Megelőzhető-e a fiatalkori hirtelen szívhalál?

Megelőzhető-e, kivédhető-e az a katasztrófa, amelyet a gyermekkori hirtelen szívmegállás jelent? A kérdés régóta foglalkoztatja az orvosokat, mostanában egyre inkább, mivel az utóbbi időben több fiatal sportoló esett áldozatul az orvul támadó szívhalálnak.

Csecsemő- és gyermekkorban is előfordul hirtelen szívhalál, és bár ritka eseményről van szó, akiket érint, azoknak mindenképpen tragédia, nehezen feldolgozható trauma, hiszen rendszerint előjelek nélkül, váratlan hirtelenséggel szedi áldozatait.

Valóban ritka eseményről van szó, hiszen 100 ezerből "csak" 3-4 kisgyermeknél fordul elő - erősíti meg Kormos Zsuzsanna, csecsemő és gyermekkardiológus főorvos.

A kisgyermekeket érintő hirtelen szívhalálból egy is sok, itt valóban nem helyénvaló meghatározás a "csak" és a "kevés", de nem lehet nem tudomást venni a lehetőségről, hogy bármikor bárkinél előfordulhat.

Szerencsére az én praxisomban eddig nem volt ilyen esemény, de azt kell mondanom, hogy lehetett volna, ha időben nem vesszük észre a figyelmeztető jeleket, amelyek nyomán részletes, speciális vizsgálaton derítettük fel az okokat, azokat a szívhibákat, amelyek tragédiához vezethettek volna, ha kezeletlenül, rejtve maradnak.

Szakmai körökben gyakran elhangzik, hogy talán nálunk is kötelezővé kellene tenni iskoláskorban a gyerekek kötelező EKG szűrését, ami eddig nem valósult meg. Nem sok helyen vezettek be ilyen intézkedést, Olaszországban és Japánban van hasonló jellegű kötelező szűrővizsgálat. Az viszont igen fontos, hogy már egészen kicsi gyermekkorban, a bölcsődében és óvodában felfigyeljen a vizsgáló gyermekorvos a legkisebb szívzörejre, rendellenességre, ritmuszavarra, és azonnali kivizsgálást kezdeményezzen.

Az elővigyázatosság soha nem felesleges. Bizonyos esetekben ugyanis megelőzhető lehet a gyermekkori hirtelen szívhalál, amelynek okait vizsgálva több tényező is számításba jön. Beszélhetünk genetikai hajlamról, családi örökségről, elektromos ingerképzési vezetési zavarról, szívizom bántalomról, de állhatnak a háttérben különféle gyulladásos megbetegedések is. Igaz, ez utóbbiak előzetesen nem szűrhetők, nem diagnosztizálhatók, mert heves vírusfertőzés során alakulnak ki. Különösen járvány idején kell ezeknek a lehetőségét figyelembe venni a gyermekorvosnak, és a legapróbb gyanú esetén speciális szívvizsgálatot javasolni.

Az EKG-t tarthatjuk teljesen megbízható diagnosztikai eszköznek, vagyis minden rendellenességet kimutat?

Nem. Bár az EKG remek "diagnoszta," mégsem hagyatkozhatunk csak erre a vizsgálati eszközre bizonyos esetekben. Egyszerűen azért sem, mert vannak előre nem jelezhető kórok is, és olyanokkal is számolnunk kell, amelyek mindvégig rejtve maradnak, nem derülnek ki. Egyébként vannak más vizsgálati módok is, a szívultrahang, újabban a szív CT (komputertomográf) és MRI (mágneses magrezonancia képalkotás) együttes alkalmazásával igyekeznek kiszűrni például fiatal élsportolók "szívzűrjeit". A hirtelen szívhalál eddig a felnőtt korosztály köréből szedte áldozatait, legtöbbször a koszorúerek elmeszesedése miatt. Az utóbbi idők eseményei azonban arra figyelmeztetnek minket, hogy az erek elmeszesedése már sokkal korábban elkezdődik egyeseknél. A rendszeresen sportoló fiatalok ilyen irányú vizsgálata ezért került napirendre.

Felnőttkorban minden félórában elveszítünk valakit hirtelen szívhalál következtében, de a bölcsőhalálként ismert csecsemő- és kisgyermekkori szívmegállás korábban valóban a kivédhetetlen események közé tartozott. Valóban nincs lehetőség és segítség, bele kell nyugodni a feldolgozhatatlan tragédiába?

A hirtelen, váratlan, sokkoló történés a legtöbbször pánikot okoz, a környezet szinte megbénul, cselekvésképtelen lesz. Pedig ebben az életveszélyes helyzetben mindenképpen meg kell kísérelni az azonnali újraélesztést.

Mindenképpen pozitív módon értékelhető, hogy egyre többen tanulják meg iskolákban és különféle tanfolyamokon a szakszerű újraélesztés technikáját, és adott esetben képesek is gyakorlati segítséget nyújtani.

A szívmegállás orvosi szempontból még nem jelent szívhalált. Az azonnali életveszély viszont mindenképpen versenyfutás az idővel. Szívmegállás esetén a szív pumpafunkciója és a vérkeringés megszűnik. A létfontosságú szervek nem jutnak oxigénhez, mindössze 3-5 perc áll rendelkezésre a cselekvésre - ha hosszabb idő telik el az újraélesztésig, akkor már visszafordíthatatlan agy- és szívkárosodás következik be, lényegében a klinikai halál szindrómája áll fenn ilyenkor.

Az újraélesztést csak annak érdemes megkísérelni, aki pontosan ismeri a teendőket, gyorsan és szakszerűen képes alkalmazni megszerzett ismereteit, hogy a szívmegállás és szívhalál között rendelkezésre álló rövid idő elegendő legyen az élet újraindításához.

(MTI-Press)