A tudati működés mindezen információk feldolgozását követően irányíthatja a szervezet akaratlagos reagálását. A hullámgenetikának köszönhetően most léptünk olyan szintre, hogy a fiziológiás és kóros folyamatok anyagi állapotát tükröző mennyiségi mutatók mellett a funkcionális működés minőségi - kvantumfizikai segítséggel megismerhető - mutatóinak együttes értékelése vezethet a személyre szabott gyógyítás megvalósulásához. |
Forrás: WEBBeteg
Szerző: Dr. Kiss György, szülész-nőgyógyász szakorvos
Ez is érdekelheti
