A koszorúér-betegség az érelmeszesedés szövődménye

Tudnunk kell, hogy az érelmeszesedés folyamata alattomosan zajlik, nem okoz fájdalmat vagy egyéb panaszt. A koszorúér-betegség hátterében az érelmeszesedés áll.

A szív izomzatát a saját erei, az ún. koszorúerek (koronária artériák) látják el vérrel. A két koszorúér a főverőér billentyűjének jobb és bal tasakjából ered. A bal koszorúér, amely elsősorban bal kamrát látja el oxigénnel és tápanyaggal, egy közös ággal ered (főtörzs), amely további két nagyobb ágra oszlik. A jobb koszorúér a jobb szívfelet és a szív alsó falát látja el. A koszorúerek főágai a szív felületén futnak, majd vékonyabb ágakra oszlanak, amelyek csaknem merőlegesen vezetnek be a szívizomba. A szívizomban hajszálerekre oszlanak és behálózzák a szívizmot. Az apró koszorúerek között számos összeköttetés (anasztomózis) van.

A koszorúerek közötti összeköttetések mintegy „egérutat” jelentenek – ha valamelyik kis ér elzáródik, az összeköttetéseken keresztül a többi kis ér ellátja vérrel a megfelelő szívizomterületet, s nem történik nagyobb baj. A nagyobb koszorúerek között ugyanakkor nincsenek összeköttetések, ezért ha azok elzáródnak, akkor az ér által táplált szívizom területén elhalás (infarktus) jön létre.

Az egészséges koszorúerek fala rugalmas, tágulékony, sima felszínű, bennük a vér akadálytalanul áramlik. Nyugalmi állapotban tökéletesen kielégítik a szívizom oxigén- és tápanyagigényét. Ha valamilyen okból, pl. erőkifejtés hatására, a szív gyorsabban dobog, akkor több oxigénre és tápanyagra van szüksége. Ilyenkor az egészséges koszorúerek kitágulnak, és biztosítják a szív növekvő oxigén- és tápanyagigényét.

Az érelmeszesedés folyamata

Az érelmeszesedés (ateroszklerózis) pontos oka mindmáig ismeretlen, de biztosan tudjuk, mik a veszélyeztető tényezők, amelyek többszörösére növelik a betegség kialakulásának kockázatát.
Az érelmeszesedés lényege a verőerek (artériák) falának megbetegedése. Az erek elmeszesedése lassú folyamat eredménye, amelynek feltehetően az életkor előrehaladásával együtt járó „elhasználódás” is fontos szerepet játszik.

Tudnunk kell azonban, hogy az érelmeszesedés mértéke nem csak az életkortól függ!
Az érelmeszesedés kialakulása során zsírtartalmú anyagok rakódnak le a verőerek falába. Ez bizonyos életkor felett mindenkinél előfordul, de van úgy, hogy már kisgyermekkortól kezdve kimutathatók a zsírlerakódások. A folyamatot serkenti, ha az erek fala valamilyen okból kifolyólag megsérül (l. kockázati tényezők).

A zsírlerakódások idővel növekednek, és ún. plakkokká alakulnak. A plakkok az erek rugalmasságát csökkentik, és üregüket jelentősen beszűkíthetik. Később megrepedhetnek, s a megrepedt plakkon a keringő vérlemezkék összetapadnak – vérrög (trombus) alakul ki, ami azután az ér üregét akár teljesen elzárhatja.

Az érelmeszesedés a szervezet különböző ereit eltérő mértékben érinti, leggyakrabban a főverőér (aorta), a koszorúerek (koronáriák), az agyi erek és az alsóvégtag erei betegednek meg.

Hogyan vezet az érelmeszesedés koszorúér-betegséghez?

A kisebb erek, mint a szív koszorúerei, az érelmeszesedés folytán hamar beszűkülhetnek, vagy elzáródhatnak. A szűkület miatt romlik a szívizom vérellátása, így a szívizomsejtek nem kapnak elegendő oxigént és tápanyagot. A szívizom vér-, illetve oxigénhiányát iszkémiának, a koszorúér-betegséget összefoglaló néven iszkémiás szívbetegségnek (ISZB) nevezzük.

A beszűkült koszorúerek veszítenek rugalmasságukból, és nehezebben tartják a lépést a szív fokozott oxigén- és tápanyagigényével az esetleges fizikai erőkifejtéskor.

A nagyfokú szűkületkínzó szívtájéki fájdalmat (angina) okozhat. Súlyos esetben a koszorúér elzáródik, ekkor a vérellátás az adott ér által táplált területen megszűnik, és szívizomelhalás következik be: ezt nevezzük szívizominfarktusnak. Az elhalt szívizom helyét később hegszövet foglalja el, amely már nem képes részt venni a szív pumpaműködésében. Ha a heg nagysága jelentős, a pumpaműködés olyan mértékben romolhat, hogy ún. pangásos szívelégtelenség alakul ki.

(Prof. Dr. Czuriga István)