A házasok tovább élnek szívműtét után
Szív-bypass-műtét után háromszor nagyobb a túlélés esélye a műtétet követő első három hónapban azoknál, akik házastársi kapcsolatban élnek, akár a feleségről, akár a férjről van szó. Ez a három hónap a legkritikusabb a páciensek életében.
Optimális átállás
Az Ellen Idler vezetésével dolgozó kutatócsapat 500 pácienst vizsgált, akiken szívkoszorúér szűkületük miatt bypass műtétet végeztek. Az atlantai Emory Egyetem szakértői valamennyi pácienst kikérdezték hogylétükről és arról, hogy milyen reményekkel tekintenek a jövőbe. A műtét utáni túlélési rátát egybevetették a megkérdezettek válaszaival és ennek alapján igyekeztek összefüggést találni a magasabb várható élettartamra vonatkozóan.
"A házastársi kapcsolatban élő páciensek az egyedülállókkal szemben jelentősen optimistábbak.” – magyarázza Idler. A házas megkérdezettek gyakrabban feleltek igennel arra a kérdésre, hogy tudták-e kezelni a műtét után jelentkező fájdalmat, kellemetlenségeket, illetve a műtéttel kapcsolatos félelmeiket.
A házastárs mint „személyi testőr”
Ön hajlamos az érbetegségekre? |
Segítsen magának, hogy kezelőorvosa segíthessen Önnek! Vegyük számba érbetegséget okozó rizikótényezőit! Tovább az érbetegség teszthez |
A legnagyobb hatás a műtétet követő első három hónapban mutatkozik meg. Ezt a kritikus időszakot háromszor annyi házas páciens élte túl, mint egyedülálló. A műtét után öt évvel is még kétszer nagyobb a túlélési esélye, annak, aki házasságban él.
Ennek hátterében felmérések szerint többek között az is állhat, hogy a műtétet követően sokkal többen dohányoznak az egyedülállóak közül. A házastársak vigyázó szemekkel figyelik párjukat, és több-kevesebb sikerrel visszatartják a káros szenvedélytől. A tudósok szerint ez az egyik alapköve annak, hogy a házasságban élők életkilátásai miért jobbak.
A férj épp olyan nagy segítség, mint a feleség
A kutatások arra is irányultak, hogy megvizsgálják vannak-e különbségek a nemek támogató szerepében. Azt tapasztalták, hogy a férfiak éppoly nagy szerepet játszanak párjuk felépülésében, mint a feleségek.
William Farr, brit orvos, már 1858-ban megállapította, hogy a házasságban élők ritkábban halnak meg fiatalon. A későbbi, célzottan erre a kérdésre irányuló kutatások kimutatták, hogy a házastárs halála, a válás és az a tény, ha valaki sohasem volt házas, lerövidíti a várható élettartamot.
Szerző: WEBBeteg - Bak Marianna, biológus szakfordító
Forrás: NetDoktor.de
Lektorálta: Dr. Csuth Ágnes, családorvos